A politikának köszönhetően hatalmas vagyonnal és óriási befolyással rendelkező leggazdagabb szlovákiai magyarral készített interjút a Trend gazdasági hetilap. Világi Oszkár milliárdos oligarcha ebben beszél a MOL-csoporthoz tartozo Slovnaft üzleti terveiröl, Csallóköz felemelkedéséről, a politikához fűződő viszonyáról, saját meggazdagodásáról, a komáromi hajógyárról és nem éppen sikeres magánvállalkozásairól is.

A Gorilla-iratban is többször szereplő Világi Oszkárral itt, a Körképen is többször foglalkoztunk (itt, itt és itt). Az interjú a Trendben jelent meg május 7-én (a gazdasági hetilap továbbá két másik cikkben is foglalkozik az üzletemberrel, lásd itt és itt), teljes egészében most magyarul közöljük.

Jogász és volt politikus, kilenc éve az ország második legnagyobb gyárát, a Slovnatot igazgatja. Most ehhez egy másik kolosszus csatlakozna, a Szlovák Villamos Művek. A MOL anyavállalatot meggyőzte, hogy adjon lehetőséget a finomítónak partneri kapcsolatot kiépíteni a villamos művekben az olasz tulajdonossal, az Enellel. Ennek az üzletembernek olyan befolyást tulajdonítanak, amilyen csak pár embernek van Szlovákiában.

Ő maga azonban azt állítja, hogy az üzleti szerződéseket vagy a Slovnaft támogatását senki sem azért kapja, hogy Világi vazallusa legyen. Szerinte minden a számokról szól, a hatékonyságról, és a hozzáadott értékről a társadalomnak. Néhány saját vállalkozása gyengébb eredményeket mutat ki. A vállalkozó azt állítja, hogy ez még megfordulhat. Fel szeretné karolni szülőföldjét, a dunaszerdahelyi régiót. Mégsem csak dicséreteket kap. Világi szerint azonban ezek csak azoknak a hangjai, akiket zavar a sikere és az elvhűsége.

Öt évvel ezelőtt azt mondta, hogy a Slovnaftból körülbelül ilyenkor fog eljönni, mert új szemléletre lesz szüksége. Miért áll még mindig a vállalat élén?

Ha csak a Slovnaftot nézném, akkor már tényleg nem lennék itt. A konzervatív, megbízhatóan dolgozó cégből egy olyan vállalatot sikerült létrehoznunk, amely szilajabb és nem fél az újdonságoktól. És felelősségteljesen tudunk viselkedni a társadalmi kérdésekben is.

Támogatjuk a sportot, a kultúrát, a településeket, vagy az iskolákat. Ezt elértem. Mindeközben előbbre léptem: a MOL anyavállalat igazgatótanácsának tagja lettem, tehát új kihívások várnak rám. Például a MOL felfuttatása Csehországban, ahol úgy terjeszkedünk, hogy más benzinkút láncokat vásárolunk fel. A Slovnaftban egyúttal teret adok az új menedzserek fejlődésére.

Ők már a finomító napi működéséért felelnek. Én a MOL csoport projektjeire összpontosítok. Az előbb említett benzinkutak fejlesztésére, vagy a Szlovák Villamos Művekbe való belépésre, amelyből az Enel ki akar szállni.

Mennyire támogatja a szlovák kormány a Slovnaft és a magyar állami villamos művek, az MVM érdekeit, hogy meg szeretnék venni a Szlovák Villamos Műveket?

Ez összetett. A kormánynak több konfliktusa is van az Enellel. De a legfontosabb számára, hogy a befektető megváltoztatásával se halasztódjon a mohi atomerőmű harmadik és negyedik blokkjának megépítése. Nekünk az MVM-mel van erre megoldásunk, amivel a kormány is és az Enel is elégedett lehetne. Arról van szó, hogy a mohi erőművet együtt építenénk fel az olaszokkal.

A Slovnaft ismeri a piacot , és az MVM-nek gazdag tapasztalatai vannak az atomerőművel Paksról. Az MVM-hez közel állnak a balkán piacok is, ahonnan az elektromos áram hiányzik, így könnyebben eladható. Délen egyelőre hiányoznak az elégséges elosztó pontok, de idővel ez megváltozhat.

A Barátság I kőolajvezeték átadásánál.
Kép: TREND

Van már erre valamiféle reakció a szlovák kormány és az Enel részéről?

Enel és a kormány most kevésbé nyitottak az új lehetőségekre. Az olaszok elsősorban el szeretnének menni a villamos művekből. A kormány pedig elsősorban azt szeretné, hogy előbb az Enel maga fejezze be Mohit. Ha politikus lennék, elsősorban az lenne számomra fontos, hogy a lehető leggyorsabban és legeffektívebben befejeződjön.

Nem törődnék vele, hogy az olaszok fejezik-e be, vagy valaki mással együttműködve. Meggyőződésem, hogy velünka mohi erőművet be lehet fejezni hatékonyabban is. Meg akarjuk és meg tudjuk mutatni, hogy ez lehetséges, sokkal megfelelőbb összegért is.

Az MVM Pakson az orosz Roszatommal is együttműködik. Ön kijelentette, hogy a MOL és az MVM szándéka mögött valójában nem áll orosz tőke. Ezt garantálni is tudja?

Itt van rögtön a MOL-os tapasztalat. Két évig a részvények negyedének tulajdonosa az orosz Szurnyeftyegaz volt miután megszerezték a MOL részvényeit az osztrák OMV-tól. De pontosan ugyanennyi ideig az oroszok nem tudták még a MOL  vállalati közgyűlésén sem érvényesíteni az akaratukat. Végül az oroszok részvényeit megvette a magyar kormány, elég magas összegekért.

Csak, hogy az oroszok ne legyenek a MOL tulajdonosai. Ez hat évvel ezelőtt történt, amikor még Ukrajnáról senki nem beszélt. Vádolni bennünket, hogy az orosz tőke valamiféle trójai falova lennénk, ez számomra érthetetlen. Aki ismeri a múltat, tudja, hogy ez így nem működik. De nem okoz problémát garanciát adni, hogy a villamos művek részvényeit sehova sem fogjuk továbbadni.

Hogyan orvosolja a létrejövő nézeteltéréseket a Slovnaft további orientációjával kapcsolatban a cég budapesti vezetésével?

Igen, vannak bizonyos ellentétek és valamiféle pozícióharcok. A MOL vezetése most már különlegesen sokszínű. A magyarok már nem alkotnak benne domináns többséget. Vannak ott skótok, svédek, osztrákok. Így többféle nézetek ütköznek. Engem nem érdekel nagyon a papírozgatás.

A döntéshozatalhoz nekem nem kell tíz prezentáció és ennél is több Excel táblázat. Sokkal jobban szeretem a problémákat közvetlenül működés közben oldani. Ha valaki a töltőállomásokon akar szendvicseket árulni, akkor magam kóstolom meg őket.

A Slovnafton keresztül a saját társadalmi befolyását is tudja növelni. A finomítóval sok más vállalatra és azok embereire is hatással van, akik nekik dolgoznak, vagy épp azzal, hogy szponzorálja az ő társadalmi tevékenységüket. Miután ön lett a Slovnaft vezetője, állítólag megváltoztatott egy csomó alvállalkozót, csak azért, hogy új embereket kössön magához.

Ez nem a befolyásról szólt. Ez mind a finomító hatékonyságának növeléséről szólt. A spórolási intézkedésekkel a válság kitörése után a vállalat kiadásait 250 millió euróval csökkentettük. Nem játszuk meg a nagy céget, minden euró fontos nálunk.

Ennek az eredménye volt az új, olcsóbb partnerek kiválasztása. Az, hogy valaki ezt az én személyes befolyásommal köti össze, csak amiatt lehet, hogy a Slovnaftnál állóvizet kavartam fel, ahol alig néhány hal úszkált. Átformáltam folyóvá, ahol mindenki úszhat, aki képes rá. Vannak rendes elektronikus közbeszerzéseink, ahol csak a legkedvezőbb ajánlatok állják meg a helyüket. És rengeteg belső ellenőrzési mechanizmusunk is van.

Saját vállalkozása is van. Milyen mértékben segítette önt a volt politikusi karrierje az MKP-ban és a Slovnaft igazgatói pozíciója?

Igen, a vállalkozásban segített, hogy a politikán keresztül sok embert ismertem. De semmiben sem segítettek volna ezek a kapcsolatok, ha én nem vetem bele magam az újdonságok fejlesztésébe. Ha nem lenne az, hogy mindig betartom a szavam, hogy kommunikatív vagyok, és hogy soha senkit nem vertem át.

Mindenkit felhívhatok úgy, hogy azok az emberek a legtöbb esetben fel is veszik nekem a telefont. Semmit nem privatizáltam. Mindent a szabad piacon szereztem be. Még az ügyvédi irodánk, melyet Csekes Erikával alapítottam, most Ružička Csekes irodája, a tizenöt éves fennállása alatt az állami megrendelések mindössze öt százalékot tették ki a bevételének. A legtöbb szerződést magáncégekkel kötöttük.

Az ön tulajdonában van a dunaszerdahelyi húsfeldolgozó, az Istermeat, a megyeri tejüzem, az Euromilk, és egy hotel, a felújított nyékvárkonyi kastélyban. De Csallóközben még jópár cég kötődik önhöz. Melyek az ön számára kulcsfontosságú vállalkozások?

Kulcsfontosságúak számomra a mezőgazdasági és az élelmiszeripari üzemek. De más tevékenységeim is vannak. Dunaszerdahely mellett van egy napelem-erőművem, több mint kilenc megawatt teljesítménnyel.

Mekkora ma a vállalkozása az agrárágazatban? Azt mondják, hogy a Csallóközben több ezer hektár földet birtokol.

Ez megint egy olyan dolog, ami mellőz minden realitást. Valaki ezt megírta, mások pedig tovább ismételgetik. Összesen ötszáz hektár földet birtokolok, további százat pedig bérlek. Ezt mind az egyetlen agrárcégem, az Agrosun műveli. A földek mellett gyümölcsösöket is gondoz. A földhöz személyes kapcsolatom van. A családomnak földműves gyökerei vannak, ez vonzz engem is. A föld juttatott engem más vállalkozásokhoz.

A nyékvárkonyi felújított kastélyunk például abból lett, hogy eredetileg földet akartam ott venni gazdasággal. A tulajdonos  csak a kastéllyal és az erdővel együtt volt hajlandó eladni. Eredetileg arra gondoltam, hogy a többi részét eladom. De amikor megszereztem, közelebbi kapcsolatba kerültem a birtokkal, és felújítottam a kastélyt is.

A  nyékvárkonyi történelmi hotel, az Amade Chateau fenn tudja magát tartani?

Fokozatosan jönnek a jobb eredmények is. Mindig így van. Amikor tíz évvel ezelőtt kinyitottam a Villa Rosa éttermet Dunaszerdahelyen, mindenki azt mondta, hogy túl luxusétterem, nincs esélye. Ma már fenntartja magát. A jobb dolgoknak idő kell, míg az emberek megszokják.

Azután nem gondolkodnak azon, mennyit fizetnek ott, hanem hogy milyen szolgáltatásokat kapnak. Szinte minden élelmiszert az étteremben saját termelésből van.

A nyékvárkonyi Amade Chateau kastélyszálló
K ép: sorger.sk

A dunaszerdahelyi Istermeat vágóhidat már a volt tulajdonosai is túl nagyra építették. Mindenki úgy gondolta, hogy ha valaki, akkor egyedül ön lehet az, aki az eltúlzott kapacitást betölti, segítségül hívva a kapcsolatait a határ mindkét oldaláról. Azonban még mindig csak egy töredékét használják a vágóhídnak. Miért?

Azzal vettem át, hogy Szlovákiába is bevezetjük a hatékony nyugati eljárásokat. Hogy nem fog minden hentes maga vágni, hanem megrendelik a nagy, hatékonyabb vágóhídról. De Szlovákiában továbbra is megtartják a kis mészárszékeket, ahol majdnem fejszével ölik le az állatokat, és még erre támogatást is kapnak. Vannak illegális üzletek a hússal. Ez mind ellenünk dolgozik. Még mindig hiszem azonban, hogy idővel az Istermeatet is megtöltöm.

Ez a cég azonban a járulékok befizetésével is késik. Február közepén még 69 ezer euróval tartozott a Szociális Biztosítónak, március végén pedig még mindig 22 ezerrel.

Már befizettük. Még sosem maradtam senki adósa. Ezek a járulékok a húsfeldolgozó cég menedzsereinek a dolga. Úgy veszik, hogy egy kicsit később fizetik be. Ha nincs pénzük a járulékokra, nem futnak utánam, hogy hozzak pénzt a megtakarításokból, hanem megpróbálják megoldani ezt a kifizetések kitolásával. Személyesen nem is tudtam, hogy késnek a járulékok az Istermeatből. Amikor önök figyelmeztettek, akkor tájékozódtam közvetlenül a húsüzemben. Azt mondták, hogy most már mindent ki egyenlítettek.

Az utóbbi években a nagymegyeri Euromilk is veszteséges lett. Hogyan akarja újra pozitív mérlegre billenteni?

A tejüzem azért veszteséges, mert nyolc millió eurót fektettünk bele, és a befektetés felfutása késett. Most már startra készen áll az új csomagolósor a műanyag palackos tartós tejhez, olyan amilyennel nem rendelkezik senki más Közép-Európában. Hiszünk az új termék sikerességében, amely egyelőre csak Németországban és Olaszországban kapható.

Az ön saját cégeinek valahogyan nem megy különösebben. Miért?

Elsődlegesen a Slovnafttal foglalkozom. Néhány vállalkozásban, melyet még a finomítóba való lépésem előtt fejlesztettem, ezért csak passzív pozícióban maradtam, és azokat a vállalkozásokat, ahol döntő pozícióm van, rábíztam a menedzserekre. Lehet, ha a cégekben más lenne a vezetőség, vagy ha többet foglalkoznék velük, jobban működnének. De nem tudok többfelé szakadni.

Eladná az élelmiszeripari vállalkozásait, ha érkezne rá egy érdekes ajánlat?

Az élelmiszeripart nem engedem el. Szeretnék egy tisztességes márkát kiépíteni, amiért a fogyasztó készséggel fizet. A lokális szlovákiai termelőktől érkező élelmiszer árusítására a Slovnaft benzinkutakat is ki szeretném használni. Tisztességes szlovákiai élelmiszert akarunk oda. Nemcsak a saját termékeimet, más gyártókét is.

Társtulajdonosa a SAM – Shipbuilding and Machinery cégnek? Az a komáromi hajógyár alapjain jött létre, de leginkább akkor erősödött meg, amikor 2005-ben megvette a Slovnafttól a Szerelés és javítás részlegét, így máig nagyban dolgozik a finomítónak. A részlegek vezetőségében ráadásul önhöz közelálló emberek ülnek.

Ez a gondolat a TRENDben már régóta felmerül. A SAM és a hajógyár körül csak több mint tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt mozogtam, amikor becsődölt a hajógyár. Akkor próbálták megmenti, nagyon komplikált volt. Abba a folyamatba engem mint tapasztalt ügyvédet hívtak, és én is fontosnak gondoltam, hiszen ez a régió egyik legnagyobb foglalkoztatója volt.

A hajógyár helyrehozására sikerült megtalálnunk egy osztrák magánkézben levő alapot, az Euramot. Később a bank visszavonult és a SAM-ben maradtak azok az emberek, akik folytatják a projektet. A SAM tulajdonosai közé nem tartozom, ahogy nem tartoztam 10 évvel ezelőtt sem. Csak mint ügyvéd voltam jelen a projektben. Hasonló jogi szolgáltatásokat nyújtottam például a kassai vasműveknek is.

Megbeszélte ön a MOL-lal, hogy a SAM-et, aki a Slovnaft üzleti partnere, olyan emberek birtokolják, akiknek segített létrehozni ezt a céget?

A SAM-nak a Slovnaftban éppúgy meg kell dolgozni a szerződésekért, mint a többi alvállalkozónak. Ha valamit a szerelésnél vagy a karbantartásban nem tartanak be, épp akkora büntetéseket kapnak, mint bárki más. Ismerem az embereke a SAM-ból, de semmilyen speciális feltételeik nincsenek nálunk.

Az üzleti életben önhöz nagyon közel áll Ján Sabola, és a hozzá köthető vállalkozói csoport, akik a Slovnaftnak bioüzemanyagot szállítanak. Nem fél a MOL, hogy az ön barátsága Sabolával árt az üzletnek, mert előnyben részesül a finomítóval való üzleti együttműködésben?

Idenézzen, Szlovákiában ismerem körülbelül a 90 százalékát azoknak az embereknek, akik a bankokat vezetik és a többi nagy vállalat vezetőit is. Hiszen jelen vagyok az üzleti életben már 25 éve. De mindegyikükkel normális, egészséges kapcsolatom van. Jano a jó barátom, és azért is tisztelem, mert mindent úgy ért el, hogy sokat és tisztességesen dolgozik. De hasonló kapcsolatom van más emberekkel is.

Miről szól az ön Kukkonia projekje, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy növelni fogja a csallóközi életszínvonalat? Arról van szó, hogy a Kukkonián keresztül felemeli a régiót, de egyben propagálja a saját cégeit is?

Kukkonia, Csallóköz régebbi elnevezése, sok más mellett pedig egy új élelmiszermárkánk neve is. A Kukkonia garantálja, hogy az adott termék a Csallóközből származik, és hagyományos módszerrel készül. A Kukkonia másik pillére a régiónk szélesebb körű fejlesztése.

Ennek a részét képezi a DAC, vagy a horgászat és a kerékpárutak is, amelyeket most építünk. Irányított együttműködést hozunk létre a helyi önkormányzatok és a kulturális egyesületek közt. Van itt hely más privát cégek számára is, amelyek bármiféle módon kapcsolódnak a régió fejlesztéséhez. A Kukkoniát én hozom, de nyitott bárki számára, aki ténylegesen komolyan gondolja az élelmiszerrel vagy az idegenforgalommal.

Úgy érzi, hogy ön a dunaszerdahelyi régió vezetője, akinek a kötelessége előbbre vinni azt?

Hiszek benne, hogy a tisztességes munkát előbb vagy utóbb értékelni fogják a vásárlók. Manapság sok ember alkalmazkodik az alacsony árakhoz, a tisztességességet háttérbe szorítva. Nem tetszik ez nekem, és ezt a régió emberei közti együttműködéssel akarom megváltoztatni.

Milyenek az ön kapcsolatai a kormányzó Smerrel? Úgy tűnik, hogy elég jók. Ellentétben a korábbi, válság előtti miniszterekkel az SDKÚ-ból, a baloldali kormány a Slovnaftot az árai miatt nem bünteti. A Smer szintén nem emeli az üzemanyagok jövedéki adóját.

Amióta beléptem a Slovnaft vezetőségébe, minden politikai párttal vagy politikussal Szlovákiában normális, kiegyensúlyozott kapcsolatom van. Amíg nincs semmilyen probléma, nyitott vagyok a megbeszélésekre. Nem kapcsolódom egyetlen politikai párthoz sem. A problémákhoz kapcsolódom, amiket oldani kell.

Fordítás: Körkép.sk (A cikk eredetileg 2015. május 11-én jelent meg.)