Tekintve, hogy minden nagyhatalom esetében a belső viszonyok és a külpolitika egymás meghatározó alakítói, az Amerikai Egyesült Államokon belül megfigyelhető változások új értelmet adhatnak az ország nemzetközi rendszerben elfoglalt szerepének. Jenna Bednar (University of Michigan, Santa Fe Institute) és Mariano-Florentino Cuéllar (Carnegie Endowment for International Peace) az USA föderalizmusának átalakulását, valamint annak hatásait elemezték a Foreign Affairs szeptember-októberi kiadásában.

Az Amerikai Egyesült Államok szövetségi berendezkedésében az utóbbi néhány évben szignifikáns változások következtek be, amelyek megmutatkoztak például a 2021. januári, Kapitólium elleni erőszakos cselekmények során.

Ezen változások leginkább a tagállamok, illetve a tagállami döntéshozó testületek felértékelődését jelentették, amely lényegi fordulópontot hozhat az USA politikai életében – határokon belül és kívül is.

A huszadik század során a szövetségi kormányzat jelentős előnybe került a tagállamokkal szemben, amit jól mutat, hogy a legfontosabb reformok, mint például a szavazati jog kiterjesztése, a föderáció szintjén kerültek bevezetésre. Ennek következtében az Egyesült Államok nemzetközi megítélését is a fokozódó centralizáció határozta meg.

Ennek ellenére a tagállamok föderáción belüli és kívüli befolyása az utóbbi időszakban komoly súlyt kapott. Ez nem meglepő, hiszen a haderő finanszírozásán kívül számos szövetségi szintű intézkedést a tagállami költségvetések fedeznek, ilyen például az oktatás kérdése.

A tagállamok önálló belpolitikájának megerősödése számos előnyt hordoz magában. Tekintve, hogy a szövetségi államok kisebb közösségek, sokkal inkább képesek társadalmi konszenzus megteremtésére, mint az szövetségi szinten lehetséges volna. Ennek köszönhetően különböző innovatív reformok sokkal inkább bevezethetők állami szinten, ahogy Louis Brandeis bíró fogalmazott:

az államok tekinthetők a „demokrácia laboratóriumainak”.

Ezt példázza a Kalifornia állam által bevezetett károsanyag-kibocsátás korlátozására irányuló intézkedés is. Ez szövetségi szinten konfliktust okozott volna, azonban Kalifornia gazdasági befolyását kihasználva képes volt a reform implementációjára. Ezen felül az elektori rendszer fennállásának köszönhetően az államok a demokrácia egyfajta védelmezőiként járhatnak el, amely megelőzheti az alkotmányos válságok kialakulását, növelve az Egyesült Államok rezilienciáját.

A belső előnyökön túl felmerülnek külpolitikai lehetőségek és veszélyek is. Mivel a korábban említett reformok leginkább olyan kérdésekre vonatkoznak, amelyekben nincs konszenzus szövetségi szinten, mint például a mesterséges intelligencia vagy a környezetvédelmi szigorítások, ezért néhány állam esetében felmerül az önálló külpolitikai szerepvállalás lehetősége is.

Ez az aktivizáció számos lehetőséget hordoz magában, hiszen így hangsúlyossá válhatnak olyan ügyek is a nemzetközi színtéren, amelyek nem kapnak elég figyelmet a szövetségi szintű nemzetközi kapcsolatokban.

Ezzel szemben felmerülnek a decentralizáció okozta veszélyek is, hiszen a külpolitika alapvetően a szövetségi kormány feladatkörébe tartozik. Ahogy a Bednar-Cuéllar szerzőpáros is említi, az effajta decentralizáltság belső ellentéteket szülhet, amelyeket ellenséges szereplők például dezinformációs kampányokra használhatnak.

Összefoglalva tehát a tagállamok önálló politikájának megerősödése kettős jelenség lehet az USA politikai életének alakulásában, hiszen értékelhető lehetőségként, mint az ellenállóképesség forrása, vagy destabilizáló tényezőként is. A szerzők szerint a továbbiakban fenn kell tartani a tagállamok, mint a demokrácia laboratóriumainak kísérletezési lehetőségeit. Ezen felül szükséges a tagállamok nemzetközi szerepének megerősítése, valamint a társadalom edukációja, hiszen az egyre polarizáltabb országban ez növelheti az alkotmányos válságokkal szembeni rezilienciát. (Danube Institute)