Az egónak három állapota van. Nafsz al-ammara, parancsoló ego (12:53), ami bűnre csábít, nafsz allawwama, a szemrehányó ego, ami megfelel a lelkiismeretnek és a nafsz al-mutmainna, az Őbenne megelégedést nyert és békéjére talált ego (89:27-28).
Mi az önkritika és sokaknak miért nincs? Nekem van? Vagyis, vajon van elég? Fontos kérdés. Azért fontos kérdés, mert az internet különféle bugyraiban és a hétköznapok útvesztőiben bolyongva azt látom, hogy az emberek java része kizárólag kijelentő módban beszél, állításainak abszolút igazságtartalma felől szinte sosincs kétsége. Pedig ez fontos lenne. No nem azért, mert valamiféle pöttyös könyvben szeretnék élni, amiben mindenki előzékenyen átengedi az igazság serlegét a másiknak.