A probléma ott kezdődik, hogy szakított az újságírás szakmai alapkövetelményeivel. Bejó mindenütt ellenséget lát, ahelyett, hogy megvizsgálná a város életét, politikáját meghatározó Fidesz elmúlt 15-20 évi teljesítményét.

Olyasmit próbál a bimbódzó ellenzéki összefogásra ráhúzni, amelyek nem a valóságon, hanem Bejó viszonylag jó minőségű fantáziájában képződtek és fixálódtak. Én megértem azt, hogy borzasztó lehet, amikor az ember szembesül azzal, hogy a munkaadója kockázati sávba keveredik. Azt is megértem, hogy ő ezért bármit felad, hogy jövedelmét és beágyazottságát megtartsa. Hiszen azt eljátszotta, hogy objektív és mértékadó és mértéktartó mediátora legyen a városnak.

A mérkőzés elkezdődött, a végeredmény nem ismert, de az biztos, hogy Esztergom az októberi választások után nem lesz és nem lehet olyan, mint volt. Ha ehhez az kell, hogy az ellenzék elviselje Bejó mentális zavargásait, akkor ám legyen. Október 13-án a fülke magányában nem csak a tehetségtelen polgármesterről, annak teljesítményéről, hanem Bejó munkájáról is szavazni fognak.

Magánemberként borzasztóan sajnálom, hogy liberális Bejót erre a szintre kényszerítették.