Magyarország 2030-ra uniós vállalás szerint területének 30 százalékát kellene védelem alá helyezze, ám jelenleg ettől még messze vagyunk. A hiányzó, nagyobb „megyényi” terület kijelöléséhez nem új térképek rajzolása, hanem sokkal több és pontosabb adat szükséges arról, hol élnek az értékes fajok. Ebben játszanak egyre nagyobb szerepet a közösségi tudományos programok, amelyekbe ma már bárki bekapcsolódhat, akár egy telefonos megfigyeléssel is. Ráadásul nem kell a nyárra várni: a téli és kora tavaszi adatgyűjtés is kulcsfontosságú, és már most érdemi módon hozzájárulhat a kutatáshoz és a természetvédelemhez.
