h i r d e t é s

Az illúziók naptára

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Az illúziók naptára

2020. augusztus 02. - 11:00

 

"A nap, amely azután következik, hogy győztünk, nem olyan lesz, mint az előző nap" – magyarázta Emmanuel Macron a francia népnek címzett beszédében március 16-án. Négy nappal korábban már beígérte, hogy "holnap majd le kell vonnunk a tanulságot abból, amit most átélünk. De ma még egy szent szövetségben kell mindannyiunknak ugyanazt az utat követnünk."

A kép illusztráció! - Forrás: magyardiplo.hu

A karantén március 17-i bevezetése óta a nyilvános vita dramaturgiája a hatóságok által rögzített és széleskörűen elfogadott időhatározók használatával nyilvánul meg: van "közben", és lesz "utána".

A válság "közben" a kormány felfüggeszti a jogállamiságot, a közlekedés, a gyülekezés és a tüntetés szabadságát stb., egész részeket ír át a Munka Törvénykönyvében, eltiporja a védelemhez való jogot, és rendszeresíti a tömegek megfigyelését. "Közben" a belügyminisztérium egy hónap alatt 12,6 millió rendőri ellenőrzést kezdeményezett – többet, mint ahány szűrővizsgálatot végeztek –, és 760 000 bírságot szabott ki járókelőkre, ami több, mint ahány maszkot osztottak szét a polgárok között. "Közben" a feljelentés állampolgári erénnyé vált, ami összehozza a párizsi értelmiséget. Vadul tweetelnek az otthonukat elhagyó járókelők ellen, akik a bezárkózási utasítások ellenére elindultak, míg a Seine-et-Marne-i kormánymegbízott vadászokat kért fel, hogy "akadályozzák meg és jelezzék a karanténhelyzet alatt a rendfenntartóknak a törvénybe ütköző cselekményeket" (később, a "gyenge jogi bázisra" utalva, feloszlatta saját kis karhatalmi alakulatát). "Közben" a vörös zászlókat és a "sárga mellényeket" felváltják a fehér ingek. Na nem az ápolóké, hanem a médiában megjelenő infektológusoké, virológusoké és főorvosoké, akik a válság szigorúan orvosi megközelítését hangsúlyozzák a politikai elemzés helyett. Ezzel szemben az Általános Munkaszövetség szakszervezet (CGT) sztrájkfelhívását, amely a leginkább kiszolgáltatott dolgozók védelmének hiányára hívta fel a figyelmet, a kormány március 27-én "időszerűtlennek" ítélte.

A munkavállalókról, a dolgozókról, a különböző szabadságjogokról, a tervekről és a levonandó tanulságokról "utána" lesz szó.

"Közben" persze mindent megtesznek, hogy sose legyen "utána".

A háború, akár katonai, akár egészségügyi, állandó mozgósítást követel és újabb és újabb csatákat: a karanténhelyzetért, majd annak feloldásáért, a nemzeti egységért és a gazdaság helyreállításáért, és "a számottevő erőfeszítésért", és a jövendőbeli megszorításokért, amit Édouard Philippe miniszterelnök már be is jelentett (TF1, 2020. április 2.). Az állam szabadon diktálja a tempót, hiszen minden ellenállás árulásnak tekintendő. Macron elnök televíziós beszédei túlharsogják a kulcsfontosságú pillanatokat, majd azokat is kritikus periódusok követik. Mindenki újabb vitába kezd, miközben az előző még tart, ezt megzenésíti a tömegmédia, míg a hallgatók száma az egekig ugrik – és mindez meg is felel az aranyszabálynak: ne legyen holtidő. Semmi sem tudja meghúzni a határt az ideiglenes "közben" és a hipotetikus "utána" között. Az elszámolás sohasem következhet be.

Azonban pontosan ez az a pillanat, amelyre egy tiltakozó, szociális erőkre építő réteg vár. Azok, akik a "sárgamellényes" mozgalommal és a nyugdíjreform elleni tüntetésekkel megmutatták a francia politikai életnek a saját ritmusukat. Most azonban félő, hogy az "utána" egy médiarovattá válik, az a pont lesz, amelyben összefut minden vita, egy délibábos jövő, amely mindig csak egy pillanatra tűnik fel előttünk anélkül, hogy bármikor elérnénk. A gazdasági válság és a tavaszi bezárkózás együttes hatására mindenfelé bimbóznak egy új világ tervei, egy olyan új világé, ahol az ápolók – akiket tegnap még arra köteleztek, hogy kukászsákot hordjanak védőruhaként – végre megelőznék a reklámszakembereket a társadalmilag hasznos és elismert hivatások sorában. Egyértelműnek látszik, hogy akkor lehet majd újra kezdeményezni, amikor vége lesz a járványnak.

A hatalom pedig boldogan táplálja a remény lángját, hiszen közben szabad kezet kapott. Az "utána" mitológia elárulásáért azonnali hatállyal bocsátották el állásából a Grand Est-i helyi egészségügyi hatóság vezérigazgatóját, amikor felfedte, hogy a kórházi ágyak számát továbbra is csökkenteni fogják. "A miniszterelnök megkéri a kormányt és a közszolgálatot, hogy tartsák tiszteletben a válság kommunikációjának aranyszabályait" – írta a Les Echos című napilap (2020. április 9.). Az "utána", a "másnap", a "boldog jövő" az illúziók naptárának időhatározói, amelyek a bezárt társadalom számára azt az ajánlatot teszik, hogy pezsegjen, de ne robbanjon fel.

Fordította: Pető Zsófia / magyardiplo.hu


 

h i r d e t é s