Eközben leértékelődnek, vagy el sem hangozhatnak azok az értékes mondanivalók, melyeket az emberiség több ezer év alatt más helyeken felhalmozott. És ha ezek elhangoznak, akkor is egy nyugat felfedezésében és tálalásában hangzanak el hitelesen. Mondjuk ki: a világ egy protekcionista rasszizmusban él. Mindeközben egy ötszáz éves kultúra, ami nem képes a dolgok mélyére lemenni, felszínesíti a közfelfogást.

Hát ne essetek kétségbe azért, mi történt veletek és ne is örvendjetek azon, mit Allah ad nektek, mert Allah nem szereti a hencegő dicsekvőket,- (Korán 57:23)

A külvilágban bármit is gondolnak az emberek a szerencséről és balszerencséről, mind csalfa látszat. A jóravaló embernek nem kell morognia, ha másnak megadatott a jómód és nem kell felvágnia, ha neki adatott meg. Nem kell sem fösvénykedni, sem dicsekedni. Ha előnyhöz jutott másokkal szemben, az a tisztességes, ha megoszt belőle saját belátása szerint azokkal, akik megérdemlik. De ez nem az ő adománya, hanem Allahé!

Kik fösvények, az embereknek is elrendelik a fösvénységet. Ki Allahtól elfordul, hát Allah nem szorul senkire, s Ő az, Ki Dicsőítésre Érdemes. (Korán 57:24)

Sem a fösvények, sem a dicsekvők nem vívják ki Allah Megelégedését. A fösvények kapzsik, akik visszatartják Allah bőkezűségének gyümölcseit másoktól. Elfelejtik, hogy amijük van, az nem az övék. Nem csak azért okoznak kárt, mert nem adakoznak, hanem azért is, mert negatív például szolgálnak az embereknek, ami az adakozási, jótékonysági szellemet, érzékenységet tompítja másokban. Itt arról a Jótékonyságról van szó, ami Allah útját, ügyét támogatja. Ha az emberek visszatartják adományaikat, csak maguknak tesznek kárt.

Ezek eddig a negatívumok. De van ennek jó oldala is. Az a jó oldal, hogy a nyugat térnyerése nem hagyja tespedni, elsorvadni a mélyebb más kultúrákat. A kettő ütközéséből sokféle eredmény születhet. Tény, hogy sok helyen a keleten „modernként” betört nyugati szellem repedést okozott a tradíciók falain. Van, ahol a tradíciók elvesztése válságot hozott. Pl. a muszlim világ elvesztette évezredes kalifátusát, az államformát, ami harmonizálta számára hitének és törvényeinek megélését minden korban. A nyugati demokráciák máig értelmezhetetlenek egy másfél milliárdos tömeg számára. Ez akkora hiba, mint Magyarországon a romák vajda rendszerének megszüntetése, ami számukra a rendezőerő volt. A mai „modern”, vagy „megcsinált” vajdák nem pótolják a régi, tiszteletet parancsoló rendszert, ami együttélésünk záloga volt. Ezt a jogrendet, amit ma Magyarország követ, ráaggatni egy népre, akik másban szocializálódtak, bűn volt. Hiszen minden jogrend egy adott társadalom kultúrájához, gazdasági állapotához illeszkedik, illetve illesztik nap, mint nap. Ha a romák többsége a mai napig más kultúrában érzi otthon magát és gazdasági helyzete nyomorúságos, „modern” törvény ide, vagy oda, az bizony követhetetlen és csak a távolságot növeli mások és köztük. Hasonló a helyzet a muszlim tömegekkel is. De nincs mese, globalizáció van, összeértünk. Vagy csattanunk, vagy kitalálunk valami okosat. Az okos az lenne, hogy végre leülünk megismerni egymást. Mert a Marsról, Galaxisokról lassan többet tudunk, mint egymásról.

Engedjétek meg, hogy egy férfi és nő példáján mutassam be a helyzetet.

Nyugaton egy férfi és nő közelsége teljesen normális. Több generáció óta egy munkahelyen dolgoznak, szórakozóhelyeken nem különülnek el, az utcaképben a nő és férfi vegyesen van jelen. Ebbe a társadalmilag kialakult környezetbe illeszkedik a ruházat, divat és az egymás iránti „gender” elfogadások, írott és íratlan szabályok.

Keleten a helyzet más. És itt kelet alatt ne csak az Iszlám országokat, hanem Indiát és a többit is értsük. A bölcs kelet, valljuk be, lelassult. Ezt többnyire magának köszönheti, mert kiforrott törvényei, szabályai, ezekben kialakult világértése, viszonyulása valaha nagyon modern volt, de ez a valaha a középkorban volt. A kelet nem haladt a felgyorsuló nyugattal, ahol a (világ kirablásából) gazdagodó társadalmak növekedésnek indultak. Ennek eredménye a mai nap. A kirabolt kelet, pedig nem csak kifosztottsága, hanem saját bölcseleti tespedtsége, elégedettsége okán is nem magát ösztökélte előre egy új megoldás irányába, hanem leszögezte magát az időben arra a pontra, ahol felfogása a legmodernebb, leghaladóbb volt. Azaz visszamenekültek az időben. Egy keleti társadalomban a nyugati divat hódítása ezzel az idővonallal ütközik. Nem három-négy, hanem csak egy generáció óta dolgoznak egy munkahelyen a férfiak és nők, utaznak együtt tömött buszokon, járműveken. Csodálkozunk-e azon, hogy Indiában ennyi nőt erőszakolnak meg? És ez nem elsősorban viselet, vagy kihívó viselkedés miatt történik. Egy apácát is megerőszakolnának. Egyszerűen nincsenek hozzászokva még egy generáció távlatából az ilyen közeli együttléthez. Ezen a ponton teljesen fölösleges hidzsabról, miniszoknyáról vitatkozni. A példával azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a tudat sokkal lassabban alakul át, mint ahogy egy berobbanó gazdasági körülmény a társadalmat a felszínen megváltoztatja. Ráadásul a tudatosságot az ember hormonjai sokszor eltérítik, ha felborul egy megszokott együttélési rend. Ilyenkor a törvények szigorítása mellett a tudatformálás sokkal nagyobb jelentőségű lenne. De ha a filmek, eladható szórakoztató termékek még egy lapáttal rá is tesznek és gyakorlatilag divattá teszik az erőszakot, akkor miért csodálkozunk?

Ezzel párhuzamosan a nyugat is kinyithatná a szemét és hasznosíthatná azokat az évezredes tanokat, melyek kiüresedett felfogását tartalommal telítenék. Emellett azért kellene egy tükör is, amibe belenéz. Mert ugyan megfogalmazza a kritikát a hidzsábbal szemben, de Amerikában pl. igen erős konvenciókat követnek, milyen öltözködés elfogadható egy üzletasszony részéről a hivatalban, partikon és magánéletben. A „gender” megközelítés pedig ennél is szofisztikáltabb. Tehát ne mutassunk be vásári majomként más kultúrákat, ha magunk is konvenciók rabjai vagyunk.

Nos, ez csak példa volt, ami egy nyugati és keleti férfi-nő viszonyt érzékeltet. Ez egy apró szilánk abból a rengeteg értetlenségből, ami minket körbevesz. Pedig már összeértünk és egy faluban lakunk. Ha agyban nem alakulunk át minden oldalon, ebből nagy baj lesz.