„A fiatal nemzedéket is sikerült megszólítani a könnyűzene nyelvén, az Egy szabad országértcímű dalt eddig több mint 1,3 milliószor hallgatták meg az interneten”.

Néhány kérdés, amiről még „nótázhatott volna”, ha tudna!

Vannak, akik az ünnepi, „fésületlen és tájékozatlan” szónoklatokat hallgatják, lojálisan, vidám zenés hangulatban, mindegy ki hirdeti az „igét”! Az ünnepi beszédek pedig szítják az indulatokat, hátha lehet még fokozni ezzel is „rendszerszintű” gyűlölködést! Most éppen a forradalom és szabadságharc ürügyén, nincs migránsozás. Vannak, akik nem adnak már hitelt az ünnepi szónoklatoknak, ezért hallgatnak. Hallgatnak a tájékozatlan, érdemtelen könyvekből tanult ismereteikkel a fiatalok, majd jobb híján, sokan, közülük, elmennek felejteni, kikapcsolódni ebből az iszonyatos szellemi és erkölcsi zűrzavarból. Ki-ki a maga módján, pénztárcájától függően. Nem esik szó, több, lényeges, kérdésről, valamilyen rejtélyes ok miatt, a most, néhány tekintetben nem túl jó polgári ízléssel felidézett történelmi tragédiánkból. A megválaszolatlan kérdésekre kitérhetett volna az előző kormányfő is, ha már összetrombitált annyi vezető politikus külföldről, ne érezzék magukat úgy a vendégek, mint itthon nagyon sokan, hogy kevesebbet tudnak rólunk, mint mi magunk!

A harcok, kezdetét, alakulását nézve, egyik fontos kérdés: a Parlament előtt tüntető tömegbe valakik belelőttek gépfegyverrel, a Mezőgazdasági Minisztérium padlásáról! Homály fedi, azóta is, kinek állt érdekében egy polgárháborúra utaló fegyveres harc kirobbantása, ezzel a szörnyűséges provokációval? Utána, elszabadult a Pokol!

A Parlament előtti gyilkosságot követően, rövid idő alatt már fegyveres támadás érte a Magyar Rádió épületét. Hogyan szerveződhetett meg, alig néhány órán belül, a Rádió ostroma, amihez a tüntetőknek, a meggyilkolt egyetemistáknak és másoknak, aligha lehetett köze, célja semmiképpen sem! Tüntetni akartak a rendszer demokratizálásáért, a rendszer megreformálásáért, demokratikus reformokért, a diktatúrával szemben.

Megválaszolatlan kérdés: a magyar miniszterelnök utasítására a honvédség és a többi fegyveres testület tagjait hazaküldték, a szervezeteket feloszlatták. Miért? Mindenki tudta, hogy a háttéralku megtörtént, a Szovjetunió és Nyugati „Szövetségesei” megállapodtak a geopolitikai status quo érintetlenségében. Marad a háború utána területfelosztás és befolyási övezetek „rendje”. Ugyanakkor jönnek az „emerikaiak” sóhajt, komolyan vett demagógiát, annyiszor lehetett akkoriban hallani, várva a „megváltást”! Jönnek az amerikai csapatok, felszabadítani Magyarországot! Csak tartsunk ki a polgárháború gyilkos tüzében!

A miniszterelnök megszökött, (megszöktették?) a Jugoszláv Nagykövetségen kért menedéket, amiről tudni kell, nem volt olyan biztonságos, mint az USA Nagykövetsége, ahová mások, bementek és sokáig maradtak is. (az is meglehet, hogy az USA a magyar miniszterelnököt nem is kívánta befogadni). A jugoszláviai, politikai irányítás kínosan ügyelt viszonylagos önállóságának sérthetetlenségére. A magyar miniszterelnök miatt, ha nem adják ki, nem sok értelme lett volna, ujjat húzni a Szovjetunióval, tudván, hogy a magyar forradalom kilátástalan, céltalan a nemzetközi erőviszonyok tekintetében. A Nyugatnak mindössze alkalom, hogy a nemzetközi nyilvánosságot tájékoztathassa a Keleti Blokk barbár tetteiről, elsősorban a Szovjetunió katonai beavatkozásának ürügyén. És ez sajnos, nem minden alap nélküli kampány volt!

Amikor november 4-én, a szovjet csapatok visszajöttek Kárpátaljáról, már nem forradalomról, hanem az ő, szovjet, történelmi fogalmaikkal: Honvédő Háborúról beszélhetünk, ami lényegében „elásta” a polgárháborús ellenfelek „nézeteltéréseit és ellenségeskedéseit”! A szovjet invázió ellen kellett felvenni, közösen a harcot a „haza védelmében”. Csak akkor már a harcolók sem tudták, milyen lesz az ország, amelyiket annyi véráldozattal védelmeztek, hazafiságból vagy ki tudja milyen indítékokból, de kilátástalanul! Állami, katonai és politikai irányítás nélkül, se kormány, se államhatalom! Mint a hadsereg vezérkar nélkül!

Ide tartozna a kérdés: miért vonták ki a szovjet csapatokat Magyarországról? Az volt az elképzelés Moszkvában, hogy előbb-utóbb elcsitulnak a harcok és saját, belső erőkkel (mint éppen Lengyelországban, Jaruzelsky tábornok vezetésével, ha nem csal az emlékezetem, 1979-ben, hogy megakadályozhassák a szovjet hadsereg bevetését hazájukban, aminek a következményei még súlyosabbak lettek volna, ismerve a lengyel mentalitást és történelmet) véget lehet vetni a polgárháborúnak, ha már megelőzni nem lehetett?

A magyar miniszterelnök eltűnt! (eltüntették?) Rendőrséget, hadsereget feloszlatta, süllyedő hajónkról a „kapitány” megszökött, (vagy vitték, a fontos, hogy elhagyta hivatalát) a paktum megköttetett, a nagyhatalmak között. Korábban pedig deklarálták az ENSZ-hez fordulva, Magyarország kilép a szocialista lágerból, a Varsói Szerződésből és semleges lesz! Igen csak ezt a semlegességet senki nem volt hajlandó garantálni a nagyhatalmak közül, magunkra maradtunk.

Utolsó kérdés a sok közül: mi vezette a magyar miniszterelnököt, ismerve az erőviszonyokat és a geopolitikai helyzet sérthetetlenségét, hogy szembeszálljon a Szovjetunióval, hadsereg és rendőrség nélkül? Nem lehet azt mondani, hogy tisztségére, műveltsége és intelligenciája miatt alkalmatlan lett volna. Akkor miért?