1./ Újabb részletek!

A pedagógusok fizetett szabadsága évi negyvenötről harminchat napra csökken, a tanáv július 15-ig meghosszabbítható.

A nyugdíjba vonuláskor esedékes végkielégítés összege négy havi illetményről egy havi illetmény összegére csökken.

A jubileumi jutalom nem szűnik meg, de kiveszik belőle a GYES, a GYED, a táppénz idejét, és a más munkaterületen – akár a közoktatásban, csak nem tanárként – eltöltött időket.

Mi lesz még?

És mi kell még, hogy ezek az emberek ne hagyjanak szíjat hasítani a hátukból?

A fenti újdonságokon kívül:

• a sztrájktörvény marad,
  
• béremelés helyett bércsökkentés,
  
• heti húsz százalékos munkaidő-növekedés ingyen,
  
• a portfólió marad,
  
• a közalkalmazotti státusz megszűnik,
  
• a magántelefonjukat és számítógépüket, őket magukat is: megfigyelik, -„minősítve” lesznek,
  
• „a teljesítmény a fontos, nem a pályán eltöltött idő és a végzettség!”
  
• mondta Rétvári, mintha a tanár sztahanovista lenne egy acélműben.

Miféle teljesítmény? Hogyan mérhető? Seggnyalási, némasági, parancsvégrehajtási, besúgási index-alapon?

Mi kell még, hogy – magyar szabadalom – ne egyéni menekülő-, vagy alkalmazkodási utakat keressenek, hanem testületileg felálljanak, netán kapát, kaszát ragadjanak?

Nyolcvanezren vagytok, baszki!

És talán a legszörnyűbb az, hogy e nyolcvanezer pedagógus közül ezernyolcszázan írták alá, hogy felmondanak, ha bevezetik az új szabályokat

A többiek némán tűrik, hogy megaláztatások közepette leköpdössék, jobbágyként kezeljék őket!

2./ Tovább tart a szociáldemokraták térvesztése, vesszőfutása: ezúttal újabb rokonszenves, okos, közvetlen, emberarcú, és mellesleg eredményes egyéniség távozik a porondról, újabb fiatal nő: (a klímavédelmi- és) a feminista dagályt, úgy tűnik, apályhullám követi.

Sanna Marin, aki sikeresen megbírkózott a Coviddal, bevezette országát az oltalmat nyújtó NATO-ba, kivédte a recessziót, igaz hajszállal lemaradva, csak a harmadik helyen végzett, a finn választásokon, még a neonácik is megelőzték.

Új-zélandi, svéd, skót és berlini, szintén női pályatársa után feltehetően eltűnik a politika színteréről.

Igaz, marad (egyelőre) a (jobboldali) dán, észt és (fasiszta) olasz női miniszterelnök, meg Ursula az uniós Bizottság élén.

De, ez nem változtat a tendencián: újra jönnek a jellegtelen, ötvenes-hatvanas, vastag keretes szemüveges, sokszor leszerepelt, névtelen, arctalan hím bürokraták.

És ami még rosszabb, a neonácik!

Putyin igazi háborúja: Európa ellen (mert Ukrajna, bármily meglepő, csak mellékszíntér a nagy játszmában) sikeres

Az európai demokrácia, értékrend, stabilitás, az Unió felmorzsolása (melyről a briteket néhány ocsmány, hazaáruló, saját zsebre dolgozó szélhámost támogatva máris leválasztották) homofób, rasszista, nacionalista, bezárkózó neonácik felfuttatásával.

(Mely térnyerésnek persze egyéb, szerteágazó okai is vannak!)

Mert a nagy hírű elemzők ostobaságaival ellentétben nem az USA, hanem Putyin kívánja leszorítani Európát a térképről!

És ebben sikeresebb, mint bármely szovjet pártvezér elődje volt, Sztálint is beleértve.

Mi a fasz bajuk van a finneknek?

A világ legjobb oktatási rendszerében cseperednek a gyerekeik, jól élnek, társadalmi konfliktusok nincsenek (igaz, vodka sem, de ez nem új találmány – régen megszokták a Svédországba induló komphajókat), sikeresen, kevés áldozattal túl vannak a a pandémián, most már nemzetközi katonai szervezet védi őket a (nem létező) orosz expanziótól!

Élnek, mint Marci Hevesen!

Ez se elég?