Egy rövid időre a nemzetközi sajtó is észrevette a szólásszabadság terén fennálló bolgár problémákat. De amint kiderült, hogy az újságírónő halála nem függ össze ezekkel, a figyelem lanyhult. A problémák viszont megmaradtak.

A gyilkosság közvetetten ugyan, de rávilágított Bulgária és a kelet-európai demokráciák számos fájó pontjára, kezdve az intézményrendszerbe vetett bizalom hiányától a politika és a média érdekházasságáig. Szemben a máltai Daphne Caruana Galizia autójának 2017. októberi felrobbantásával vagy a szlovákiai Ján Kuciak februári kivégzésével, Viktoria Marinova halála sokkal inkább hasonlít a 2017. augusztusában meghalt Kim Wall ügyéhez. A svéd riportert és a bolgár tévés személyiséget sem azért ölték meg, mert újságírói tevékenységük bizonyos hatalmak érdekeit sértette.

Viktoria Marinova a műsorában teret adott más újságíróknak, akik egy európai uniós támogatásokkal folytatott szervezett visszaélés ügyében nyomoztak. A Bivol.bg nevű portál egyik szerzője és romániai társa a Detektor magazin első és egyben utolsó adásában arról beszélt: a gyanús ügyletek középpontjában egy politikai kapcsolatokkal bíró vállalat áll.

Egy kézben az összes póráz

Bulgáriában és más balkáni országokban sajnos a legnagyobb újságírói leleplezéseknek sincsenek komoly következményei. Morbid egyszerűsítéssel: az újságírókat nem kell megölni, hiszen néhány hősies kivételtől eltekintve alig jelentenek fenyegetést. A médiatulajdonosok és a szerkesztők azok, akik bármilyen kényes leleplezést még a megjelenés előtt "ártalmatlaníthatnak", ezért ez az a szint, ahol a politikai és gazdasági nyomásgyakorlás megjelenik. A hatalom és az igazság csatája az utóbbi megsemmisítő vereségével végződött a térségben.

A bolgár újságírás haláltusája a hóhér akasztásának tipikus esete. Senki sem kíván a krónikása lenni annak, ahogy a krónikás leteszi a tollat. Bulgária európai uniós csatlakozása óta az országban jelentősen romlott a sajtószabadság helyzete: a Riporterek Határok Nélkül listáján 2007-ben még az 51. helyen állt, azóta a 111. helyre csúszott vissza. A jelenség azonban csak részben magyarázható olyan globális problémákkal, mint a hagyományos média forrásainak elapadása és fenntartható üzleti modelljének hiánya.

A cenzúra és az öncenzúra kommunista időkből eredő hagyománya is súlyosan nyomja a bolgár sajtót, a médiapiac torzulásában azonban a helyi politikai tényezők játszották a főszerepet. A sajtó jelentős részét egy 38 éves médiamogul és parlamenti képviselő, Delian Peevszki tartja rövid pórázon, emellett a háttérben meghúzódó szürke eminenciásként további számos sajtótermék szerkesztési elveire gyakorol befolyást. A különböző értesülések szerint hozzá köthető vállalatok a bolgár lapterjesztés túlnyomó többségét uralják. Peevszki azonban nem önálló játékos: a lépései mögött a két legnagyobb bolgár párt áll - a kormányzó jobbközép Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) csakúgy, mint az ellenzéki Bolgár Szocalista Párt (BSP). Öt éve még a szocialisták kormánya nevezte ki titkosszolgálati vezetőnek (a tömegtüntetések miatt azonban egy nappal később lemondott tisztségéről), most viszont már a jobbközép kabinetet támogatja a médiabirodalma.

A Marinova-gyilkosság utáni nemzetközi figyelem által övezve Delian Peevszki bejelentette, hogy átalakítja tulajdonviszonyait a nyomtatott sajtóban, a kiadókat ezentúl egy alapítvány irányítja majd. Ez aligha változtatja meg a Peevszki-média jó viszonyát Bojko Boriszov minszterelnökkel, akinek a sajtóbirodalom védelmet nyújt, ha legitimációs bírálatok érik, és fegyvert, ha politikai ellenfeleket vagy gazdaságilag ellenérdekelt szereplőket kell támadni. Hogy állják a sarat, utóbbiak közül néhányan hasonló célzattal más kiadókba és "független" újságírókba fektették a pénzüket.

Oroszos leszámolás?

Sokat elmond a bolgár sajtó és média összefonódásairól Cvetan Vaszilev ügye. Az egykori bankár most egy 2 milliárd eurós banki sikkasztási ügy vádlottja. Azután került a hatóságok célkeresztjébe, hogy szembekerült korábbi barátjával és üzlettársával, Delian Peevszkivel. Előtte éveken át arról szóltak a pletykák, hogy ez a páros döntött arról, melyik média létezhet Bulgáriában, és melyik újságírókat kell felvenni, vagy tarthatják meg állásukat. Ironikus módon a Vaszilev által közvetlenül vagy - az azóta megszűnt bankja kölcsöneiből - közvetetten fenntartott sajtótermékek voltak az elsők, amelyek a Peevszkivel való szakítás után lejárató kampányt indítottak ellene.

Vaszilev elvesztette vagyona jelentős részét, amikor a birtokában lévő Corporate Commercial Bank (KTB) 2015-ben csődbe kényszerült, leánybankját pedig államosították. Történhetett volna másképp is: sokak szerint a betéteseknek és az állami büdzsének ez a művelet többe került, mintha megmentették volna a pénzintézetet. Ezért népszerű felvetés, hogy Vaszilevet felsőbb akarat alapján büntették így, a bolgár jegybank és az ügyészség hathatós közreműködésével - a politikai ellenfelek moszkvai stílusú megsemmisítése viszont súlyosan aggályos jelenségnek számítana egy európai uniós tagállamban.

Nyílt titkok

A média és a politika sötét kapcsolata nyílt titok Bulgáriában, és beleillik azokba a folyamatokba, amelyek a szabadságjogok csorbulását és az önkényuralmi jellegű rendszerek felé mozdulást eredményezik Kelet-Európában. Viktoria Marinova megölése volt az utolsó csepp a pohárban, a nagy nyomású gőz, amely levetette a fedőt a fazékról. A gyilkosság mintha megerősítette volna az összes közhelyet Bulgáriáról és a térségről, olyannyira, hogy a gyilkosság utáni néhány napban ezek átmenetileg félre is söpörték a Marinova munkájával és a halálával kapcsolatos tényeket. Még a hiteles orgánumok is azt sugallták, hogy politikai indíttatás lehet a történtek mögött.

Ez a helyzet lehetőséget adott Bojko Boriszov miniszterelnöknek, hogy élesen bírálja a bolgár újságírókat, amiért rossz fényt vetnek országukra - élt is ezzel azon a sajtótájékoztatón, amelyen közzétették a gyanúsított nevét és azokat a körülményeket, amelyek valószínűtlenné tették a politikai szál jelenlétét. Boriszov kormányfő szívesen szapulja nyilvánosan az újságírókat. Pontosan tudja, hogy a bolgár média póráza rövid, de a gyilkossági ügy zavaró tényezővé vált számára, miután hatáskörén túlra, a nemzetközi figyelem középpontjába helyezte a bolgár sajtó helyzetét.

Viktoria Marinova halála geopolitikai jelentőséggel is bír. A gyilkossági ügy megmutatta, hogy az intézmények iránti bizalom hiánya miként szül paranoiát és megosztottságot egy társadalomban akkor, amikor Moszkva hibrid háborút folytat Bulgáriában. Ahogy számos más kelet-európai és balkáni országban, több EU-ellenes és oroszbarát weboldal terjeszt álhíreket Bulgáriában is. Ezt most már a külföld sem hagyja figyelmen kívül: az Egyesült Államok által fenntartott Szabad Európa Rádió, amely 2004-ben beszüntette bolgár adását, ismét szolgáltatni készül az országban.

Politikai fásultság

Manapság a bolgároknak alig van erejük tiltakozni. Az emberek mélységesen csalódtak az országon 2013-ban és 2014-ben végigfutó tüntetéshullámok eredményében. Akkor a bolgárok az alacsony életszínvonal, a korrupt politikai rendszer és személyesen a szocialista kormány által titkosszolgálati vezetővé emelt Delian Peevszki ellen emelték fel a hangjukat. A demonstrációk előbb Bojko Boriszov jobboldali, majd egy évvel később Plamen Oresarszki baloldali kormányát is elsöpörték. Azóta ismét Bojko Boriszov vezeti a kabinetet, és a közvélemény által Peevszkihez kötött érdekeltségek továbbra is jelentős befolyással bírnak az ország sorsára.

A tények tükrében ma már elmondható, hogy Viktoria Marinova halála nem mutatott rá közvetlenül a világ színe előtt arra, hogyan zajlanak a dolgok Bulgáriában. A tragikus alkalomtól függetlenül azonban a világnak tudnia kell erről. Bulgária jelene számos részletében hasonlít más kelet- és közép-kelet-európai ország közállapotaira, és arra figyelmeztet, mennyire törékenyek az európai demokráciák.

Dimitar Ganev bolgár újságíró, elemző, a rádiós és televíziós műsorszolgáltatást szabályozó bolgár Elektronikusmédia-tanács nemzetközi koordinátora.

Szerző: Dimitir Ganev/euronews.com