Mindenesetre a jegybanki alelnök és a kormányfő minapi helyzetértékelése mintha két különböző országról szólt volna. Az MNB szerint a munkaerőpiac olyan sokk után, ami az utóbbi két hónapban lezajlott, négy év alatt állhat helyre, ami első látásra is hosszabb a miniszterelnök által prognosztizált három hónapnál. A két-három százalékos növekedést - az általános derültség miatt – már korábban felváltotta az Unió átlagánál két-három ponttal kedvezőbb előrejelzés, ami azért is igen bátor jóslat, mivel ez utóbbiról halvány fogalmunk sincs.  

Talán valakinek fel kellene küldenie a Karmelita-kolostorba azt a dossziét is, amelyik a munkanélküliség kezelésének európai normáit tartalmazza. A munkaerőpiaci alap, amelybe egy átlagos magyar munkavállaló és munkaadója évente hozzávetőleg százezer forintot fizet be, egyfajta biztosítás, amely – mint minden biztosítás - arra való, hogy szükség esetén fedezze az elszenvedett kárt. Nem zászlósúri kegy, nem háromhavi zsebpénz, nem az alattvalók munkára nevelésére és főként nem uralkodói hobbik és szóróajándékok finanszírozására szolgál. Nyugat-európai országokban ezért kezelik elkülönülten a társadalombiztosítási alapokat, ezért különböztetik meg a járulékokat az adóktól, amit az unortodoxia nevében de facto megszüntettünk.

Elszámoltatta a munkaerőpiaci alap bevételeivel és kiadásaival valaha is ez a parlament az utóbbi száz év legsikeresebb kormányát? Egyáltalán, elszámoltatta bármivel is? Feltette valaha is azt a kérdést, hogy ha az alap bevételei elérik az évi négyszáz milliárd forintot, kiadásai meg még a százat sem, mi történik a többivel? Igaz, valamikor a királyi udvar büdzséje helyettesítette az államét, de azóta történt egy s más Európában, legalábbis ott, ahol az idő nem állt meg.

De ha már nagybirtokost játszunk, időnként a gazdatiszttel is eszmét kellene cserélni. Aki most megszámlálhatatlan vállalatának egyikéből az alkalmazottak épp felét fogja kirúgni. Vajon hányan hiszik közülük, hogy három hónap múlva munkát fognak találni? Új, hihetőbb operettet kellene kitalálni.

Az MNB-alelnök azt is elmondta, hogy a magyar vállalatok több mint fele átdolgozza üzleti tervét, s nemcsak erre az évre, hanem 2021-re is. Minden józan ember megteszi ezt. Nagyon itt lenne az ideje, hogy a magyar kormány is felülvizsgálja voluntarista beruházáspolitikáját, értelmetlen, túlárazott presztízsprojektjeit, melyek egyetlen célja a holdudvar etetése. A vírusválság nemcsak hatalmas mértékű gazdasági visszaeséssel, hanem a világkereskedelem átrendeződésével fog járni. Talán még az Európai Unió is gondolkodóba esik, hogy kétszámjegyű munkanélküliség mellett tartható-e az unió pénzét hatvancentis kilátókra és városok - békeidőben szokatlan - elsötétítésére költeni. A szervilizmus jelképe, a Budapest-Belgrád tehervasút tíz évre titkosított terve már a szerződés megkötésekor is megalapozatlan volt, de a Pireusz-Belgrád csatlakozás nélkül körülbelül annyi értelme van, mint az alcsúti kisvasútnak. Semmi.

A NER nagy szerencséje, a majd’ tízéves világkonjunktúra véget ért. A napról-napra fokozódó kormányzati agresszivitás a zárójelentést aligha késleltetheti. 

2020.április 30.

- eg -