Semmi, de semmi nem volt fontos a kormánypártoknak csak az, hogy minél több ember agyába döngöljék bele: menj szavazni, mondjál nemet. Heteken, hónapokon keresztül.  Hivatali dolgozók, állami tisztségviselők telefonálgattak íróasztaluk mellől, agitáltak. Kérdezgettek, kutakodtak az emberek gondolataiban, hogy mennyien hajlandóak elmenni szavazni. Gyakorlatilag felélesztették a Kádár korszak titkosak működő Tömegkommunikációs Kutatóközpontját (TK). Az így megszerzett adatok alapján stimulálták a népet. 

A TK viszonylag egyedülálló központ volt, a többi szocialista országban nem nagyon volt hozzá hasonló. A kutatóintézet fő megrendelője a köztévé és a közrádió, illetve az MSZMP agitprop osztálya volt. Most hívhatjuk a fidesz kormány agitprop osztályának. Orbán ránkküldte agitproposait, miközben Ő gyáván a lakájmédiája szerkesztőségeit járta. Azokat a sajtóorgánumokat, ahol betűről-betűre leírják, vagy szóról szóra elmondják a vezér akaratát. 

Ma éppen a Magyar Időkben jelent meg cikk. Amiben Orbán a többi között ezt is írja:  „...most mindenkire szükség van, aki szereti Magyarországot, és úgy szereti, ahogy van, erényeivel és hibáival együtt, és nem akarja, hogy mások erőszakkal megváltoztassák". 

Rendben, nem akarom. Nem akarom, hogy hónapokon keresztül próbáljanak rettegésben tartani. nem akarom, hogy reggeltől-estig erőszakkal a népszavazásra próbáljanak rávenni. Nem akarom, hogy éppen akkor kezdődjenek balhék az országban, amikor ez folyik. Váltsunk a nem akaromon. Nem akarom elhinni, hogy a népszavazás előtti finisben naponta több helyen is gyanús csomagot találnak. Hidakon, pályaudvarokon, buszmegállókban. Nem akarom elhinni, hogy valaki ezzel szórakozik. Azt sem akarom elhinni, hogy ezt a kormány szervezi meg, rásegítve a rettegésben tartásra. Nem akarom elhinni, hohgy pont ma reggel szólnak arról a hírek, miszerint szorul a hurok a rendőrök mellett robbantó vagy robbantók körül.

Nagyon sok mindent nem akarok még elhinni. Nem akarom elhinni, hogy visszamentünk egy olyan korba, amiről a klasszikus Tanú című film szól. Akkor a hanyatló nyugatnak, az imperialistáknak akartuk megmutatni, hogy ki a legény a gáton. Most az hanyatló EU-nak. 

Emlékezhetünk amikor a miniszterelnök "disznóólazott" az EU-val kapcsolatban. Akkor én most megengedhetem magamnak, hogy azt mondjam: Úgy érzem már magam ebben az országban, mintha egy állatkerben lennék? Etetik, itatják ugyan az ott lakókat, de mégis csak rácsok mögött élnek. Nem szabadon.