Orbán mondása egyébként Teng Hsziao-Pingtől származik, aki 1962-ben Mao Ce-Tunggal vitatkozva így érvelt a gazdasági nyitás mellett. A mondás forrását ugyan nem említette a miniszterelnök, de hát nem bölcsész ő, ne várjunk tőle ilyen finomságokat. Nem is várok, az igazát sem vitatom, kételyeim mindezektől függetlenek. De kezdjük távolabbról.

Tavaly tavasszal kutattuk a koronavírus memetikai hátterét, és azt találtuk, hogy az ország nagy része az „úgy döntöttem, hogy elhiszem” (ÚDHE) stratégiát alkalmazta. A kormányhívők könnyen döntöttek így, a kormányszkeptikusok vonakodva, de az eredményen ez nem változtatott. A védekezés sikeressége első hullámban elsősorban azon múlt, hogy az ország nagy része ezt a stratégiát alkalmazta, úgy döntött, hogy elhiszi a veszélyt és követi a szabályokat akkor is, ha a kormányzat eléggé zavarosan kommunikál. Ehhez Müller Cecília személye telitalálat volt. Az ország nagymamájaként kedvesen összevissza csipogott, és ezzel megkönnyítette, hogy úgy döntsünk, az egészet elhisszük. Amikor pedig eljutott a nyunyókához, az maga volt a tökély.

Az ÚDHE stratégia nevének forrása egy ismerős házaspár, ahol a férfi egyszer úgy ment haza, hogy a felesége rögtön tudta, érezte, hogy ez egy nőnél volt. A feleség vészjóslóan elküldte a férjét a szobájába, találjon ki valami mesét, merre járt, aztán majd meglátjuk, mi lesz. A férfi eloldalgott, és fél óra múlva előállt valami bonyolult mesével. A nő ránézett, és így szólt: „Úgy döntöttem, hogy elhiszem.” Azóta is együtt vannak. Egy másik házaspár esetében a férj érkezett haza rosszkor, és in flagranti találta a feleségét. A nő ránézett, és így szólt: Most nekem hiszel, vagy a szemednek? A férfi úgy döntött, hogy inkább a nőnek hisz. Az a házasság is túlélte a válságot. Az ÚDHE stratégia sokféle válság kezelésére alkalmas eszköz.

Ősszel sajnos nem kutattuk célzottan a koronavírus memetikáját, így csak a benyomásaimat tudom elmondani. Úgy tűnik, őszre sokkal szkeptikusabb lett az ország, egyre nehezebben tudtunk úgy dönteni, hogy mindent elhiszünk, amit a kormányzat mond a koronavírussal kapcsolatos teendőkről. A kormány nyári lazázása, a jachtozás, a második hullámra való felkészülés hiánya és a roppant ellentmondásos, következetlen kommunikáció nagyrészt lerombolta a tavaszi sikeres stratégiát. Így Európa alsó harmadába kerültünk a koronavírussal kapcsolatos statisztikai mutatókban.

Tavasszal azért is lehetett sikeres az ÚDHE stratégia, mert szinte senkinek sem volt személyes ismerőse, aki elkapta a vírust. Így valóban nagyrészt hit kérdése volt, mit gondolunk róla. Őszre ez is megváltozott, mindenkinek lett olyan rokona vagy ismerőse, aki elkapta. A vírus jelenléte és veszélyessége immár nem hit kérdése volt.

Orbán Viktor szeptemberben bejelentette, hogy a védekezés sikerességét a halálesetek számával méri. De amióta ez a mutató is valahová Deutsch Tamás szellemi színvonala és a béka segge közé süllyedt, azóta a miniszterelnök erről nem beszél. Akivel beszél, az nem kérdezi erről, aki meg kérdezné, azzal nem beszél.

Most egyes szám első személyre váltok, mert szisztematikus kutatási eredményeim a jelenlegi helyzetről nincsenek. Én igyekszem most is folytatni az ÚDHE stratégiát, próbálom elhinni például azt, hogy az orosz és a kínai vakcina valóban jó és hatásos. A tavaszi tréning megtette a hatását, így a dolog most is megy, pedig Müller Cecília varázsa azóta erősen megkopott, bár az oltakozás szó tökéletessége közelíti a nyunyókáét. Orbán Viktor sem valami hiteles számomra, amikor az ország fővirológusaként szólal meg. De mindez most sem nagyon számított: egy nagy lélegzetvétellel meghozott döntés után elhittem, hogy az orosz és a kínai vakcina is jó macska.

Csakhogy amikor elképzeltem, mi fog történni, miután az orosz vagy a kínai vakcinával beoltottak, súlyos problémákba ütköztem. Orbán Viktor azt nem ígérte meg, hogy ha valamikor majd külföldre, mondjuk akár csak Nyugat-Európába vagy Romániába akarok utazni, akkor ott el fogják fogadni, hogy valóban be vagyok oltva. Könnyen lehet, hogy akik a válság kezelésére nem az ÚDHE stratégiát alkalmazták, azok nem fognak bízni a számukra ismeretlen vakcinában, és keményen karanténba küldenek, vagy már a repülőre sem engednek fel. Ráadásul Orbán az elmúlt időkben elég sok borsot tört az unió számos vezetőjének orra alá, így már csak a kölcsönkenyér visszajár elve miatt is előfordulhat, hogy néhány helyen nem nagyon igyekeznek majd megértőnek lenni a számukra egzotikus vakcinák iránt.

Orbán Viktor környezetében sajnos nincs senki, aki fel merne vetni neki egy ilyen kérdést, magától pedig nem tért ki erre a problémára. Így ezzel kapcsolatban nincs mit elhinnem. Ezért amíg az EU nem engedélyezi, addig én nem fogadom el ezeket a vakcinákat, pedig elhiszem, hogy valóban szuperek, sőt még jobbak is, mint a Karikó asszonyság találmányára alapozottak. De én beérem azokkal. Amint elérhetőek lesznek számomra, már oltakozom is. 

Dr. Mérő László