Márpedig ez a vállalhatatlan magatartás betöltött hivatalára nézve felveti az összeférhetetlenség kérdését.

Az ENSZ emberi jogi főbiztosa Zeid Raad al-Husszein azzal vívta ki emberünk hisztérikus dühkitörését, hogy annak szeretett vezetőjéről Orbán Viktorról elmondta mindazt, amit csak a magyarok nem akarnak tudomásul venni. Jelesül hogy egy idegengyűlölő, rasszista alak.

Súlyos vádak ezek és amennyiben egy emberi jogi képviselő mondja ki, lényegében fajsúlyos véleménynek tekinthető. Ellentétben azzal a Szijjártó Péterrel, aki ahelyett, hogy valami diszkrétebb módon volna le a feszültséget – mondjuk hazamegy és bánatában leissza magát – indulatos kirohanással azt követelte, hogy al-Husszein azonnal mondjon le.

„Ez elfogadhatatlan egy nemzetközi szervezet tisztségviselőjétől, méltatlan és felháborító a vád, a főbiztosnak le kell mondania” – mondta a magyar külgazdasági és külügyminiszter saját beszédében a 37. ülésen. Szijjártó az MTI-nek telefonon nyilatkozva megjegyezte, hogy a főbiztos nem először vádaskodott Magyarország ellen, nem először próbálta a legsötétebb diktatúrák tulajdonságait Magyarországra aggatni.” /444/

Érthető, hogy szíven ütötte a nemzet kakaduját (ki tesz hivatalba egy szarakodó trópusi madarat?), annak ténye, hogy a nagy világ előtt nem tudják olyan egyszerűen a gyűlölködést demokráciának eladni.

Más dolog, hogy a legsötétebb diktatúrák tulajdonságait nem kell senkinek Magyarországra aggatni, azt Orbán Viktor pályafutása kezdete óta önös szorgalmából teszi. Hogy al-Husszein erre nem rest rámutatni, megint csak mellékes kérdés.

De arra számítani, hogy az emberi jogokért tenni kész embereket olcsó rágalmakkal le lehet csak úgy léptetni a színről, az a jog, a jogi keret ismeretének teljes hiányáról tanúskodik.

Bárhogy is Szijjártó Péter leléptetése hamarosan Orbán Viktor érdeke is lesz, mert az ENSZ-ben nem feltétlenül nézik el azt az arcátlanságot, amit itthon az ellenzék kénytelen megtűrni.