A Friedrich-Ebert-Stiftung és a Policy Solutions 2017 őszén megjelent „A Magyar Álom” című kutatásának eredményei is azt mutatták, hogy a magyarok többsége szimbolikusan „800 kilométerrel nyugatabbra – valahol az osztrák-svájci határon – szeretne élni, a Kádár-rendszer kiszámíthatóságában, biztonságában, társadalmi egyenlőségében, de Nyugat-Európa életszínvonalán”. Korábban a győztes politikai pártok kampányai – a szocialista „jóléti rendszerváltástól” a fideszes „rezsicsökkentésig” – elsősorban ezen álom második részét, a nyugat-európai életszínvonal kelet-európaiasított ígéretét mutatták be a választóknak. A kormány 2017-2018-as választási migráns-kampánya viszont a biztonságot helyezte az előtérbe. A kampány lényegében arról szólt, hogy szerintük, milyen lenne, ha a magyar álom helyett egy magyar rémálom valósulna meg. Ettől az elképzelt rémálomtól akarták „megóvni” a lakosságot. A választási eredmény megmutatta: nem csak jóléttel, félelemmel is lehet kampányt nyerni.

Mindezek alapján aktuális volt megvizsgálni, hogy a magyar társadalom pozitív víziója mellett a társadalom negatív jövőképét is, azt, hogy milyen félelmek élnek a lakosságban. A 2018 március végén elindított kutatás a „Magyar rémálom” címet kapta, és reprezentatív közvélemény-kutatásokra és fókusz csoportos beszélgetésekre alapozva ásott annak a mélyére, hogy mi is okozza a magyarok legfontosabb napi aggodalmait.

Mindennapi érzések Magyarországon

A kutatás első részében a társadalom általános hangulatára voltunk kíváncsiak. Azt vizsgáltuk, hogy négy meghatározó érzés – a boldogság, az elvárásoktól való szorongás, a félelem és a gyűlölet – mennyire van jelen a mindennapjainkban. A válaszokból egyértelműen kiderül, hogy ha a magyarokat egy átlagos napjukról kérdezzük, akkor a pozitív, boldogsággal kapcsolatos érzelmek sokkal jellemzőbbek, mint a negatív érzések.

A boldogság érzete leginkább a fiatalokra, a magas végzettségűekre, a Dunántúlon (főleg megyeszékhelyeken) élőkre és a jobboldali (Fidesz) szavazókra jellemző Magyarországon. A legboldogtalanabbak a 8 általánost végzettek, a középkorúak és idősek, a Dél-Alföldön és Észak-Magyarországon – főleg kisvárosokban – élők, valamint az átlagnál néhány százalékponttal nagyobb mértékben a nők.

Az elvárások legkevésbé a fiatalokat és általában a férfiakat nyomasztják, míg a negyvenes korosztály és a 8 általánost végzettek érzik leginkább a rájuk nehezedő nyomást. A legerősebb félelem is a 8 általánost végzettek körében van, de a félelemérzet kiemelkedően magas a 60 évnél idősebbek körében, a baloldali szavazóknál és a nők körében is. A félelem inkább jellemző érzés a fejlettebb régiókban, mint a leszakadók körében. A legkevesebb félelemérzet a fiatalok, a magas végzettségűek, a budapestiek és általában a jobboldali szavazók (Jobbik-Fidesz) körében van.

Végezetül, a gyűlölet érzése a középkorúakra, a szakmunkás vagy annál alacsonyabb végzettségű férfiakra és a legszegényebb régiókban élőkre jellemző az átlagnál nagyobb mértékben. Ugyancsak az átlagnál gyakrabban jelent meg ez az érzés a jobboldali (Fidesz-Jobbik) szavazók körében. A gyűlölet érzése a legkevésbé jellemző a főiskolát/egyetemet végzettekre, a legfiatalabb és legidősebb magyarokra, a budapesti lakosokra, a nőkre és a baloldali szavazókra.

A társadalom általános közérzetével kapcsolatban tehát megállapíthatjuk, hogy a magyarok többségénél dominánsak a pozitív érzések a saját mindennapi életükkel kapcsolatban. A lakosság 70 százaléka érzett boldogságot az elmúlt időszakban – más kutatásokból is látszik, hogy az elmúlt években javult a társadalom többségének a közhangulata. Viszont ugyancsak több kutatásban visszatérő elem, hogy a lakosság nagyjából egyharmadát a teljes kiábrándultság, reményvesztettség, boldogtalanság jellemzi. A negatív érzések közül az „elvárások” a legnyomasztóbbak (39% érezte az elmúlt héten) a magyarok számára – ezen felül a félelem a lakosság egynegyedére, a gyűlölet a szűk egyötödére jellemző. Erőteljes törésvonal látható a negyven éves kornál – a lakosságban ettől az életkortól kezdve gyűlnek egyre nagyobb mértékben a negatív érzések. A nőkre az átlagosnál kevésbé jellemzők a boldogsággal kapcsolatos érzések, és jobban a negatív, szorongó érzelmek.

Szignifikáns különbség van a jobboldali és a baloldali szavazók között gyűlölet-félelem kérdésében. Arányaiban magasabb a jobboldali szavazók körében a gyűlölet érzése, mint a baloldaliak körében (jobboldaliak: 17-19% vs. baloldaliak: 12-13%), viszont a baloldalon valamennyivel jelentősebb a félelem érzése, mint a jobboldalon (jobboldaliak: 21-26% vs. baloldaliak: 28-38%).

Személyes félelmek

A személyes félelmekkel kapcsolatos kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy a társadalom három legfontosabb félelmének az „élet bizonytalansága, kiszámíthatatlansága” (30%), a „komolyabb betegség, kórházba kerülés” (24%) és az „anyagi bizonytalanság, a hóvégi számlák kifizetetlensége” (23%) bizonyult. Szorosan követte ezeket a félelmeket a kiszolgáltatottságtól való félelem (21%) és a migrációtól való félelem (20%).

A lakosság félelemtérképét szinte minden nagyobb társadalmi csoportban az élet bizonytalansága/kiszámíthatatlansága dominálja, csak a budapestieknél és a 60 év felettiek körében nincs ez a kérdés az első helyen. Az időseknél ugyanis a betegségektől való félelem megelőzi a bizonytalanságtól való aggódást. Budapesten pedig a migráció volt a vezető félelem 2018 áprilisában.

A férfiak alapvetően kevésbé félnek (vagy kevésbé vallják be, hogy félnek), mint a nők – az előbbieknél 19 százalék, az utóbbiaknál 12 százalék azok aránya, akiket semmilyen félelem nem környékezett meg az elmúlt időszakban. Eltérés ugyanakkor még, hogy a férfiak gyakrabban említik a migrációt mint félelemforrást, míg a nőknél a betegségek említése gyakoribb.

A magyarok aggodalmait 50 éves korukig dominálja az anyagi helyzetük, 50 év felett más félelmek, így a betegségektől való félelem vagy a kiszolgáltatottságtól való félelem erősebbé válnak. A 18-29 év közöttiek körében meghatározó (harmadik legerősebb) félelem a lakhatás elvesztése – ez a kérdés más társadalmi csoportokban sokkal kevésbé jellemző.

Érdekes megoszlást mutat iskolázottság alapján is a társadalmi rétegek félelmi toplistája. Arányaiban a felsőfokú végzettségűek aggódnak leginkább a migránsoktól, melynek legfőbb oka az lehet, hogy státusukból adódóan más problémák (hajléktalanság, adósságok) kevésbé érintik őket, így relatíve felértékelődik a szemükben a migráció ügye. Ezzel szemben a szakmunkás végzettségűek körében nem fért bele a migráció a legfontosabb öt félelem közé, az anyagi helyzetük és lakhatásuk elvesztése miatt jóval inkább aggódnak.

Ugyanakkor fontos azt is látni, hogy amikor szisztematikusan rákérdeztünk egyes félelemforrásokra, akkor a migráció a kevésbé iskolázott csoportokban nagyobb arányban váltott ki félelmet, mint a felsőfokú végzettségűek körében.

A korábbi várakozásokkal elletétben a migráció ugyanúgy kiemelkedő félelemforrás Budapesten, mint más településeken. Sőt míg Budapesten az első számú félelemforrás az „idegenek” megjelenése, addig a falvakban a második, a vidéki városokban az ötödik helyre került ez a téma. A megyeszékhelyeken más problémák – így a rossz anyagi helyzet és a felgyorsult világtól való félelem – kiszorította a migrációt a toplistáról.

Végezetül a spontán megnevezett félelemek tekintetében a pártpreferencia is jelentősen befolyásolta, hogy mitől is aggódnak leginkább a magyarok.  A bizonytalanságtól való félelem minden csoportban a legjellemzőbb, de ezt követően a Fidesz-szavazók leginkább a migránsoktól, a Jobbik-szavazók az anyagi bizonytalanságtól, az MSZP-szavazók a betegségektől félnek leginkább. A bizonytalan szavazók második legerősebb félelemforrása a kiszolgáltatottság. Az MSZP szavazók top félelem listájába a migráció nem került be az első öt közé – a felgyorsult világtól való félelem viszont igen. A bizonytalan szavazók számára ugyancsak kiemelkedően fontos probléma a felgyorsult világ – olyannyira, hogy az ő listájukon az anyagi kérdések szorultak le a félelmek képzeletbeli dobogójáról.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a társadalomban meglévő személyes félelmek jelentős része a bizonytalanságból, a világ kiszámíthatatlanságából adódik. A „nem tudjuk, mit hoz a holnap” érzése félelemmel tölti el az embereket. Erőteljes általában a kontroll elvesztésétől való félelem is. A kiszámíthatóság iránti vágyat jól mutatja az is, hogy a fókuszcsoportos kutatásainkban, bár a megkérdezettek jelentős része középkorú személy volt, sokan már ekkor vártak a nyugdíjas évekre, amikor már nem kell félni a mindennapoktól, a munkahely megszűnésétől.

Amikor a megkérdezetteknek maguktól kellett a legfontosabb félelmeiket megnevezniük, akkor sokkal erősebben kijött a bizonytalanságtól és a kiszámíthatatlanságtól való félelem, mint amikor listáról kellett értékelniük különböző félelmeket. Több különböző típusú kérdésnél is megjelentek az anyagi problémák és a szegénység az erőteljes félelmek között. A fideszesek körében a legerősebb, de más csoportokban is jellemző a migránsoktól és az általuk okozott esetleges háborútól – a „harmadik világháborútól” −  való rettegés is. A személyes félelmek értelmezésekor érdemes kiemelni a klímaváltozástól és a környezeti katasztrófáktól való félelem kérdését, ugyanis ez a téma úgy került a lakosság 12 százalékának félelem-toplistájára − és konkrét rákérdezés esetén úgy aggódik a klímaváltozás miatt a magyarok 31 százaléka-, hogy erről az ügyről lényegében alig van szó a nagypolitikában.

Félelmek Magyarország jövőjével kapcsolatban

A személyes félelmek vizsgálata mellett fontosnak tartottuk megnézni azt is, hogy az ország sorsával kapcsolatban milyen aggodalmak élnek a társadalomban. Első kérdésünk erre vonatkozóan az volt, hogy általában milyen érzések ébrednek a megkérdezettekben, amikor Magyarország jövőjére gondolnak. A válaszokból világosan látszik, hogy hazánk jövőjét tekintve egyértelműen optimisták a magyarok: majdnem kétszerannyian vannak a bizakodóak, mint azok, akik aggodalmat éreznek Magyarország kilátásaival kapcsolatban. A minőségbeli különbség is szembetűnő: a 61 százaléknyi optimista válaszadónak a negyede, azaz az összes válaszadó 15 százaléka teljes mértékben bizakodó hazánkkal kapcsolatban, míg a pesszimistáknak csak kevesebb mint a hatoda, a teljes magyar lakosságnak mindössze 5 százaléka érez erőteljes félelmet, aggodalmat Magyarország jövője iránt.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének jelentős félelmek a magyarokban az ország sorsával kapcsolatban. Amikor arra kértük a válaszadókat, hogy felsorolt események közül válasszák ki azt a hármat, amelyik a leginkább aggasztja őket az ország sorsával kapcsolatban, jelentős fölénnyel az egészségügy kérdését nevezték meg a legtöbben. Minden második magyar fél attól, hogy tovább romlik hazánkban az egészségügy színvonala. A második leggyakoribb félelem, amit a válaszadók bő egyharmada nevezett meg, az a magyar társadalom elszegényedése. A magyarok 37 százalékát aggasztja az, hogy anyagilag rosszabb helyzetbe kerülnek a közel jövőben az emberek. Ezek mellett minden negyedik embert komolyan nyugtalanítja az, hogy tovább nőnek a társadalmi különbségek az országban, és egyre inkább kinyílik a társadalmi olló a gazdagok és a szegények között. Az országgal kapcsolatos félelemranglista negyedik helyén a „nem lesz nyugdíj a következő generációnak” válasz szerepelt. Az ötödik leggyakoribb válasz pedig a migránsok növekvő számától való félelem volt.

Mindezt egyes nagyobb társadalmi csoportokra lebontva láthatóvá válik, hogy egyetlen kivétellel, az ország minden jelentősebb csoportjában az egészségügy helyzete miatt aggódnak leginkább. Az egyetlen csoport, ahol a romló egészségügytől való félelem a második helyre csúszott, a 30 és 39 év közöttiek korcsoportja: itt a magyarok elszegényedésétől való félelem lett az első. Jelentősebb társadalmi különbségként figyelhetjük meg, hogy 40 éves korig érdekli igazán az embereket az oktatás színvonala, az ennél idősebbeknél a nyugdíjrendszer esetleges összeomlásától való aggodalom kiszorítja az oktatást a félelem toplistáról.

Magyarország jövőjével kapcsolatos félelmek kifejezetten átpolitizáltak, a megkérdezettek pártpreferenciája szignifikáns hatással van arra, hogy mennyire fél egy adott személy egy-egy problémától és hogy mely problémákat tartja a legsúlyosabbnak. A pártpreferencia és részben az életkor jelentősen befolyásolja a félelem mértékét és a félelmi toplistán belüli sorrendet, de még így is egyértelmű, hogy a legfontosabb aggodalmak ma Magyarországon az egészségügyhöz, a szegénységhez, a társadalmi különbségekhez, a nyugdíjhelyzethez és a migrációhoz köthetők.

Összeségében látszik tehát, hogy elsősorban baloldali kérdések aggasztják a társadalmat, azaz ismételten megerősítést nyert, hogy a társadalom félelmeiben is jellemzően baloldali, nem csak álmaiban és jövőképében.

Botos Tamás / balmix.hu