Egy látomástól vezérelve balra tekerte a kormányt, így a szembejövő autóba rohantak – csodával határos módon könnyebb sérülésekkel megúszták. Fontos kérdés azonban: az anyának felírt pszichiátriai szerek megelőzhették volna, vagy éppen okozták a hallucinációkat? A per márciusban folytatódik.

A TV2 híradója szerint a középkorú nő éppen szüleitől tartott hazafelé gépkocsijával, amikor az a gondolata támadt, hogy a hátsó gyerekülésben utazó kisfia valamiféle isteni lény, ezért követnie kell az utasításait. Elmondása szerint a visszapillantó tükörben lett figyelmes rá, hogy fiú enyhén balra biccent a fejével, melyet isteni jelként értékelt. Meg is kérdezte gyermekétől: „Menjünk balra?” Az akkor óvodáskorú fiú ösztönösen igennel felelt, ezzel fel is tette az i-re a pontot: a következő pillanatban 120 km/órával csapódtak bele a szembejövő sávban közlekedő autóba. A másik sofőr szerencsére idejében észlelte a közeledő veszélyt, sikerült eléggé lelassítania a kocsiját, hogy a sorsdöntő találkozásnak ne kelljen halállal végződnie. Könnyebb sérülésekkel megúszták az esetet mindannyian, az anyát azóta pszichiátrián kezelik. Továbbra is kérdés azonban, hogy az anyának felírt pszichiátriai szerek milyen szerepet játszottak a kis híján tragédiába torkolló esetben.

Az édesanyát korábban depresszióval diagnosztizálták, melyre „nyugtatókat és hangulatjavítókat” kapott, melyeket a TV2 tudósítása szerint „nem szedett rendszeresen”. Könnyen arra a következtetésre juthatnánk, hogy a hébe-hóba szedett pszichiátriai szerek juttatták a nőt ebbe az állapotba, és ha rendesen szedte volna a szereket, nem lett volna semmi baj. Kevéssé ismert tény, hogy a depresszióra alkalmazott szerek egyik mellékhatása a hallucináció és az öngyilkosságra való késztetés is, emellett a nyugtatószerek is okozhatnak hallucinációkat. Amikor tehát a nő depresszióra jellemző tünetei miatt kért segítséget, lelki problémáit kémiai anyagokkal próbálták megoldani – ez általános jelenség ma a mentális egészségügyben.
 
A valódi sorsfordulat tehát nem az autópályán, hanem annál jóval korábban, egy orvosi rendelőben következhetett be. Mi történt volna, ha annak idején tudatmódosító szerek helyett valódi segítséget kap depressziós tüneteire? Ha valaki tényleg meghallgatta volna a problémáit ahelyett, hogy agyi működési zavart feltételez, melyet kémiailag kell helyreállítani? Alighanem mind az ő, mind pedig gyermeke – akinek az eset óta szintén pszichiáterhez kell járnia – élete normális lehetett volna. Ám szomorú tapasztalat, hogy ha az ember egyszer elindul ezen a lejtőn, az eredmény szinte már akkor borítékolható: a rendszer soha többé nem ereszti el.

A hallucináló anya pere márciusban folytatódik a bíróságon.

CCHR