h i r d e t é s

Az uniós pénzcsap

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam

Az uniós pénzcsap

2021. június 06. - 07:18

 

Joseph Stiglitz, Nobel-díjas amerikai közgazdász szerint minden társadalmi egyenlőtlenség pusztítóan hat. A professzor munkásságát ismerők számára ez a gondolat nem új, miután Stiglitz a pénzügyi kapitalizmus elleni küzdelem egyik legismertebb harcosa. Abban viszont valószínűleg téved, hogy a világot inkább a bizalom, mintsem a pénz mozgatja. A két fogalom szembeállítása már csak azért sem szerencsés, mert a modern pénz maga is a bizalomra épül: önálló értéke nem lévén, hinnünk kell a kibocsátója erejében.

A tavalyi év nemcsak a Covid-19 miatt jelentett gyökeres fordulatot az európai integráció történetében. A világjárvány és az azzal együtt járó gazdasági összeomlás a hithű neoliberálisokat is meggyőzte arról, hogy a pénzügyi szigor politikája nem folytatható. Bár az aggodalmak a tagállamok nyakló nélküli költekezése láttán sokasodnak, a helyreállítási alap (NextGenerationEU – NGEU) tavalyi elfogadása nagy áttörést jelentett. A gazdaság helyreállítása és a társadalmi veszteségek mérséklése láthatóan nem bízható az „önmagát szabályozó” piac szereplőire. Új intézményi struktúrákra és speciális szabályokra szükség van ahhoz is, hogy a nagy összegű támogatásokat a korrupt politikusok ne lophassák el és azok a rászorulókon segítsenek. Az Európai Bizottság által 2026-ig felvenni tervezett 806 milliárd eurós hitelösszeg ugyanis történelmi rekord: mintegy 5 százaléka az Európai Unió valamennyi tagállama egyesített éves GDP-jének.

A helyreállítási alap

A járvány kitörése 2020 első hónapjaiban a fejlett országokat is váratlanul érte. Miután minden költségvetés a jövőre vonatkozó pénzügyi terv, a világjárvány miatt drámai mértékben megnövekedett állami kiadásokra egyszerűen nem volt fedezet. Kezdetben az Európai Bizottság is csak tüzet oltott: 2020 márciusában például aktiválta az úgynevezett „mentesítési záradékot”. Miután az uniós tagállamokat így nem korlátozták a közismerten szigorú költségvetési szabályok, átmenetileg új hitelekből finanszírozhatták a sok százmilliárd euróval megnőtt egészségügyi és gazdaságmentő kiadásokat.

A járvány robbanásszerű terjedése azonban hamar láthatóvá tette, hogy mindez kevés: rendkívüli intézkedésekre lesz szükség. A 2021-27-re vonatkozó uniós költségvetési tárgyalásokat sikerült felgyorsítani, és a Bizottság által koordinált válságtanácskozások is eredményre vezettek. A tagállamok – a hétéves büdzséről szóló megállapodás mellett – az Unió eddigi történetének legnagyobb ösztönző csomagjáról is döntöttek. A helyreállítási alap a hétéves költségvetéssel együtt mintegy 1800 milliárd eurót biztosít a földrész járvány utáni újjáépítésére. A stratégiai cél, hogy az európai gazdaság „zöldebb” és teljesen digitalizált legyen. A tervek szerint az NGEU-források 30 százalékát ún. zöld kötvények formájában az éghajlatváltozással összefüggő kiadásokra kell fordítani, ami soha nem ért el ilyen magas szintet. Emellett elsődleges feladat, hogy újakkal pótolják a járvány miatt tömegesen megszűnt munkahelyeket. A nemzeti egészségügyi rendszerek a rendkívüli terhelés alatt még a legfejlettebb országokban is összeomlás-közeli állapotba kerültek. Ezért a társadalom és a gazdaság ellenálló-képességét – elsősorban a humán-infrastruktúra tudatos fejlesztésével – valamennyi tagállamban növelni kell.

A kimondhatatlan nevű Helyreállítási és Ellenálló-képességi Eszköz (Recovery and Resilience Facility) az új pénzügyi alap központi eleme. Elsősorban ez biztosítja a szükséges forrásokat a fentiekben csupán jelzett célkitűzésekhez. A 672 milliárd euróra tervezett összegből 360 milliárd kedvezményes hitelként, 312 milliárd euró pedig vissza nem térítendő támogatásként áll a tagállamok rendelkezésére.

Mint utaltunk rá, az alapok finanszírozásához az Európai Bizottság példátlan, mintegy 806 milliárd eurónyi hitel felvételére készül. Ez a „történelmi” jelzőt már a konstrukció újdonsága miatt is megérdemli. A gazdag északi tagállamokat (mindenekelőtt a németeket) sikerült meggyőzni arról, hogy szükség van az uniós szolidaritásra és bizalomra, ami ezúttal a közös pénzügyi felelősségvállalást jelenti. Az EU ugyanis az együttes gazdasági ereje miatt bármelyik tagállamánál hitelképesebb. A pénzpiacokon elérhető lehető legalacsonyabb kamat pedig a „nemzeti” hitelfelvételnél jóval elviselhetőbbé teszi a majdani törlesztési terheket.

A hitelfinanszírozás modellje

Az Európai Bizottság számára – az eddigiekhez képest – teljesen új feladat, hogy éves szinten mintegy 150-200 milliárd eurónyi többletforrás kezeléséről kell gondoskodnia. Ez egyébként nem csekély, az EU „szokásos” éves büdzséjével csaknem azonos összeg. Ráadásul a kötvénykibocsátás speciális pénzügyi tevékenység, ami nem végezhető a hagyományos költségvetési gazdálkodás kereteiben, a napi feladatok mellett. Új intézmények létrehozására van szükség: ilyen például az elsődleges kereskedői hálózat (Primary Dealer Network), amelybe elsősorban az európai kereskedelmi bankok jelentkezhetnek. Az uniós kötvények a pénzpiacokon várhatóan igen népszerűek lesznek. Ezért csak helyeselhető, hogy az új rendszer az Európai Központi Bank bevonásával és hatékony ellenőrzés mellett (piacfelügyelettel, kockázatelemző szakemberekkel) működhet.

2020 azért is a „nagy politikai áttörés” éve, mert az új finanszírozási rendszer tőkeigénye miatt a befizetési kötelezettségek is nőnek. Az EU27-nek azért kellett elfogadni az ún. saját forrásokra vonatkozó módosító rendelkezéseket (Own Resources Decision), mert a jövőben a tagállamok már a nemzeti jövedelem 2 százalékával járulnak hozzá a költségekhez, az eddigi 1,4 százalék helyett. Ehhez egyébként új adónemek bevezetésére is szükség lesz: ilyenek például a nem újrahasznosított műanyag csomagolóanyagokat terhelő, illetve a pénzügyi tranzakciókra kirótt adóbefizetések. Várható, hogy a befektetők már 2021 júniusától vásárolhatják a nyilvános aukciókon meghirdetett uniós kötvényeket. A tagállamok többlet-befizetéseire éppen amiatt van szükség, hogy ebből fedezhessék a hitelezőknek (kötvénytulajdonosoknak) 2027-től törlesztendő összegeket.

A Bizottság forgatókönyve szerint a kötvénykibocsátásból érkező pénzek – igaz, először csak előleg formájában – már az őszi hónapoktól elérhetőek lesznek. Feltétel azonban, hogy a Bizottság jóváhagyja a tagállami helyreállítási terveket: a kedvezményezettek ténylegesen csak ezután juthatnak hozzá az eurómilliárdos összegekhez. Ismert, hogy az Európai Bizottság a magyar kormányt először pótvizsgára utasította és nem fogadta el a terveit. Nem látták indokoltnak például, hogy uniós pénzekből finanszírozzák az egyetemek „magánosítására” épülő felsőoktatási elképzeléseket. Azt is hiányolták, hogy elmaradtak az önkormányzati és civil egyeztetések. A konfliktus dimenzióit jól jelzi, hogy a Bizottság kilátásba helyezte: nemleges javaslattal továbbítja a döntéshozó Pénzügyminiszterek Tanácsához a magyar terveket. A kormány ezt követően döntött úgy, hogy csak a támogatást kéri és nem tart igényt a neki járó hitelkeretre.

Az Európai Parlament szorgalmazza, hogy a NGEU-pénzek folyósítása a jogállamisági rendelet alkalmazásával is kapcsolódjon össze. Vagyis az európai normákat látványosan semmibevevő tagállamok ne lehessenek kedvezményezettek. Csak akkor juthassanak az őket megillető támogatási összegekhez, ha már megfelelnek a jogállamisági követelményeknek. A vita nem dőlt el: a magyarok és a lengyelek – időnyerésre játszva – bírósági eljárást kezdeményeztek. Mindkét kormány tagadja az európai intézmények által (Európai Bizottság, Európai Unió Bírósága, Európa Tanács Velencei Bizottsága) többször is jogsértőnek mondott, jól ismert tényeket.  

A magyar ratifikáció

A magyar Országgyűlés az utolsók között ratifikálta azokat az uniós jogszabályokat, amelyek megadják a felhatalmazást az Európai Bizottság hitelfelvételéhez. Miután ezt valamennyi tagállamnak meg kellett tennie, ezért az eseménynek nincs különösebb hírértéke. A magyar „jogi megoldás” azonban példa nélküli és egészen nevetséges. A miniszterelnök láthatóan fél az esetleges pénzügyi szankcióktól, miután azok rontanák a 2022-es választási esélyeit. Ezért az Európai Tanács (EiT) 2020. december 10-11-i állásfoglalását – mellékletként – a most elfogadott törvényhez csatoltatta. Ez az a meglehetősen ellentmondásos dokumentum, amelyik a jogállamisági rendelet alkalmazását a várható bírósági eljárás miatt elnapolta. Apró probléma, hogy sokak szerint jogsértő az Orbán által „győzelemként” ünnepelt politikai nyilatkozat. A Bizottságot az EiT nem kötelezheti semmire, mert a Szerződés szerint nincs jogalkotói felhatalmazása. Ezen a tényen az sem változtat, ha hatáskörének ezt a legújabb túllépését a magyar Országgyűlés – teljesen feleslegesen – törvénybe iktatja.

Ezért is vált fontossá a Népszava múlt heti híre. Az Európai Unió Bíróságának elnöke a jogállamisági rendelet soron kívüli napirendre tűzése ügyében hamarosan dönteni fog. Még az is megtörténhet, hogy a magyar kormány előtt egyelőre zárva maradnak az uniós pénzcsapok.

Forgács Imre, a Millenium Intézet tanácsadó testületi tagjának írása a nepszava.hu-n jelent meg 2021. június 5-én. (milleniumintezet.hu)


 

Kommentek

h i r d e t é s