Azonban a szektás magatartást követő politikusaink úgy gondolják, hogy ideje saját embereik közül kitermelni a díszpolgárokat. Nem új keletű a dolog, a rendszerváltást követően olyan bűnözők rehabilitációja indult meg, akikre mint intő példákra kéne tekintenünk. Egy csupán ebben az illusztris sorban Horthy Miklós.

A történelemhamisítás része, hogy a valóban nagy érdemeket elért embereket, a nép valódi hőseit le kell járatni. Göncz Árpád halálát követően pár nappal, Bencsik András már nem győzte köpködni a 20. század legnépszerűbb magyar politikusát.

Ugyanez igaz a még mindig vidám és tevékeny Bálint Györgyre is, akit ugyan nem mer a kormányzat nyíltan támadni, talán tartanak tőle, hogy sokan emlékeznek még a gazda szimpatikus fellépésére, az Ablak című műsorban adott tanácsaira, mégis precedens értékű, az a gyáva magatartás, amit a Fidesz ez ügyben tanúsít.

Mindez persze miért is zavarná Bálint Györgyöt? Élete legjaván túl van és a jelek szerint eszében sincs tevékenységeit olyan mellékes dolgok miatt félbehagyni, mint a kor, vagy éppen a regnáló kormányzat fafejűsége. Elegáns egyszerűséggel úgy fogalmazott újságírói kérdésre, hogy aki hozzáfordul, annak örömmel ad tanácsot.

A kormányzat pedig, bár maga sem tudja, nagyobb bakot nem is lőhet kicsinyes játékával. Még akkor is jobban jönne ki, ha elismeréssel szólna bármely, nem az ő szekerét toló tudósról, mert akkor legalább elmondhatnák; „Lám, mi a politikától független elismerjük a tudást!”

A tényen nem változtat, nem kell hozzá sem díj, sem elismerés, hogy Bálint gazda érdemeire emlékezzenek az emberek. Megmutatkozik töretlen népszerűségében. Ezúton kívánunk neki további jó munkát, ha lehet, minél tovább.