Magas részvétel várható az április harmadikai választásokon, nincs most ennél meghatározóbb téma az országban. A kormány és az ellenzék kampánya is pörög, több ezer szavazókörben most először lesz két felkészült ellenzéki delegált.

Ettől még szó sincs arról, hogy egyenlő feltételek mellett zajló demokratikus versenyt látunk éppen.

A Fidesz rajzolta magának a pályát

Forrás: Bumm.sk

A 2011-ben meghozott választási törvény a mai napig a magyar politikai élet egyik legmeghatározóbb tényezője. Az akkor megrajzolt választókerületek célja a Fidesz szavazatainak maximalizálása és az (akkori) baloldali mandátumok számának minimalizálása volt.

„A szavazat nem akkor hasznosul a legjobban, ha masszívan jobbos körzeteket hoznak létre. Épp ellenkezőleg. Lehetőség szerint tisztán baloldali körzetek kialakítására kell törekedni. Így ugyanis hiába szerez rengeteg szavazatot egy adott körzetben egy párt, a jutalma mindössze egy képviselő lesz - míg ha megpróbálnák arányosan elosztani ugyanezeket a szavazókat több körzet között, esetleg két vagy több mandátumot is szerezhetne. Ahol tiszta körzet kialakítására nincs lehetőség, ott jobboldali szavazatokkal kell felhígítani a korábban baloldali körzeteket úgy, hogy azok billegővé, vagy még jobb esetben jobboldalivá váljanak” - írtuk a 2014-es választás előtt a 10 legelszabottabb választókerületet bemutató cikkünkben. A mai választókerületekkel a Fidesz a 2006-os választást is megnyerte volna.

Ebben a rendszerben a Fidesz ellenzékének több százalékponttal több szavazatot kell szereznie ahhoz, hogy mandátumtöbbsége legyen a magyar parlamentben. A rendszerrel elégedetlen szavazók szempontjából ez egyszerűen azt jelenti, hogy nehezebben jutnak képviselethez.

A választókerületek megrajzolásáról még Kövér László is azt mondta egy kiszivárgott hangfelvételen, hogy volt benne „földrajzi bűvészkedés” (igaz, szerinte csak annyi, mint korábban). A kerületi határokat ráadásul a törvény szerint 10 év után felül kellett volna vizsgálni, de ez nem történt meg - a Fidesz politikai szándékainak továbbra is tökéletesen megfelelnek.

A ‘11-es választási törvény eltörölte el a kétfordulós választást a Fidesz akkori politikai szándékainak megfelelően. Mivel akkor a Fidesz volt az egyedüli nagy párt sok kis ellenzéki mellett, az volt az érdekük, hogy ellenfelei ne tudjanak megállapodni-visszalépni egymás javára a két forduló között. Ebben a rendszerben érdemben csak egy másik nagy tömb tud versenyezni a Fidesszel. Erre született meg válaszként az ellenzéki összefogás és az előválasztás útján kiválasztott közös jelöltek - eddigre viszont már túl voltunk két kétharmados Fidesz-győzelmen 2014-ben és ‘18-ban.

Állami pártkampány

Demokratikus viszonyok között a választáson induló pártok csak meghatározott összeget költhetnének a kampányra, ezzel világosan el kellene számolniuk, az aktuálisan kormányon lévő párt pedig nem használhatná a kormányzati forrásokat pártcélokra - hiszen egy demokráciában állam és párt különböző dolgok. Magyarországon erről már régen szó sincs. A kormányzat tájékoztató kampányokkal folyamatosan közvetíti óriásplakátokon, újság- és internetes hirdetésekben a Fidesz politikai üzeneteit.

According to our calculation the governing parties and their interest groups spent 8x more on billboard campaign in March than the opposition, and significantly surpassed the legal limit. Elections are this Sunday... w @k_monitor @Pol_Cap pic.twitter.com/i5DB5I2JUf

— TI Hungary (@Transparency_HU) March 30, 2022

A nemzeti konzultációk és a hozzájuk kapcsolódó „tájékoztató” kampányok állandó politikai kampányt tartanak fenn, most pedig a választás napjára meghirdetett népszavazással és annak „társadalmi célú hirdetéseivel” növelték még nagyobbra a kampányra fordítható keretet. Ehhez jönnek hozzá az állami cégek által támogatott kormányközeli „civil szervezetek” kampányai. A Megafon már 1 milliárd forint felett költött Facebookon.

2018-ban az EBESZ azt állapította meg: a választásokat „az állam és kormánypártok anyagi forrásainak jelentős átfedése határozta meg”. A helyzet azóta lényegesen súlyosabb lett - most már például arra is van példa, hogy a koronavírusról szóló tájékoztatásra létrehozott felületeket használja politikai üzenetek közlésére a kormány. Azokat az oldalakat és hírleveleket, amikre az állampolgároknak azért van szükségük, hogy alapvető egészségügyi információhoz jussanak. A demokráciától merőben idegen eljárás ez.

Közszolgálat közvetlen politikai irányítás alatt

2018-ban az EBESZ azt mondta ki: a választók korlátozva voltak abban, hogy teljes tájékozottság birtokában dönthessenek a választáson. Azóta ezen a téren is sokkal rosszabb lett a helyzet.

Az állami médiában nyílt utasítás hangzik el az elvárt politikai irányvonalról. Ez nem vélemény, hanem egyértelmű tény, kiszivárgott hangfelvétel bizonyítja.

A miniszterelnök stábjából közvetlenül diktálnak az állami hírügynökségnek. Ez sem értékelő kommentár, hanem kiszivárgott levelek alapján bemutatott tény.

A kormánysajtóban szándékos hazugságra is van példa. Tehát nem „tévedésére”, nem is „elfogult tudósításra”, hanem arra, hogy egy anyagnak kifejezetten a nézők félretájékoztatása a célja. Ez sem vélemény, hanem bírósági ítélet mondja ki.

A hatalom pedig elfoglalta az ország egykori legnagyobb független lapját, az Indexet - erről is világos hangfelvételeken értesülhetünk.

Számítások szerint a magyar sajtó kétharmada áll NER-s irányítás alatt - ebbe beletartozik, hogy van már saját, udvari ellenzéki média is. Ettől még természetesen igaz, hogy továbbra is létezik független média Magyarországon, de önmagában ettől még nem lesznek demokratikusak a viszonyok.

Hegedűs Dániel, a German Marshall Fund politológusa a következő példával magyarázta ezt: a kérdés nem az, hogy vannak-e még egyáltalán független újságok, hanem az, hogy egy politikailag nem tudatos állampolgár, aki a médiafogyasztásával nem alkalmazkodik a helyzethez, hanem csak úgy bekapcsolja a tévét vagy a rádiót, milyen eséllyel jut kiegyensúlyozott tájékoztatáshoz, és milyen eséllyel kormányzati propagandához. Egy magyar állampolgárnak kifejezetten keresnie kell azokat a forrásokat, ahol valódi tájékoztatást kap - miközben az állami médiát és az állami hirdetéseken keresztül a kormányzati médiabirodalmat továbbra is fenntartja az adójából.

Mi történik a levélszavazatokkal?

A határon túli magyarok leadhatják a szavazataikat levélben, a magyar lakcímmel rendelkező, de külföldön élő magyarok viszont nem. Nekik el kell menniük egy külképviseletre, sokszor több száz kilométert kell utazniuk azért, hogy élhessenek választójogukkal. A különbség nem véletlen. Egy olyan közösségnek, ahol elsöprő többségű a Fidesz támogatottsága, sokkal könnyebb szavaznia, mint egy olyan közösségnek, ahol már közel sem ennyire népszerű a Fidesz.

Az elmúlt hetekben pedig súlyos visszaélések gyanúja is felmerült a levélszavazatok körül. A Vajdaságban a szavazólapokat aktivisták viszik ki, és akár ki is töltik a választó helyett, ha arra van szükség, Erdélyben pedig az út mellé kidobott, elégetett szavazólapokat találtak, amiket az ellenzékre adtak le.

A felsorolt tényezők mindegyike rendszerszintű jelenség, és tudatosan alakították így a Fidesz hatalmi szempontjaival összhangban. A demokratikus választás nemcsak annyit jelent önmagában, hogy négyévente be lehet húzni egy ikszet egy papírlapra, hanem azt is, hogy ez egyenlő, tisztességes versenyben történik. Magyarországon ez régóta nem igaz. (444.hu)