h i r d e t é s

Az ellenzéknek a bizonytalanokat is meg kell szólítania, enélkül nem nyerhetnek

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam
a- a+

Az ellenzéknek a bizonytalanokat is meg kell szólítania, enélkül nem nyerhetnek

2021. augusztus 31. - 07:22

Török Gábor politikai elemző szerint összefogással és előválasztással van esély, de ehhez az kell, hogy az ellenzék végre „csináljon valamit”.

Török Gábor - Forrás: törökgáborelemez / Facebook

A Nyugat Interjúja

Az elmúlt hetek arról szóltak, hogy az ellenzéki pártok sakkoztak az előválasztási jelöltekkel, azzal, hogy melyik jelöltet melyik frakció fogadja be, ha mandátumhoz jut. Kaotikussá, átláthatatlanná vált így a jelöltek támogatásának rendszere. Visszaüthet ez az előválasztási részvételre? Elriaszthatja a szavazókat?

A kutatások és a személyes tapasztalataim alapján úgy látom, hogy az ellenzéki szavazók egy dolgot akarnak igazán: azt, hogy az ellenzék végre „csináljon valamit”, ami közelebb viszi őket a kormányváltáshoz.

Ha a 2010 óta tartó időszakot nézzük, akkor látnunk kell, hogy ez a sokat és részleteiben időnként joggal kritizált előválasztás (amire az ellenzéki összefogás miatt van szükség, arra pedig, ugye, a választási rendszer miatt) az eddigi legkomolyabb lépése az ellenzéknek.

Természetesen a pártok megállapodhattak volna tárgyalóasztal mellett is a körzetek elosztásáról, de akkor pedig az lenne a kritika tárgya, hogy nem hagytak beleszólást az ellenzéki választóknak a folyamatba...

Amikor ezt az eszközt választották, nyilvánvaló volt, hogy ennyi párt együttműködése nem lesz zökkenőmentes, várható volt és a következő hónapokban még várható is, hogy lesznek viták, üzengetések, sértődések és egyebek.

De ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mennyi esélye lenne akkor az ellenzéknek, ha együttműködés és az ahhoz kitalált előválasztás nélkül indulna a választáson, akkor a válasz elég egyértelmű: semmi. S hogy így mennyi lehet? A semminél biztos több.

Az egyeztetések során úgy tűnt, nem veszik figyelembe a pártok támogatottságának különbségeit. Lehet-e demokratikusnak nevezni azt, ha parlamenti küszöb alatti támogatottságú pártok akarják rákényszeríteni akaratukat a tényleges támogatottsággal bírókra?

Az előválasztás nem közjogi aktus, hanem politikai cselekedet. Az ellenzéki pártok önként döntöttek úgy, hogy ebben a rendszerben választják ki a közösen támogatott jelöltjeiket. Nyilván az egyes szereplők próbálták és most is próbálják érvényesíteni az akaratukat, erővel, meggyőzéssel, manipulációval, bármivel. Ez egy ilyen játék.

Ha megnézzük az utóbbi hetek közvélemény-kutatásait, azt látjuk, hogy a támogatottabb pártok (főleg a DK és a Jobbik) jelöltjei elhúznak a többitől. A látható pártszimpátia mennyire befolyásolhatja majd a jövő évi választási részvételt, ha a kedvelt párt jelöltjei elvéreznek az előválasztáson?

Biztos lesz ennek is némi jelentősége, hiszen minden ellenzéki pártnak van valamekkora tábora, a szavazók egy jelentős része pedig elsősorban az egyes pártokhoz kötődik. Mégis, már korábban is láttuk, hogy az ellenzéki szavazók elsöprő többségét a pártkötődésnél mintha jobban érdekelné már a kormányváltás lehetősége, és ha a pártok összefognak, hajlandók támogatni az ellenzéki jelöltet akkor is, ha nem a leginkább kedvelt pártjukhoz tartozik.

A nagy kérdés az, hogy mekkora lesz a veszteség, azaz az ellenzéki szavazók hány százaléka nem követi majd a pártok megállapodását. Jelenleg úgy látszik, hogy a Fidesz és a nem-Fidesz versenyében ennek nem lesz döntő jelentősége, de még sok minden történhet, amely megemelheti a csalódott, dezertáló ellenzéki szavazók számát.

Az előválasztás eredménye mennyiben alakíthatja át a politikai rendszert?

A pártrendszerre komoly hatása lehet, hiszen lesznek ellenzéki pártok, amelyek sokkal erősebben jönnek ki belőle, mint riválisaik.

Lát esélyt arra, hogy a jövő évi választásokon működjön a racionális átszavazás az ellenzéken belül?

Ahogy mondtam, ennek komoly esélye van. Már 2018-ban a parlamenti és 2019-ben az önkormányzati választáson is látszott, hogy az ellenzéki szavazók nagy része hajlandó átszavazni, ha ezzel segíti a Fidesz elleni politikai küzdelmet. Nagyon meg lennék lepve, ha ez most másképp lenne.

Ugyanakkor ma az látszik a kutatásokban, hogy ha össze is lehet adni az összes ellenzéki párt szavazóját, országosan és a 106 egyéni körzetben egyaránt, az sem biztos, hogy elegendő lehet a kormányváltáshoz.

Az ellenzéknek ugyanis nem csak azt a feladatot kell megoldania a jövő évi választásig, hogy egyben tartsa és egy-egy egyéni jelölt mögött a választáson felsorakoztassa a teljes mai táborát, de a kampányban új, magát ma még bizonytalannak mondó szavazókat is meg kell győznie ahhoz, hogy esélye legyen a győzelemre. Ez pedig mai tudásunk alapján kicsit sem tűnik egyszerűnek. (Nyugat)