Finnország és Svédország májusban együtt nyújtja be NATO-csatlakozási kérelmét – közölte az Iltalehti című finn és az Expressen című svéd tömeglap a témához közel álló forrásokra hivatkozva hétfőn.

Bár a Krím félsziget 2014-es orosz annektálása óta mindkét észak-európai ország egyre szorosabb együttműködésre törekedett a NATO-val, a két ország korábban kifejezetten ellenezte a csatlakozást, amelyet a közvélemény sem támogatott az Ukrajna elleni orosz offenzíva megindulása előtt.

Az Ukrajna elleni orosz támadás február 24-i megindulásával azonban határozott változás következett be a két skandináv ország NATO-politikájában.

Az Iltalehti információi szerint Finnország és Svédország politikai vezetői a május 16-i héten találkoznak, hogy ezt követően nyilvánosan is bejelentsék: kérik országaik felvételét az észak-atlanti szövetségbe.

Pekka Haavisto finn külügyminiszter nem kommentálta az értesülést, mindössze azon korábbi álláspontját ismételte meg, hogy annak örülne leginkább, ha Helsinki és Stockholm hasonló döntést hozna az ügyben. Sanna Marin finn miniszterelnök két héttel korábban svéd hivatali partnerénél, Magdalena Anderssonnál tett látogatása alkalmával arról beszélt, hogy Finnország már a következő hetekben dönthet a NATO-csatlakozás kérdésében. A svéd külügyminisztérium egyelőre nem reagált megkeresésekre.

Amióta felmerült annak lehetősége, hogy a két semleges ország csatlakozik a NATO-hoz, Oroszország fenyegetésbe kezdett, például azzal, hogy nukleáris fegyvereket telepítését helyezte kilátásba a Balti-tenger térségébe. Ez nem véletlen: lényegében az orosz-ukrán háború totális kudarcát jelentené a két ország csatlakozása, hiszen Ukrajna megtámadásának egyik indoka éppen az volt, hogy az Oroszországgal határos ország csatlakozni akart a NATO-hoz, amit az oroszok fenyegetésnek tartanak.

Finnországnak azonban 1300 kilométeres közös határa van Oroszországgal, Svédország tengeri határa pedig nagyjából 500 kilométerre van a kalinyingrádi orosz exklávétól, a svéd partok pedig mintegy 700 kilométerre vannak Szentpétervár kikötőjétől.

Bár a NATO sem a finnekkel, sem a svédekkel, de még az ukránokkal együtt sem jelentene közvetlen veszélyt Oroszország létére, pusztán az orosz atomfegyverek léte és mennyisége miatt, az oroszok általában arra a fenyegetésre hivatkoznak, amit a határai mentén lévő NATO-tagországokba telepített rakéták, harci repülők és radarrendszerek jelentenek. Azonban a NATO éppen azután kezdte el megerősíteni keleti jelenlétét, hogy Oroszország először 2014-ben, majd 2022-ben is agressziót követett el Ukrajna ellen.

Svédország egyébként a napóleoni háborúk lezárása, azaz 1815 óta önként vállalt semlegességét készül feladni a NATO-tagsággal, amelyet Finnországhoz hasonlóan nem garantál nemzetközi szerződés, mint például Ausztria vagy Svájc esetében. A svéd hadsereg és hadiipar ugyan kellően modern (Magyarország is svéd gyártású Gripen-vadászgépeket használ), ám úgy tűnik, nem akarnak egyedül szembenézni egy esetleges orosz támadással.

Finnország a cári Orosz Birodalom széthullása után 1918-ban vált függetlenné az oroszoktól, azonban a sztálini Szovjetunió 1939-ben el akarta foglalni. A finnek akkor sikeresen védekeztek, így megúszták a szovjet megszállást. Bár a németek oldalán megtámadták a Szovjetuniót 1941-ben, végül 1944-ben békét kötöttek Sztálinnal és elkerülték a szovjet uralmat. A hidegháború alatt és utána is jó kapcsolatot ápoltak Ororszországgal, bár folyamatosan készültek egy lehetséges orosz invázióra. (rtl.hu)