Béla belecsapott a lecsóba! – mondja a Quaestor új vezetőjének falubelije, István, amikor a helyi rendelő várójában érdeklődtünk Orgován Béláról.

Nehezen nyílnak meg az emberek, hogy beszéljenek a dologról, többjükön látszik, szégyellik, hogy emiatt veszi a 2500 lelkes Tápióság nevét fel a média.

Pedig szinte mindenki hallott arról, hogy a középkorú tápiósági férfi lett, legalábbis papíron a Quaestor új vezetője.

Tápióság Budapesttől 45 kilométerre keletre fekszik. Nem túl módos falu, pedig lakosainak jó része dolgozik. Orgován Béla a falu egyik legszélső utcájában, a Szabadság utcában lakik.

– Ha a Quaestor-vezérnek egyetlen éjszakát is el kellene tölteni Béla házában,

önként választaná a börtönt.

– mondja a férfi egyik ismerőse, a különösen jól értesült István. - Két másik cége is van ám. Nem tudom mit csinálnak, de kint van a postaládán. Na de ki hiszi mindezt el? Vagy nagyon bátor és megfogta az Isten lábát, vagy valami nagyon csúnya dologba keveredett és megint nem fog egy ideig hazajönni – mondja a doktorra váró férfi, utalva arra, hogy Orgován börtönviselt ember. Hiába kérdezzük a falubeliektől, hogy mivel foglalkozik egyébként, sokatmondó hallgatás a válasz.

„Nem tudok róla, hogy lenne szakmája! Egyetemre biztosan nem járt! Este járunk haza a munkából nemigen látjuk a faluban. Nincs nagyon mozgás a háznál, tinédzser gyerekek már nem laknak otthon – mondja az egyik szemben élő szomszéd, jelezve, hogy nem szívesen bonyolódik hosszas beszélgetésbe. – Nem akarunk mi az ilyesmibe belekeveredni – mondja, Látszik, hogy tudja, valami nagyon súlyos ügyről van szó. Hozzáteszi, nemigen tudja mit csinál egy brókercég, így azt sem, Orgován Bélának miért lenne köze hozzá.

A Szabadság utcai háznál senki nem nyit ajtót, pedig látszik, hogy van otthon valaki. Épp arréb léptünk a kerítéstől, amikor hangosan záródik az egyik utcafronti ablak. A csengetésre hét kutya szalad ki a földszintes házból. Nagy a kompánia, de Orgovánék láthatóan szeretik az állatokat, az utcáról látható szegénység ellenére sem tartják a négylábú barátaikat ebek harmincadján. Még csapóajtót is vágtak a bejárati ajtóra, amelyen keresztül a négylábú kompánia kedvére közlekedhet, ha meg kell ugatni a kerítésnél ólálkodókat.

Az utcában tudjuk meg, hogy Orgován Béla a szüleitől örökölte a házat, ám azt karban tartani nemigen futotta az erejéből vagy épp az idejéből. Ez utóbbi még let volna, ugyanis munkája jó ideje nincs, s büntetett előélete ellenére sokat tartózkodott itt.

Pénzük persze sosem volt, a háztetőn cserép még van, de a gerenda fölött már átjár a padláson a szél.

Egy farostlemezzel megpróbálták lezárni, de nem volt mesteri az ácsmunka, szükségmegoldásnak is alig teszi meg.

A foglalkozást firtató kérdésekre sokatmondó hallgatás a válasz
Földi Imre / Népszabadság

– Látjátok, üzletember! Úgy néz ki a porta – mondja egy másik szomszéd, aki éppen most tért haza a munkából. A fiatal férfi a nevét sem mondja meg, miközben besiet a házba. Csak az ajtóból veti oda:

– Nagy csoda, hogy most felvetik, feleljenek a csalók a vagyonukkal! Az elmúlt huszonöt évben ez hogyhogy nem merült fel? Hát, Béla vagyona nem lesz vigasz a károsultaknak.

Már távolodunk a háztól, amikor résnyire nyílik az ajtó, és egy nő kémleli, elmentünk-e már. Levegőt venni sem volt idő, mire ismét kattant a zár. Orgován Béla családja otthonában is börtönben érezheti magát.

nol.hu (Címlap: „Nem tudom mit csinálnak, de kint van a postaládán” - Fotó: Földi Imre / Népszabadság)