h i r d e t é s

Bojár Gábor: A Kádár-rendszer nem ért véget

Olvasási idő
8perc
Eddig olvastam
a- a+

Bojár Gábor: A Kádár-rendszer nem ért véget

2018. október 07. - 07:52

Orbán Viktor gyenge pontja, hogy nem tűr meg erős embereket maga mellett – véli Bojár Gábor Széchenyi- és Gábor Dénes-díjas fizikus, üzletember. A Graphisoft szoftverfejlesztő cég, az Aquincumi Technológiai Intézet, valamint az idén 20 éves óbudai Graphisoft Park alapítója szerint amíg a diktatúrák előbb-utóbb elbuknak, a liberális demokrácia mindig képes volt kigyógyulni válságaiból.

Forrás: Computerworld

Bojár Gáborral, a Millenium Intézet tanácsadó testületének tagjával a Magyar Hang készített interjút 2018. szeptember 14-én.

– Tavaly ősszel több interjúban is kiemelte az ellenzéki pártok együttműködésének jelentőségét. A választási eredményeknek és az azóta eltelt időszak eseményeinek ismeretében milyen esélye maradt még az ellenzéknek?

– Sajnos fogalmam sincs, nem vagyok politológus. Én üzletember vagyok, és egyszerű polgárként éreztem úgy, hogy támogatnom kell a hozzám közel álló értékrendet. Az alkotó energiákat felszabadító, okosan szabályozott szabadversenyes kapitalizmusban hiszek, de amit a jelenlegi hatalom képvisel, az messze van ettől. Bíztam benne, hogy az ellenzéki pártok együttműködésével legalább esély nyílik rá, hogy korlátozni lehet a Fidesz hatalmát. Orbán Viktor azonban zseniális hatalomtechnikával könnyedén ellehetetlenítette a nélküle is elég gyenge ellenzéket, mindez a torz választási rendszerrel és a jobboldali médiatúlsúllyal kiegészülve nem is eredményezhetett mást az újabb kétharmadon kívül.

– Mi hiányzott az összefogáshoz?

– Képtelenek voltak felülemelkedni a vélt pártérdeken. A szűk értelemben vett érdekük ugyanis nem az összefogás mellett szólt, legalábbis akkor így látták. Felmérték, hogy a jelenlegi helyzetben győzniük lehetetlen, így egyetlen reális cél maradt, a legerősebb ellenzéki párttá válni. Így a Fidesz helyett egymással rivalizáltak. A döntés mechanizmusát értem, de elfogadni nem tudom. Egy politikai szereplőnek kötelessége feladnia egyéni vagy szűk csoportérdekeit az ország javára. És ha megnézzük, mi történt azóta az LMP-vel például, akkor láthatjuk, hogy a saját szűk pártérdeket is rosszul mérték fel. Választóik utólag már nem díjazzák, hogy hozzásegítették a Fideszt a kétharmadhoz.

– Politikai kérdésekben korábban meglehetősen derűlátóan nyilatkozott, mostanra elvesztette lelkesedését?

– Ami eddig sosem fordult elő velem, most képtelen vagyok optimistán látni a helyzetet. Több mint félmillió értékes ember hagyta el az országot az elmúlt években. Ez tragédia. Ilyen rövid idő alatt soha ennyi ember nem ment el az országból. És nem csak az anyagiak miatt vándorolnak ki. A demokrácia leépítése, a közhangulat és a hatalom gátlástalan terjeszkedése mind-mind közrejátszik a döntésükben. Nem jó olyan országban élni, ahol nem a tehetség és a tisztességes versenyben elért teljesítmény számít, hanem az, hogy ki tud jobban odadörgölőzni a hatalomhoz.

– Nem is számít változásra?

– A korosztályom tagjai mondogatják mostanában, hogy 1988-ban sem gondoltunk arra, hogy a Kádár-rendszernek még a mi életünkben vége lesz. Két év múlva mégis bekövetkezett. Akkor legalábbis úgy tűnt. Ma már persze tudjuk, hogy harminc éve volt igazunk, a Kádár-rendszer nem ért véget.

– Számos történetet hallani arról, hogy a hatalom miként tette magáévá a jól prosperáló cégeket. Sikeres vállalkozásai sosem keltették fel a kormány érdeklődését?

– A Graphisoftot még 2007-ben megvette a német Nemetschek-csoport, amelynek mára a legerősebb és leggyorsabban fejlődő cégévé váltunk, kivásárlásunk így esélytelenné vált. Igény azonban, ahogy hallottam, lett volna rá. Jóval az eladás után egy Fidesz-közeli vállalkozó szemrehányást tett az egyik kollégámnak, hogy miért választottuk a Nemetschek-csoportot, amikor ők is szívesen átvették volna a céget. Fontos azonban, hogy mi sosem tartoztunk abba a stratégiai ágazatba, ahol könnyen lehet pénzt keresni. A NER-es vállalkozók azokat a cégeket nézik ki maguknak, amelyekkel a magyar piacon, állami megrendelésekkel könnyen tudnak sokat keresni. Egy olyan cég, amely a világpiacon nap mint nap valódi versenyben küzd a pozíciójáért, nem az ő világuk.

– A szabad verseny azonban az ellenzéki pártok számára sem tűnt lényegi kérdésnek. Ez a felfogás is közrejátszhat a Fidesz sikerében?

– Az a szűk vállalkozói kör, amelyben mozgok, érti a szabadpiac lényegét. A jó üzletember olyan, mint a sportolók: valódi versenyben, tisztességes szabályok között szeretnek győzni. Egy sportember számára nincs értéke a győzelemnek, ha csak azért nyer, mert a bíró a rokona. Én is hallottam már nem egy politikust azon sopánkodni, hogy az ország nagy része verseny és küzdelem helyett biztonságot és kényelmet akar, azt, hogy gondoskodjanak róla. De mondom, erről nincs tapasztalatom, nem tudom megítélni, milyen körben, mennyire elterjedt ez az érzés.

Ha mégis igaz, az azért is különösen érdekes, mert ugyanez a nép a sportban szereti és tiszteli a versenyt. De itt természetesen nem csupán az üzletről, a kapitalizmusról van szó, hanem a demokráciáról is. A demokráciában az üzleti élethez hasonlóan ugyanúgy versenyben kell győznie azoknak az erőknek, amelyek jobban tudják kormányozni az országot. Nagyon úgy tűnik, Magyarországon a kényelmet a politikában is a tisztességes verseny elé helyezik sokan. Nem nagyon tanultuk meg tisztelni a demokráciát. Kepes András Tövispuszta című regényében egy vidéki dzsentri ezt mondja: a demokrácia olyan, mint az osztriga, a franciáknak, meg az angoloknak jó, de mire ideér hozzánk, megbüdösödik.

– A kormány álláspontja szerint ugyanakkor éppen Nyugat-Európa szavatossága van lejáróban.

– A liberális demokrácia körülbelül kétszáz éve működik. Ez alatt az idő alatt számtalan alkalommal került komoly kihívás elé, gondoljunk csak a fasizmusra vagy a kommunizmusra. A demokrácia ezeket rendre legyőzte. Most is válságba került, de ebből is ki fog gyógyulni. Hiszen éppen az a lényege, hogy talpra tud állni, szemben a diktatúrákkal, amelyek általában az első válságukba belebuknak.

Ma az informatikai forradalom új kihívások elé állítja a liberális demokráciákat, az álhírektől kezdve a manipuláció új formáin keresztül az információ polarizálódásáig. De hiszek abban, hogy a liberális demokráciák ezt is túl fogják élni. Hiszen magát az informatikai forradalmat is liberális demokráciák teremtették meg. Az pedig Orbán Viktor történelmi bűne, hogy amikor, ha botladozva is, de végre megindult az ország egyféle nyugatias úton, akkor ezt visszafordította.

– A menekültválság hatásai jelentős politikai és társadalmi változásokat indítottak el. Ebből is nyertesen kerülhetnek ki a liberális demokráciák?

– Orbán Viktor ördögi kommunikációs stratégiájának révén itthon a liberális demokráciát sokan a korlátlan befogadással azonosítják. Ez egyszerűen hazugság, a világ vezető demokráciái sosem támogatták a korlátlan és szabályozatlan migrációt. A menekültek számára biztosítani kell a humánus ellátást, ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy mindenkit ellenőrizetlenül be kell fogadnunk. A helyi háborúk és a klímaváltozás valóban tömeges elvándorlást indított el, amely nagy kihívás Európa számára, és az is igaz, hogy az európai vezetők, köztük az általam nagyra becsült Angela Merkel is követett el hibákat. De soha senki nem támogatta a korlátlan illegális bevándorlást. Soros György sem.

– Egyik előadásában úgy fogalmazott, a jó vezetőnek nem csupán elviselnie, de elvárnia, támogatnia is kell a kritikát. Itthon lassan elfogynak a kormánykritikus médiumok…

– Orbán Viktor gyenge pontja, hogy nem tűr meg maga mellett erős embereket, akik ellent mernek neki mondani. Olyan emberekkel veszi körül magát, akik azt mondják, amit hallani szeretne. Ezért is következhetett be a korábbi legfőbb vazallusának bukása. Az ellentmondástól való ódzkodás pedig gyengeségről árulkodik. A sikeres diktátorok – itt most azokra gondolok, akik legalább egy ideig sikeresek voltak – kivétel nélkül erős emberekkel vették körül magukat. Napóleon zseniális tábornokokkal indult csatába, ezeket a hadvezéreket azonban ma nem látom Orbán Viktor mellett.

– A Stádium 28 kör februári fórumán hangsúlyozta, az államnak megfelelő jogszabályi környezetet kell teremtenie, de azon túl nem szabad beleszólnia az innovációba. Mi a véleménye a kormány döntéséről, amely szerint a Magyar Tudományos Akadémia kutatási támogatásainak jó részéről immár nem az akadémia, hanem az Innovációs és Technológiai Minisztérium, vagyis az állam dönt?

– Ma a Google messze a világ legsikeresebb szoftvercége, ők értették meg elsőként, mit jelent az informatikai forradalom. A Google-nál a hét öt munkanapjából négyen a cég jelöli ki, a mérnökök mivel foglalkozzanak, az ötödiken azonban saját maguk dönthetnek a munkájukról. És ebből születnek az igazán nagy dolgok.

Félreértés ne essék, nem lehet minden munkanapon azt csinálni, amit akarnak, a kötelezettségnek és a szabad kutatásnak harmóniában kell működnie egymás mellett. Vagyis a kormánynak részben igaza van, csak az baj, hogy a legnagyobb hazugságok mindig azok, amelyek magvában igazság rejtőzik. Valóban szerencsésebb lenne, ha az alkalmazott műszaki tudományoknál a gazdasági élet hatásai és igényei határozottabban megjelennének.

Az alapkutatásokban azonban semmi keresnivalója a hatalomnak, ott meg kell hagyni a teljes szabadságot, hiszen azoktól a kutatásoktól nem azt várjuk, hogy azonnal hasznosuljanak. A relativitás elméletét senki nem rendelte meg Einsteintől. Az alkalmazott műszaki kutatásokba lehet beleszólása a gazdaságnak, és a társadalomtudományoknál is lehet helye kormányzati megrendeléseknek. De nem úgy, ahogy azt ma tapasztaljuk. Konkrét példával élve: betiltják a gender szakot, holott nem tiltani kellene, hanem megrendelni. A nemi szerepekből adódó társadalmi egyenlőtlenség súlyos probléma, akadályozza a kormány deklarált népesedési céljainak megvalósulását, a kormány mégis inkább megszünteti az ezzel kapcsolatos kutatásokat. Nem mindegy tehát, hogy a társadalmi egyensúly, a fejlődés érdekében szólnak bele egy-egy területen a tudományos élet működésébe, vagy rosszul értelmezett ideológiai megfontolásokból, netán a hatalomtechnika részeként.

– Matematikai nagyhatalomként óriási lehetőség előtt állunk az információs forradalom idején – mondta a korábban említett fórumon. A tehetséges fiatalok jó része mégis külföldi egyetemeken tanul tovább. Mivel lehet mérsékelni az agyelszívást?

– Magyarország gyönyörű ország, lenne miért itthon maradni, és a vállalkozásaim éppen arról szólnak, hogy itthon tartsuk a tehetségeket. Olyan környezetet és munkakörülményeket akarunk teremteni, és olyan jövedelmet biztosítani, amely alternatívát jelenthet számukra. A matematikaoktatás valóban világszínvonalú Magyarországon. Ezért sincs nehéz dolgunk, amikor az Aquincumi Technológiai Intézetbe csábítjuk az amerikai diákokat, hiszen pontosan tudják, hogy itt van esélyük a fejlődésre. A Yale-ről, a Princetonról, a Harvardról érkező egyetemisták egyöntetűen állítják, van olyan szintű az oktatás itt, nálunk, mint Amerikában. Ezért azonban sokat kell tennünk. Ha azt akarjuk, hogy kiváló oktatóink és fiatal tehetségeink itthon érvényesüljenek, megfelelő körülményeket kell teremteni számukra.

– Egy interjúban elmondta, az amerikai diákokat azzal az üzenettel igyekszik Magyarországra csábítani, hogy a versenyszférában mindenkinek meg kell tanulnia talpra állni a vereségekből. S amíg az Egyesült Államok a háborúi nagy részét megnyerte, mi, magyarok mindet elvesztettük, mégis túléltünk. Profitálhatunk sorozatos vereségeinkből?

– Mi valóban a túlélést tanultuk meg ezer év alatt. És ez adhat okot némi optimizmusra, hogy talán az Orbán-rendszert is túl fogjuk élni. De ezért mindannyiunknak tennünk kell.

 

millenniumintezet.hu