A Sziriza radikális baloldali párt győzelme a vasárnapi görög választásokon Magyarországon sem maradt visszhang nélkül.

A magyar kormány több kritikusa is lehetséges mintaként tekint a görög fejleményekre: a „régi” baloldal összeomlása és egy új, rendszerkritikus, elitellenes baloldal győzelme sokak számára jelent szimpatikus forgatókönyvet. Schiffer András szavaival „a Syriza sikere azt mutatja, hogy nem kell bedőlni annak, hogy csak a korrupt, technokrata elit baloldalira és jobboldalira maszkírozott bűnszövetkezetei közül lehet választani”. Vajon mennyire reális e forgatókönyv Magyarországon? TÓTH Csaba kollégánk öt olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelyekben a magyar helyzet nagyon különbözik a görögtől – és amelyekkel mindenkinek, aki Magyarországon reprodukálná a Sziriza sikerét, számolnia kell.

forrás

1. A magyar politikai viták nem a megszorításokról szólnak. A Sziriza állandó jelzője a nemzetközi sajtóban a „megszorítás-ellenes”: a párt elsősorban a gazdasági megszorítással szembeni ellenállásának köszönheti népszerűségét; a görög kormánnyal szembeni fő vádja a megszorítások végrehajtása volt. Minderre Magyarországon több szempontból is nehezen lehetne hasonlóan sikeres politikát építeni. Egyrészt, a magyar kormánnyal kapcsolatos közéleti kritikák többsége nem gazdasági jellegű: a jogállam lebontása, a sajtószabadság és a demokrácia támadása, a korrupció és az orosz közeledés rendszerint erősebb hívószavakat jelentenek a véleményformáló baloldali kritikusok (vagy éppen a kormányellenes tüntetők) körében; a magyar kormány nem elsősorban mint a „megszorítások kormánya” él a köztudatban. Másrészt, a magyar kormány retorikájában jobban hasonlít a Szirizához, mint a leváltott görög kormányhoz; a hvg.hu publicistájának szavaival a magyar kormány „szavakban annyira megszorítás-ellenes, hogy hozzá képest a Sziriza bilderbergista bankárklubnak tűnik”. IMF és megszorítások ellen „harcoló” kormány ellen nehéz IMF és megszorítás-ellenes retorikával fellépni. Végül, a magyar gazdaság helyzete – minden problémája dacára – összes sem vethető a göröggel. Görögországban az utóbbi években 25 százalékos GDP visszaesés történt – nálunk a gazdaság növekszik.

2. A szélsőjobb Magyarországon nem diszkreditálódott. Néhány éve a görög politika még nem a bal-, hanem a jobboldali radikálisok térnyeréséről szólt. Az Arany Hajnal neonáci szervezet Európa legszélsőségesebb parlamenti pártja; előretörése egy egészen új típusú, ultranacionalista jobboldal megjelenését jelentette. Az Arany Hajnal azonban az utóbbi években – részben saját akciói, de legalább ennyire a jobboldali kormány és a görög rendőri és igazságszolgáltatási szervek fellépése – okán diszkreditálódott, s így nem tudta felszívni a protesztszavazatokat. Magyarországon ezzel szemben a Jobbik továbbra is komoly erőt képvisel. A régi elittel szembeni fellépés, a „tiszta” politika ígérete és az „újdonság” üzenetét ma sokak számára a Jobbik jeleníti meg – korlátozva bármilyen új, baloldali alternatíva növekedési potenciálját.

3. Görögországban a magyarnál erősebbek a rendszerváltás utáni (euro)kommunista hagyományok. A Sziriza mostani sikere ugyan példa nélküli, ám a görög pártrendszer egyik fontos jellemzője korábban is az (euro)kommunista pártok relatív erős szereplése volt. A Görög Kommunista Párt az 1990-es és 2000-es években rendszeresen 5 százalék felett szerepelt; az összes radikális baloldali párt közösen nem ritkán 10 százalék körüli eredményt ért el. Ilyen hagyomány Magyarországon 1990 óta nem létezik; a rendszerrel szembeni radikális kritika – eddig – jellemzően jobboldalon fogalmazódott meg.

4. A Sziriza nem a semmiből jött és nem lépett fel általában a politika és politizálás ellen. A Sziriza hosszú menetelés után jutott el mostani pozíciójába; nem a semmiből érkezett, hanem meglévő pártokra építve tudott sikeressé válni. Maga a miniszterelnökké vált Ciprasz is komoly politikai karriert tudhat maga mögött: már 2006-ban indult az athéni önkormányzati választásokon, s azóta folyamatosan aktív politikus, sőt, öt éve parlamenti képviselő is. Ellentétben több – bár korántsem minden – újbaloldali magyar kezdeményezéssel, a Sziriza nem civil, hanem pártalapon jelentett kihívást a jobboldali kormánnyal szemben.

5. A magyar „régi” baloldal nem a jobboldali kormány szövetségese, hanem ellenfele. A Sziriza erősödése párhuzamosan zajlott a klasszikus görög baloldali párt, a Pasok gyengülésével. Ebben döntő szerepe volt annak, hogy a Pasok koalíciót kötött a jobboldali Új Demokráciával; amikor a Sziriza a régi politikai elitet támadta, az aktuális koalíció ellen lépett fel. Magyarországon azonban a jobboldali kormány és az MSZP politikai ellenfelek; nem hogy nem kormányoznak közösen, de kölcsönösen legfőbb ellenségnek definiálják egymást. Az MSZP – illetve a kisebb baloldali pártok – így mind tartalmilag, mind pozícionálásában jobban foglalják az ellenzéki teret. 

republikon.blog.hu

{flike}
{jcomments on}