Ilyennek tartom Mözsi Szabó Istvánt, aki kilencvenedik születési évfordulója okán egy életmű kiállítást tartott Szekszárdon a Művészetek Házában. 

Kicsit szétbontottuk a paravánokat, hogy hozzá jussunk a mögöttük tárolt székekhez, mert mint megtudtuk a 150 ülőhely kevés volt, legalább 200-an tolongtunk ott. Utólag is elnézést kérünk a némi zavarért, megkövetjük a tűzoltókat, katasztrófavédőket, meg mindenkit (bár' itt is megmutatkozott a két szoci képviselőnek a konstruktivitása, hogy ülőhelyet biztosítottunk többek közt a volt Tolnai polgármesternek) mentségünkre' gondosan vissza is építettük őket.

A szokottól eltérően nem egy művészettörténész, vagy művészetkritikus, ha nem Ő, a művész mesélt, ahogy csak Pista bácsi tud mesélni. A hajdani Népi Kollégista, aki magyarságából, emberségéből, művészetéből szórt szét magokat az Ő lyukas tarisznyájából, hogy azok a magok az élet folyamatosságát biztosítva, a tiszta „génmanipulációtól mentes” örökítő anyagukkal, tiszta forrásvízzel új életre keljenek. A kiállítást Györke, kedves felesége rendezte, igazán nagyon szépen.

Feltűnt egy hatalmas legalább 6 négyzetméteres kép is az emeleti sarokban. Klasszikus, Munkácsyra, Golyára jellemző stílusban festve. Gondoltam nagy volt a kép az előző kiállításról, egy kicsit még ott maradhatott. Megtudtam a „mese” révén, hogy ez volt az első megbízások egyike a Vígasság, ami megörökítette egy emlékezetes asztalon táncolását a vidék urának. A képen a pocakos uraság groteszk figurája és a „háta mögött” összesúgó parasztok, zsellérek, meg egy deli csikós legény megvető arckifejezése egészen elképesztően sokatmondó. Nem mondom, hogy Golya királyi családportréja nem jobb kép, de az irónia ugyanolyan erőteljes itt is, ha valaki lát is a kép elé állva.

Beszélgettünk mi sokszor, régen is. Pista bácsi mesélt, épp a romániai falurombolás idején festett őrtornyok kapcsán. Olyan hűen mesélt, hogy meg voltam győződve az erdélyi „gyökereiről” és arról, hogy valamilyen szinten oda is kötődik. Most jutott el a tudatomig, hogy csupán az intuíciós képessége olyan erős, mint a helyieknek. Így lehettek ezek a képek felkiáltó jelek a butaság, az értelmetlen rombolás ellen. 

Mivel Mártélyon is dolgozott, én eredendő alföldiként tudtam csak igazán értékelni a naplementés képét a rengeteg "izzó" felhővel. 

Felolvasták Fekete György MMA elnök köszöntő levelét is. 

Cigányzenekar is köszöntötte Pista bácsit, énekelt is hozzá. Ahogy a megnyitó végén végigjártuk a képeket, elképesztően erősnek hatott a téli hajnali és esti képek színvilága. A fehéret visszafogni elég nehéz egy képen, de ahogy Pista bácsi megoldotta, zseniális. A hajnali hó színét csak az ismeri, aki részt vett már hajnali disznótoron télen, de kevesen tudnák ezt hűen visszaadni.

Méltóságos Pista bátyám! Isten éltessen és tartson meg erőben egészségben még sokáig nekünk.