Heinrich Himmler parancsára

Az SS Reichführer, Heinrich Himmler, 1942. június 25-én kelt 323/42. sz. szigorúan titkos utasítása tartalmazta a megszállt ellenséges országokban kivégzett vagy deportáltak 6-12 éves gyermekeire, illetve a 12-18 év közötti fiatalkorúakra vonatkozó rendeletét. – “…A partizánok és egyéb ellenállók gyermekeit, akik a faji és deportációs kritériumok alapján ki lesznek választva, a német repatriálási hivatal táboraiba kell szállítani.” -  Az I. és II. kategóriába sorolt fiatalokat Münchenbe szállították a Herzog Max Strassén volt Lebensborn-központba vitték, ahol a megfelelő faji tulajdonságokkal rendelkező gyerekeket gyámság alá vették – kis részüket egy-két napon belül örökbe adták.

Még élő szemtanúk, a Harmadik Birodalom déli határai körzetéből elhurcoltak, nyilatkozták: a csecsemőket kosarakban vitték Alsó-Stájerországból (a mai Szlovénia területéről) az osztrák Frohnleiten gyűjtőtáborba – de további sorsukról, értelemszerűen, hiteles információik az idősebb korú deportáltaknak nem lehettek.

Himmler 323/42. számú rendelete alapján Saldenburg, Neustift, Himmelberg, Seligenporten, Eisenstein és Kastl körzetét jelölték ki gyermek-KZ-táboroknak, Kastl esetében az egykori bencés rendi apátságot, a XX. században bencés kolostorként használt Burg Kastl rideg épületkomplexumát.

E helyre a szlovéniai Bled városában 1942. szeptember 21-én lezajlott SS magasabb bizottsági ülése határozatai szerint az addig deportált vagy kivégzett szülők gyermekeit vitték.  Inge Viermizt SS-tiszt, oberpfalzi megbízott, így nyilatkozott a kastli táborba szállítandók sorsáról:

“Az agyonlőtt banditák gyermekeit az anyjuktól el kell venni, nehogy a németek irányába ellenséges szellemben neveljék fel őket. Azokat, akiket el lehet németesíteni, a VoMi (Volksdeutsche Mittelstelle) hivatal rendelkezésére kell bocsátani. – Az anyjukat koncentrációs táborokba küldjük…”

Kb. 3000 “agyonlőtt bandita” – ellenállók és zsidók – gyermekét rabolták el így, ezek egy része, 500-600 kiskorú Burg Kastl-ba, a rácsos ablakú világba került.  A közeli Pfaffenhofenben kiemelt erősségű Waffen-SS hadibázis volt, de magát a tábort külön SS-őrség védte.  Kutatásaim során találkoztam olyan véleményekkel is, miszerint a nyugati szövetséges titkosszolgálatok tudtak a gyermekláger létezéséről – de erről sem a háború éveiben, sem azt követően nem adtak tájékoztatást a nyilvánosság felé.

Az “egyszerű német nép”, a katolikus egyház és Kastl polgármestere, Joseph Kramer is kivette részét a megbocsájthatatlan bűnből.  Az eichstatti püspökség a tiltakozás helyett olykor-néha papokat küldött a kolostorbörtönbe, hogy a gyermekek meg tudják gyónni bűneiket. Maga a püspök és a község polgársága a keresztelők, esküvők és egyéb közösségi ünnepség alkalmával szót sem ejtettek a rácsok mögé zártakról. -  Karl Seeberger, a tábor parancsnoka valódi, porosznak nevezett kiképzést valósított meg. Az élet és halál ura a gyermekeknek reggelire kenyeret és margarint vagy a Hitler-szalonnának is emlegetett marmeládét adott, délben zöldséglevesért állhattak sorba, este pedig – ha éppen nem tartott menetgyakorlatot számukra – a maradékot, vagyis a moslékot kapták meg. Prof.dr.Janez Zmavz (jelenleg a szlovéniai Sempeterben élő) kastli fogoly elmondása szerint sokszor éjjel 1 óráig gyakorlatoztatta őket az Appelplatzon vagy menetgyakorlatot végeztetett velük. Ellenkezésért, parancsmegtagadásért verés járt. -  Seeberger SS-parancsnokra jellemző módon, amikor egyetlen alkalommal az éppen soros egyik altiszt megengedte a gyermekeknek, hogy az anyanyelvükön énekeljenek el egy népdalt, dührohamot kapott és azonnal frontszolgálatra irányította a “Führer és Heinrich Himmler akaratát semmibe vevő” beosztottját. A gyermekrabok aznap semmilyen ételt nem kaphattak.

A kastli koncentrációs tábort, hasonlóan a másik hat gyermekbörtönhöz, az amerikai hadsereg szabadította fel 1945 tavaszán. 

A “Waffenbrüderschaft” és Burg Kastl

Amint azt a fentebb említettem, Pfaffenhofen körzetében igen erős Waffen-SS hadosztályok harcoltak az amerikaiakkal, a Német Birodalom területén talán e helyen tartottak a leghosszabb ideig a harcok. A német csapatokat magyar katonai egységek, hungarista légiók és csendőrszázadok is támogatták – amiért úgy a birodalmi hadvezetés, mint a lakosság háláját fejezte ki a magyaroknak.

A konszolidálás első hónapjaiban az amerikai hatóságok figyelmét a háborús főbűnösök felkutatása kötötte le – az elrabolt gyermekek részére kialakított koncentrációs táborok ügyével egyáltalán nem foglalkoztak.  De…, mint az később nyilvánvalóvá vált, az elkövetkező évek-évtizedek során sem indult vizsgálat ebben az ügyben, a helyi polgármestereknek, önkormányzati hivatalnokoknak (akiknek jelentős része az NSDAP tagja volt vagy a Waffen-SS katonájaként maga is érintettnek számított) nem állt igazán érdekében a múlt kutatása.

A Nyugatra özönlött vagy a háború utolsó hónapjaiban már eleve ott tartózkodott százezrekből a nemzetiszocializmus elkötelezettjei és a támogatóik tarthattak leginkább a felelősségre vonástól – ők, illetve családtagjaik, a Német Birodalom amerikai-francia-angol megszállási övezeteiben (“Besatzungszonen”) maradtak illetve az “ODESSA”, valamint 1946-tól a nyilas HMH segítségével távoztak különböző közép- és délamerikai országokba.

Csejtey Béla gimnáziumi tanár és Kálózdi Nándor kezdeményezésére a Passau melletti Waldwerke magyar menekülttábor tagjai támogatásával hozták létre 1946-ban a Kastl-i Magyar Gimnázium elődjének tekinthető Németországi Magyar Gimnáziumot. Több költözés után 1948-ban a bajorországi katolikus vezetők, a kastli helyi városvezetők, de leginkább a magyar királyi honvédség, az exiliumban működött antikommunista organizációk vezetőinek támogatásával Burg Kastl bencés kolostorában talált otthonra a Kastl-i Magyar Gimnázium. – E ténykedéssel a közös érdek, a múlt eltakarására irányuló akarat közel két évtizedre biztosította azt, hogy az egykori láger helyén ne folyhassanak kutatások, egyúttal a “Waffenbrüderschaft” (a fegyverbarátság) területén bizonyított magyar fegyveres erők tisztjei gyermekeinek megfelelő nevelést, biztonságot nyújtson az intézmény.

1948 után több egykori magyar és német katonatiszt oktatott a Magyar Gimnáziumban békés egyetértésben a legreakciósabb, “igaz keresztény elveket valló” paptanárokkal – a fiúinternátus vezetőjévé Puhlmann Péter német hegyivadász kiképzőtisztet nevezve ki.

Az utolsó nemzeti légió

A leggyorsabb lábú szabadságharcosok és az ’56-os szovjet invázió elől menekültek kétszázezres seregében szép számmal akadtak olyanok, akiket a forradalom szabadított ki börtöneikből – ezek között az 1944/45-ös hungarista állam 10-15 évre elítélt nemzetiszocialistái és a háborús bűntettekért elítélt személyek is ott voltak.

Kecskési Tollas Tibor, akit saját állítása szerint a “szabadságharc katonái engedték ki a váci fegyházból” – már 1956 nyarán szabadlábon volt és az elsők egyikeként hagyta el Magyarországot. (Esetében szó sem volt arról, hogy a felkelt nemzet katonájaként fogott volna fegyvert az ország védelmében…)

A beregszászi zsidók deportálásának főszereplője már 1956 decemberében (!) a Magyar Harcosok Bajtársi Szövetsége (MHBK) vezetőinek és a hungarista emigráció prominenseinek segítségével jelentette meg a “magyar szellemi önvédelem lapját” a Nemzetőrt. – Elsőrendűen dr. Radvánszky Antal, a nyilas kormány alatt működött Magyar Nemzeti Bank vezértitkára, a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata (HMH) egyik pénzembere sietett a segítségére, de szakmai-politikai szempontból gróf czegei Wass Albertre is számíthatott, aki felbecsülhetetlen értékű propagandamunkát végzett az egykori csendőrtiszt érdekében az Egyesült Államokban.  Zákó András tábornok mini hadserege – és az általuk gyűjtött pénz – is biztos hátteret biztosítottak Kecskési Tollas számára, aki egyre inkább a nemzeti emigráció legismertebb alakjává nőtte ki magát.

1958-ban a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium vezetőségi tagjának választották a “szellemi honvédelem” emblematikus figuráját, akinek ugyan nem volt komoly beleszólási lehetősége az ügymenetekbe, de egyik érdekeltje lett annak, hogy a német-magyar viszonyok az egykori NSDAP-tag városi vezetőknek illetve a második világháború idején kompromittálódott egyházi elöljáróknak is megnyugtatóan alakuljanak.  Vezetőségi tagságának és előadói éveinek során mindvégig megbecsült helyen volt található az egykori, 1942-1945 közötti időszakban, működött Hitler-bajszos polgármester, J. Kramer arcképe és természetesen, mint vezetőségi tag nem támogatta azokat a törekvéseket, amelyek feltárhatták volna a bencés kolostor szörnyű titkát.  Néhány személy, közöttük A. B. Kirchsteuer, ugyan sokat tettek azért, hogy végre a nyilvánosság elé kerüljenek a szlovén és más nemzetiségű gyermekek tragédiái – de ezeket a személyeket nyomban “zsidó bajkeverőknek” vagy a német-magyar viszonyok megrontójának minősítették.

1997-et, Kecskési halálát követően, még éveket kellett várni arra, hogy végre – egy német polgár kezdeményezésére - az ambergi, majd a müncheni és a nürnbergi ügyészség asztalára kerüljenek azok az iratok, tanúvallomások, amelyek egyértelműen bizonyítják az egykori gyermektáborok (közöttük kiemelten a kastli bencés kolostorban működött láger) létezését. – E helyen, polgári kényelem közepette és a nemzeti önvédelem glóriája alatt, mit sem tudva apjuk bűnös múltjáról, érettségizett 1980-ban Kecskési Tollas Tibor két gyermeke. Kecskési Tamás (ilyen az élet) a későbbiekben, apja múltjára tekintettel, diáktanácsi képviselőként vonult be a komor múltú német-magyar gimnázium történelmébe.

Mivel 1992 után ügyészi vizsgálat volt folyamatban a fentebb ismertetett ügyben, de Kecskési Tollas Tibor halálát követően megszüntették a nyomozást. A Magyar Köztársaság kormánya, Lezsák Sándor felterjesztésére, kitüntette az egykori csendőrtisztet – a Magyar Újságírók Országos Szövetsége pedig 1997 után posztumusz “örökös tagjaik” közé fogadták, mert úgymond, a Nemzetőr főszerkesztőjeként sokat tett a szellemi önvédelemért és a magyar újságírásért.

©Kollár Erzsébet, 2019.

Szemenyei-Kiss Tamás: A bencés kolostor titka (Düsseldorf, 1993-1997)

Bibliotheca Nationales Hungariae, Kézirattár, fond 567   

*

Forrásjegyzék:

Hermann Römer: In Kastl war kein Nazi-Lager? (Schweppermannsbote, 2007. március)

“Hauptsache, sie hauen schnell ab!” (Landkreis, 7. September 2006)

Generalstaatsanwalt München, 14 AR 1928/07 nytsz. ügyirat

Generalstaatsanwalt Nürnberg, 6 AR 341/07 nytsz. ügyirat, Hüttner főügyész levele

Hermann Römer: Slowenien Kinderlager auf der Klosterburg Kastl (Schweppers. 2007. március)