Jelentősen visszaesett idén a mezőgazdaság teljesítménye a tavalyi kiemelkedő évhez képest: 6,1 százalékkal csökkent az ágazat kibocsátása – írta a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hétfőn közzétett legfrissebb jelentésében. A KSH átlagos évnek értékelte az ideit.

Az első előzetes adatok szerint a növénytermesztési termékek volumene 8,6, a gabonafélék kibocsátása összességében 15,8 százalékkal csökkent. Az állattenyésztésé 3,2 százalékkal, az élő állatok kibocsátása 4,2, az állati termékeké 0,6 százalékkal maradt el a 2016. évi eredményektől. A baromfi és a sertés kibocsátása csökkent, a szarvasmarháé enyhén nőtt. A mezőgazdaság munkaerő-felhasználása 1,9 százalékkal mérséklődött. Ugyancsak sokatmondó adat az is, hogy a vállalkozói jövedelem több mint 11, a munkaerőegységre jutó reáljövedelem 4,7 százalékkal csökkent.

A munkaerő felhasználás majd 2 százalékos mérséklődése azt jelenti, hogy ennyivel csökkent a foglalkoztatottak száma, ami egyértelműen az állattenyésztés további zsugorodásából fakad. A kertészet mellett ugyanis az állattenyésztés a leginkább élőmunka-igényes ágazata az agráriumnak. A kormányzati propaganda azonban nem szívesen beszél az állattenyésztési programok kudarcairól. Agrárszakemberek, gazdaság kutatók szerint több okra vezethető vissza, hogy a magyar mezőgazdaság az egyébként kiváló adottságai ellenére lassacskán a régióban is lemarad a versenytársaitól.

Az egyik ok, hogy kimondottan rosszul használtuk fel az uniós agrártámogatásokat. A hazai termelők többsége nem alkalmaz olyan technológiai eljárásokat, nem termesztenek olyan fajtákat, amelyekkel legalább részben tompítanák az időjárás kockázatait – nyilatkozta a Népszavának Némethné Pál Katalin, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője. Fejlesztések helyett - és kétségtelenül a támogatási rendszer felépítése miatt is - mindenki traktorokat vásárolt az uniós pénzből, az is, aki a mai napig nem tudja kihasználni. Az utóbbi időben már érzékelhető, hogy a kormányzat igyekszik a helyes irányba is tenni néhány lépést. Egyszerűsítik például a víznyerő kutak létesítését, hiszen az öntözés kiterjesztése is elmaradt.

A hazai agrárium vergődéséhez a rossz, elhibázott földforgalmi törvény is hozzájárult. Az állami földek értékesítését követően, amikor is jelentős nagyságú termőföldhöz juthatott jó néhány kormányközelinek mondott személy, politikusrokon, az Országgyűlés kormánypárti többsége úgy módosította a jogszabályokat, hogy a korábban kötött bérleti szerződéseket felbontva, a lejárat előtt is emelhetik az új tulajdonosok a haszonbérleti díjakat. Ilyen körülmények között kevés agrárvállalkozó vág bele bármilyen beruházásba. A traktor elvihető, eladható, de egy öntözőrendszer már nem ez a kategória – jegyezte meg a GKI kutatásvezetője.

Disznóból egyre kevesebb van

A disznóhús a mai napig az egyik legfontosabb népélelmezési cikk, bár a baromfi már szorongatja. A rendszerváltáskor még 10 millió sertést tartottak Magyarországon a tsz- integrációban működő háztáji gazdaságokban, illetve a mezőgazdasági nagyüzemekben. Ez az állatlétszám 2010-re nagyjából 3,2 millió sertésre apadt. A második Orbán-kormány programot hirdetett: 10 év alatt megkétszerezte volna a jószágok számát. Ám jelenleg 2,8 millió disznó röfög az ólakban.

A háztáji gazdaságokból szinte teljesen eltűntek a sertések, a hazai állomány mintegy 75 százaléka agrártársaságoknál található. A termelőknek kilónként 10-15 forint vesztesége van a sertésen, amit a kistermelők képtelenek hosszabb távon elviselni. Míg 30 évvel ezelőtt még a hazai igények mellett 4-5 millió sertés adta az exportalapot, ma az átlagos éves vágásszám akár 20 százaléka is importból származik.

Egyes szakemberek szerint még azokkal az adottságainkkal sem élünk igazán, amelyekkel a minőségi kivitelt erősíthetnénk. A mangalica iránti kereslet megugrása után sok termelő átállt intenzív tartására, holott ezt a fajtát éppen a hagyományos tartási mód tette kurrenssé. A spanyolok például felfuttatták a hízótenyésztést, de emellett nagy gondot fordítottak a náluk őshonosnak számító ibériai sertés hagyományos tenyésztésére. Híres prémiumtermékük, a serrano sonka drágább fajtáit a mai napig ibériai sertésekből készítik.

A hazai vásárló megelégedne azzal is, ha a magyar üzletekben kapható sonka olcsóbb lenne, de a sertéshús is csak 2 hónapig volt elérhető érdemben alacsonyabb árakon 2016 elején, amikor az áfáját 27-ről 5 százalékra csökkentette a kormány. Az európai sertésárak emelkedése a magyar árakat is maga után húzta és a tőkehús idei áfacsökkentését sem élvezhette sokáig a hazai vásárló. Mostanra az árak visszakúsztak az áfa lefaragása előtti szintekre. A késztermékek közterhét pedig nem is vágta vissza a kormány.

Az állattenyésztés nehéz helyzetéért az is felelős, hogy a földtörvény felső határt szabott, így legföljebb 1800 hektáron gazdálkodhat állattartó vállalkozás. Növénytermesztés esetében a felső korlát 1200 hektár. Ez a jogszabály eleve behatárolja, hogy milyen állatlétszám tartható a megfelelő takarmány megtermelése, illetve trágyaelhelyezési kötelezettség mellett. Ez elsősorban a sertés- és szarvasmarhatartókat érinti.

Szakemberek szerint a kedvezőtlen hazai földbirtokviszonyok kialakulásáért elsősorban a ’90-es évek elején végrehajtott elhibázott földprivatizáció okolható, amikor rengeteg olyan emberhez került termőföld, akiknek semmi köze nem volt a mezőgazdasághoz.

Ezért kellett volna egy ésszerű, szabadabb földpiacot létrehozni. Úgy vélik, ha 2020 után, az új uniós pénzügyi ciklusban is marad a területalapú támogatás, az sok kedvezőtlen jelenséget konzerválhat. Sokan eleve csak a támogatások miatt szereztek földet, így sem az agrárium teljesítményéhez, sem a foglalkoztatáshoz, de a vidék megtartó erejéhez sem járulnak hozzá. Ráadásul az előzetes információk szerint a tagállami kormányok, ha sok uniós kikötéssel is, de nagyobb beleszólást kaphatnak a támogatások elosztásába.

Márpedig az egyik nagy gondja a vidéknek, hogy a megtermelt, illetve a keletkező jövedelem nem marad helyben, nem forgatják vissza az agráriumba

– említette lapunknak Gőgös Zoltán, az MSZP elnökhelyettese. A szakpolitikus is úgy vélte, ha a jelenleginél sokkal szélesebb jogkört kapnának a nemzeti kormányok az agrárpolitikában, az Magyarország számára nagyon hátrányos lenne, akár 20 százalékkal is kevesebb forrás jutna az agrártámogatásokra. A termelők jelentős része ma kizárólag az uniós támogatások miatt nem veszteséges. Ha az csökkenne és nem feltétlenül normatív alapon járna, hanem különböző szempontok alapján a kormányzat is beleszólhatna elosztásába, az valószínűleg korrupcióhoz vezetne.

Modernizálás helyett skanzenépítés folyik

Továbbra is egészségtelen a magyar növénytermesztés és állattartás aránya, ami konzerválja a nyersanyagtermelő, exportáló ország pozíciónkat – állítja Raskó György. Az agrárközgazdász szerint miközben az agrárcégek adják a mezőgazdaság teljesítményének nagy részét, hátrányos megkülönböztetés sújtja őket.

- Milyen érdemi változások következtek be a hazai agráriumban az elmúlt időszakban?

- Az elmúlt 3 évben egyebek mellett az agrárgazdasági társaságok földterülete 190 ezer hektárral csökkent. Korlátozzák a bérelhető földterületük nagyságát, földtulajdonuk nem lehet, és a haszonbérleti sorrendben is az utolsó helyen vannak. Amilyen mértékben csökken földterületük, hasonló arányban egyre kevésbé fektetnek be az állattenyésztésbe.

- Akkor kiket támogat a kormány?

- Az 50-100 hektáros, illetve ennél nagyobb birtokkal rendelkező családi gazdaságokat. Ez a réteg rendkívül előnyös helyzetbe került. Jövedelmük hektáronként eléri a 150 ezer forintot. Ez egy 100 hektáros birtok esetében évi 15 millió forint jövedelem, ami után gyakorlatilag nem kell adózni. Ehhez jön még a hektáronként 69 ezer forintos uniós földalapú támogatás. Így, ha saját tulajdonú földön gazdálkodik, összesen - kerekítve - 22 millió forint a bevétele. Természetesen vannak kiadásai is, tehát ez nem nettó jövedelem, de azért tisztes hasznot könyvelhetnek el.

- Mekkora réteg a nyerteseké?

- A 16-17 ezer családi gazdaság a regisztrált gazdák nagyjából 10 százaléka lehet. Ők adják a hazai mezőgazdasági teljesítmény 30 százalékát. Azt is el kell ismerni, hogy ez a réteg többségében a kormányzat jogi és egyéb támogatásának is köszönhetően, versenyképes a nyugat-európai gazdákkal. Átlagos birtokméretük elérte a 80 hektárt, ami jóval magasabb az uniós átlagnál.

- A KSH szerint csökkent a foglalkoztatottak száma. Hová lett az agráriumból a munkaerő?

- A családi gazdaságok nagyon kevés embert foglalkoztatnak. Az egyéni gazdálkodók összesen 20 ezer állandó alkalmazottal dolgoznak, az agrárgazdasági társaságok pedig főállásban 94 ezer embernek adnak munkát.

- Hogyan lehetne növelni a foglalkoztatást, a vidék megtartó erejét?

- Például a munka-intenzív ágazatok bővítésével. A tendencia azonban épp ellentétes. Az egyéni gazdaságok többnyire gabonát, olajos magvakat termesztenek, kétségtelenül korszerű berendezésekkel, de ez nem igényel sok munkáskezet. A feldolgozóipar pedig csak vergődik, korlátozottan versenyképes. A hazai mezőgazdaság nyersanyag-exportőrré vált.

- Hol helyezhető el a magyar mezőgazdaság a régióban?

A lengyel, vagy a román mezőgazdaság sokkal gyorsabb ütemben fejlődik. A régiós rangsorban valahol középen helyezkedünk el és ez nem is változik, amíg a kormány ilyen agrártudomány- és innovációellenes. A szakminiszter be van oltva ezek ellen: modernizálás helyett skanzenépítés folyik. Kétszáz hungarikum van már. A gulyáslevestől a karcagi birkapörköltig minden érdekli, csak a biogenetikára, a precíziós, organikus professzionális termelésre nem marad ideje a tárcának.

nepszava.hu