fbpx Varga Judit „lázálma”, avagy 365 nap magyar valósága | CIVILHETES

h i r d e t é s

Varga Judit „lázálma”, avagy 365 nap magyar valósága

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Varga Judit „lázálma”, avagy 365 nap magyar valósága

2021. február 03. - 17:15

 

Eredetileg csak egy sima ad hoc jellegű könyv kritikát szerettem volna hozni ma nektek, de a valóság pofán csapott, ahogy ma szembejött velem az állítólag online térben üldözött magyar igazságügyi miniszter legújabb bejegyzése. A liberális nyílt kultúra hadjárata le akarja a rombolni magyar értékeinket a sárga földig. Dióhéjban erről lenne szó.

A kép illusztráció! - Forrás: Varga Judit Facebook oldala

Nos, oké nézzük csak mi ebben a mondatban a problémás, mint egy mondat elemzési iskolapéldánál. A liberális kultúra, mint olyan nem szűkíti, hanem tágítja a világról alkotott elképzeléseinket a másik elfogadására és együttműködésre ösztönöz így semmi esetre sem képes rombolásra pláne nem akarja az egyedi kultúrákat egrecéroztatni, nem fenyegetőzik, nem akarja uniformizálni az emberek szabad gondolkodását. Ezzel szemben naponta érezhető a kemény gyűlölet hadjárat propagandája itthon mindenki ellen, aki velük ellentétes nézeteket vall, és mint olyan ki mer állni olyan társadalmi ügyek mellett, ami az emberiség javára összpontosít, mert megtanulta azt, hogy léteznek mások. Más nyelvet beszélők, más kultúrát vagy vallást követők ebben a világban. Mi több mások érdekében harcolók, akik bele mernek szállni az autoriter hatalom rendszerének vizsgálatába, hogy megmutassák annak viszályságait. Akinek ez egy kicsit homályosan burkolt megfogalmazás volt, annak egyszerűen mondva, rávilágítanak a nemzeti kulturális és „keresztény” tradíciók árnyoldalaira is, ami lényegében a népesség felét lényegében megfosztana jogainak gyakorlásától, hogy ne is merjenek ellenkezni, pláne ha nő, vagy gyerek, főleg ha lány, meleg, ateista, mert mint olyanok azok nem emberek, akik nem teszik első helyre a nemzeti értékeket.

De milyen is lehet annak az országnak az érték rendszere, ahol hetente két nő hal meg bántalmazás által átlagban, családon belüli erőszak miatt. Ahol a pedofíliát nem büntetik meg keményen, ha hatalmi pozícióban leledzik az elkövető, vagy egyenesen vérlázító, ha az egyenjogúság értelmében vágyunk arra, hogy ne biológiai fokmérővel, hanem edukáció és képességeink alapján szeretnénk érvényesülni a társadalomban. Ahol érték az hogy „az asszony verve jó” mert hagyomány ott valami gikszer van. Nem csak kulturális-társadalmi szinten, de pszichológiai vonatkozásbab is.

Könyv reflexiót ígértem, úgyhogy most következzék ez a téma, és mint olyan világosan látszódni fog a párhuzam a magyar társadalom demens viselkedésének hasonlóságával. A helyzet komikuma az, hogy az írónő Lengyelországból származik, ahol jelenleg is nyílt színen forrnak az indulatok az abortusz törvény kapcsán, persze lehet, hogy ilyen fordulatra még ő maga sem számított, így nem róható fel neki mi történt. Érthető, hogy belső késztetést érzünk olyan könyvek kézbevételére, ahol fantáziánkat használva elégítjük ki vágyainkat, még ha az szexuális töltetű is, ugyanis a nők is szeretnek pornót nézni, főleg, ha az igényes. (Igen, és csukd be a szád, mert belerepül a légy.)

Ez az „ártatlannak tűnő” kis történet viszont koránt sem az és a fogadtatás, ami övezte is eléggé megosztó volt, majdhogy nem, szociokulturális értelemben is.

A történet alapja egy emberrablás, amiből a végén szerelem lesz, láttunk már ilyet Walt Disneyéknél is mondhatni semmi nagy kunszt, évszázadokon keresztül már hagyomány leuralni a másik nemet, megtörni aztán valami hatalmas pszichikai manipulációs eljárásnak köszönhetően megtörténik a csoda már nem is szörnyeteg, ami szörnyetegünk, hanem egy, ha bár egy kicsit kattant, nárcisztikus és hisztérikus herceg. Itt a kulcs herceg. No mármost a könyvben szereplő díszpéldány egy maffia főnök, hatalommal és minden földi jóval, amit ugye alapjáraton és női mivoltod alapján esélyed sem lenne elérni, tehát a csali kiváló, mindennek meg van az ára, úgy tűnik a szabadságnak is majd beletörődik az elkerülhetetlenbe, ha megkapja mellette azt amire vágyik, mert ki lenne az a hülye, aki visszautasítja mindazt a földi jót, amit én adhatok. Csak hadd dugjalak meg, amikor én akarom, persze nem erőszak által, mert tudok várni a szerelmedre, de addig is azt edd, amit adok, azt vedd fel, amit mondtam. Saját akaratod felejtsd el, mert nem mész velük semmire, egy év múlva újratárgyaljuk a dolgot, ha addig kibírod.

Nem akarom a lelőni a történet poénjait, ha ugyan vannak, mert az eltervezett és rögeszmés emberrablásnak, halálos fenyegetésnek, megvesztegetésnek, szexuális zaklatásnak és erőszaknak, és kikényszerített teherbeejtésnek nem igazán vannak felemelő pillanatai még akkor sem, ha cserébe kapsz egy kocsit, állást, lakást, vagy a legújabb Chanel kreációt. És amikor azt hiszed, hogy ez így tök rendben van, mert a volt barátod amúgy is tett az igényeidre és megcsalt miért ne élvezhetnéd a kalandot, de rájössz, hogy az egész hazugság és tervszerű volt attól kezdve, hogy elutaztál pihenni Szicíliába.

A hatalom, ami bármire képes, hagyományos értékek mellet, hedonizmus és határnélküliség együttese. A bort iszunk és vizet prédikálunk, elnyomlak, ha nem térsz át, nem leszel enyém, nem azt csinálod, amit mondok és a birtoklási vágy, ami egyaránt jellemző ma. Persze túlélési stratégia is húzódhat a mögött, ha valaki, elfogad egy ilyen rabságot, de vajon a szerelem kikényszeríthető-e vagy egyáltalán lehet-e ebből boldog vég, ha mellette az a hülye, aki elrabolt befolyásos és éppen ezért már te sem vagy biztonságban a státusza miatt?

Csak hogy világos legyen, ma ez folyik átvitt értelemben.  Ne gondolkodj, ne ellenállj, ne akarj saját döntéseket, ebből a helyzetből nincs kiút sehogyan sem. A vírus helyzet meg amúgy is elszabadította az indulatokat, legalábbis a szisztematikus társadalmi megbélyegzések, korlátozások, fenyegetések, rendeletek arra engednek következtetni, hogy már nem vagy a magad ura, nője és ne is akard, mert nincs rá szükséged. Csak fogadd el a hagyományainkat, a kultúránkat, az, hogy igen, ha nő vagy neked meghatározott szereped van, de nem lehetsz egy szinten a férjeddel, ne akarj többet nincs rá szükséged és természetesen kötelességed téríteni és gyűlölni azt, aki nem az értékeink szerint él itthon.

Van azonban egy nem kis probléma azzal, ha a liberalizmust, mint kategóriát kezdjük el elemezni, ugyanis nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető, aki abban hisz az nem katolikus például, vagy magyar kultúrakövető, szereti a magyar ételeket, a népzenét, a nyelvet, amit beszél, magyar írókat, költőket, tudósokat és értékes embereket, akik sokat adtak ennek az országnak. Ugyanakkor nem tűri, ha megkérdőjelezik emberi mivoltát és azért üldözik, mert elfogadja azt, aki különbözik tőle. Nem igazán díjazza, ha bele akarnak túrni a méhébe vagy a magán életébe, identitásába, ha meg akarják mondani neki, hogyan érezzen mások iránt. Pl. hogy ne működjön együtt másokkal, más kultúrákat ne ismerjen meg és ne is gondoljon arra, hogy egy szinten állnak a tagjaival. Ha egyetemes értékek mellett teszi le a voksát, és szembe mer nézni az igazsággal, ami kegyetlen, de mégis csak egészségesebb, mint évekig rohadni egy szado-mazo kapcsolatban, amire egy komplett társadalmi rendszer épült.

Befejezésül csak egy jó tanácsot adnék a foglyoknak és a fogva tartóknak is, csak hogy érezzék a törődést és a dolog komolyságát. Mindünknek, akiktől folyamatosan veszik el a saját szellemi értékeinket és szenvedünk el napi szintű abúzust. Már majdhogynem mazochista értelemben része vagyunk a politikai rendszernek és bármennyire is idomulunk érdekeink által vezérelve, mert valahogy élni kéne, fizetni a számlákat az adót, etetni a gyereket vagy kutyát, macskát, nagymamát. Tudnunk kell, hogy a többség mi vagyunk és ezt a szűkülő hatalom, aki már látszatra sem ad is tudja nagyon jól, ezért lépi át a határokat sok mindenkit megalázva, egyre kegyetlenebbül. Hitler okosabb volt kiválasztott egy réteget és vallást a tombolásra, bár szerencsére nem évtizedekig folyt az ámokfutás. „De, ha mindenkit kiválasztasz, aki más, mint te és próbálod eltüntetni a Föld felszínéről, annak te fogod meginni a levét” mert nem barikádoztuk el magunkat és nem maradtunk egyedül.

Nos, kérem lehet választani, bár okos enged szamár szenved tartja a mondás ez esetben a falig biztosan szándékoznak elmenni az abúzusban, de a falak sem maradnak fent örök időkig, kérdés meddig bírja az alapzat, ami már így is remeg folyamatosan mert a kor, amiben élünk már más rendszer szerint működőképes.


 

Kommentek

h i r d e t é s