Keleti nyitásért felelős helyettes államtitkár lehet hamarosan Magyarország napokban leköszönt bakui nagykövete, Csutora Zsolt – értesült az Átlátszó.

Eközben egyre érdekesebb információkat kapunk azerbajdzsáni hivatali ideje alatt történt eseményekről: a nagykövetséggel együttműködésben tevékenykedő, kérészéletű Hungarian Info Center tulajdonos-vezetője, az azeri Ilgar Juszifov valóságos vízummaffiát működtetett a bakui hatóságok szerint - írja az Átlátszó.

Nyúlfarknyi hírben adta közzé az azeri sajtó 2011. december 22-én a bakui legfőbb ügyészségre hivatkozva, hogy letartóztatták Ilgar Yusifovot (magyar átírással Juszifov), az Euro Azia AZ Ltd. utazási iroda igazgatóját, akit azzal gyanúsítottak, hogy háromezer azeri manat (jelenleg kb. 800 ezer forint) kenőpénzért cserébe hamis schengeni vízumot ígért egy helyi férfinek, de a hatóságok tetten érték a kenőpénz átvételekor.

Juszifov nem sokkal korábban még szoros kapcsolatban állt Magyarország bakui nagykövetségével: letartóztatása előtt fél évvel, 2011 májusában alapította a Hungarian Info Center Ltd. (HIC) nevű cégét, ami voltaképpen a kereskedőházasdi elődének tűnik.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium sajtófőosztályának az Átlátszó kérdéseire küldött válaszából legalábbis az derül ki, hogy a magánszemélyek által a magyarság iránt rokonszenvük okán alapított HIC célja a két ország közötti „gazdasági, üzleti, turisztikai kapcsolatok fejlesztésének elősegítése” volt – márpedig a később gombamód szaporodó kereskedőházakról sem tudni egyebet.

A minisztérium honlapja 2011. június 29-én adott hírt a HIC megnyitásáról, amelyen részt vett Csutora Zsolt akkori magyar nagykövet is, aki az idén május 17-ig vezette a missziót. Az archív hírben feltüntetik a centrum elérhetőségeit is, az email-címük például a tulajdonoshoz kötődött: ilgar@-ként kezdődött, bár Juszifov nevét nem említették a közleményben.

A HIC honlapja azóta megszűnt, a web.archive.org-on keresve egy orosz nyelvű változat jön elő, amiből egyebek mellett kiderül, hogy vízumügyintézést is vállaltak.

„Juszifovot az azeri külügyminisztérium protokollfőnöke mutatta be a nagykövetnek, azzal az ajánlással, hogy Magyarországgal szimpatizáló lobbista, aki segítheti a magyar-azeri kapcsolatokat” – áll a külügyi tárca válaszában.

A magyar nagykövetség éppen ekkoriban, 2011. július 4-től kezdett vízumkiadásba, az első kuncsaftok között voltak a HIC által szervezett turistautak résztvevői.

A minisztérium szerint a kezdeti pozitív tapasztalatok után a nagykövetség konzuli beosztású munkatársa jelezte, hogy a turistacsoportok tagjai között akadtak olyanok, akik hamis papírokat használtak föl a kérelemhez. A nagykövetség „miután a gyanú beigazolódott, haladéktalanul, még abban az évben (2011) megszakította a HIC-cel a kapcsolatot. Erről az azeri külügyminisztérium protokollját, valamint a magyar külügyminisztériumot értesítette” – írta válaszában a külügy.

Egy 2011. november közepi azeri sajtóhír szerint ugyanakkor még teljesnek mutatkozott az összhang: Schmitt Pál akkori köztársasági elnök és delegációja is ellátogatott a HIC-be, Juszifov pedig úgy büszkélkedett a hír szerint, hogy (május és november között) már ezernél is többen látogattak Magyarországra a HIC segítségével. Az akkori Schmitt-látogatásról jelenleg elérhető, MTI-alapú magyarországi közlemények nem említik a HIC-t, sem Juszifovot, ezzel szemben az exállamfőt idézik, miszerint rövidesen kereskedőház nyílik Bakuban.

A magyar külügyben úgy tudják, a Juszifov elleni bakui büntetőeljárásnak nem volt magyar vonatkozása, „ellenkező esetben az azeri hatóságok azt jelezték volna”. Az eset mindenesetre szövevényes, a szervezett vízummaffiát emlegető helyi sajtóhírek szerint 19 azeri állampolgár illegális migrációjára derült fény, valamennyiüknek a Juszifov-féle Euro Azia AZ szerezte a hamis schengeni vízumot.

A vízumok – legalábbis a magyar külügy okfejtését elfogadva – nem magyar okmányok voltak, lehettek például német vagy lett papírok is, bakui forrásokból például úgy tudni, Juszifov dolgozott ezen országok képviseleteinek is.

Hogy jelenleg mi van Juszifovval, ül-e még vagy már szabadult, netán föl is mentették, a magyar külügy nem tudja, s az Átlátszó – az azeri főügyészség honlapján feltett kérdésben – érdeklődött a fejleményekről a főügyészségen is, de egyelőre nem érkezett válasz, az utolsó elérhető azeri hír szerint 2012 őszén a nyomozás lezárult, az ügy a bíróságra került.

A magyar diplomáciát mintha az ág is húzná úgy vízum-, mint kereskedőházügyekben. Csutora például az idén márciusban nyilatkozta a bakui Trend napilapnak, hogy Magyarországrövidesen vízumközpontot nyit az azeri fővárosban – ebből azonban egyelőre nem lett semmi, nem kizárt, hogy az időközben kitört Quaestor-botrány, s annak külügyes szálai is keresztbe vágtak a tervnek.

A Szijjártó Péter külügyminiszterrel jó viszonyt kiépített Quaestor-főnök, Tarsoly Csaba lefogása nyomán kiderült: a külügy cégei, köztük a kereskedőház-koordináló MNKH Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. pénzt parkoltattak a Quaestorban, majd még a krach előtt suttyomban, beelőzve a kisbefektetőket kimentették, ráadásul a Quaestor-csoport üzemeltette a moszkvai vízumközpontot, valamint a moszkvai és az isztambuli kereskedőházakat. A bakuit pont nem, de az üzlet itt sem hasított: a Schmitt által beharangozott első azeri-magyar kereskedőház, amely a kegyvesztetté vált egykori fő-államadósságkezelő Töröcskei István érdekeltsége volt, éppúgy veszteséggel gazdálkodott, mint az egy évvel később nyitott állami érdekeltségű.

A két ország kereskedelme pedig – mint az Átlátszó korábbi cikke részletesen leírta – egyáltalán nem pörög: azeri üzletemberek alig tevékenykednek Magyarországon, akik mégis, inkább kalandorszámba vehetők, hazánk üzleti partnerei között a szerény 69. helyet foglalja el Azerbajdzsán. A tavalyi forgalom alatta marad például a 2008-as csúcsévnek, amikor 85 millió dollárt tett ki. Márpedig ez még az „elmúltnyolcév” diadala, azelőtti adat, hogy az első Orbán-kormány idején, 2012-ben Budapest nagy diplomáciai vihart kavarva kiadta Bakunak Ramil Safarovot, a baltás gyilkost.

További részletek az Átlátszón >>>

atlatszo.hu (Címlap: Forrás: atlatszo.hu)