h i r d e t é s
"A jelenlegi válságok oka (neoliberalizmus) és válságtünete (újfasizmus) a Momentum és a Jobbik képében most támadást indított a felszabadítók emlékműve ellen." - írja közleményében az Európai Baloldal - MMP2006
A határtalan megfelelési kényszer furcsa magyarázatokra ragadtatja a Fidesz holdudvarának tagjait. Mivel Orbán Viktor finoman szólva is ellentmondásokba keveredik, amikor kijelöli az ideológiai irányvonalat a NER hívei számára, a csatlósok igyekeznek saját kifacsart gondolatmeneteikkel megtámogatni a főnök szavait. Ebből lesznek olyan faramuci nyilatkozatok, mint például az, amit Schmidt Mária adott a 168 óra című lapnak. - írja a Szegedi Kattintós
Eredetileg csak egy sima ad hoc jellegű könyv kritikát szerettem volna hozni ma nektek, de a valóság pofán csapott, ahogy ma szembejött velem az állítólag online térben üldözött magyar igazságügyi miniszter legújabb bejegyzése. A liberális nyílt kultúra hadjárata le akarja a rombolni magyar értékeinket a sárga földig. Dióhéjban erről lenne szó.
Ez a könnyek kora Amerikában. Politikusaink sírnak, bíróink sírnak, kommentátoraink sírnak, a vesztes elnökjelöltek hívei sírnak, a nyertes elnökjelöltek támogatói sírnak. Az amerikaiak imádják elárasztani a világot túlcsorduló érzelmeikkel, győzelmeikről sírva csipognak a Twitteren, újságcikkeket írnak a könnyfelhőkről, amelyeket egy-egy politikus rájuk szabadít. Mindez erkölcsi dicsekvésük tárgya is.
Néhány hónapja azzal büszkélkedik a France Inter, hogy a leginkább hallgatott adás Franciaországban: a Médiamètre legutóbbi kutatása szerint naponta 6,1 millió hallgatót számlál. De mennyit érnek ezek a műsorok, és, főképpen, kihez szólnak?
"A nap, amely azután következik, hogy győztünk, nem olyan lesz, mint az előző nap" – magyarázta Emmanuel Macron a francia népnek címzett beszédében március 16-án. Négy nappal korábban már beígérte, hogy "holnap majd le kell vonnunk a tanulságot abból, amit most átélünk. De ma még egy szent szövetségben kell mindannyiunknak ugyanazt az utat követnünk."
Norman Angell író a XX. század elején fejtette ki a háború irracionális természetével kapcsolatos álláspontját. Úgy tartotta, hogy az öreg kontinens országai között kiépült jelentős gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok megakadályozzák majd a háborúkat.
Paul Lendvai átváltozónak, vagyis Transformer-nek nevezte Orbánt a róla írt cikkében. Ez annál is inkább találó jelző, mert bár sokan az új korszak hírnökének akarták látni, Orbán Viktor csak a demokrácia kliséit tudta felvenni, azt is egy viszonylagos szónoki képességet kiegészítve. Ilyenformán aligha lehet meglepő, hogy csak a hatalomért játszotta meg a nagy demokratát Orbán.
„Finomkodhatunk, amikor meg akarjuk határozni, hogy mivel állunk most szemben, beszélhetünk féldemokrációról, vagy hibrid rendszerről, illiberális demokráciáról, autokrata rendszerről stb, de nem: diktatúra az, amivel szemben állunk.” – nyilatkozta a Hírklikknek Gábor György vallásfilozófus.
Kisebbségi csoportok teljes jogfosztása, kriminalizálása, a kritikus hangok elfojtása, az egypártrendszer bebetonozása - egyszóval az autoriter kormányzás kialakulása nem forradalommal jön el, hanem egészen apró lépésekkel. Ezek közül az egyik a választók érzékenyítése, pontosabban érzéketlenné tétele a náci szövegekre.
A rendszerváltás óta először 2018-ban történt meg, hogy egy politikai erő tisztán az emberekben élő félelmekre építve kampányolt, s meg is nyerte az országgyűlési választást. Pedig mindeddig a magyar politika kimondatlan alapszabálya volt, hogy szociális ígéretek nélkül nem lehet a lakosság többségének bizalmát elnyerni.
..”eltűnök mint erdőben a vadnyom..”és a rettegett gondolatokat a költőtől /József Attila/ szánják sorsnak vagy vizionálják az egykor szebb napokat látott és történelemformáló erőként szereplő, sőt egykor oly népszerű szocialisták számára a felhőkben tolakvó elemzők
