A sorozat végső állomása Budapest, ahol az október 15-étől látogatható kiállítás tematikájában és szellemiségében összefoglalása és betetőzése lesz a korábbi három, Debrecenben, Győrben és Kolozsváron megvalósult kiállításnak.

A kultúrtörténeti szempontból is kiemelkedő esemény évfordulójának a budapesti kiállítás azzal kíván emléket állítani, hogy a Biblia világával, a hittel és az emberi sorskérdésekkel foglalkozó képzőművészeti alkotásokból egy olyan művészettörténeti szempontból rendhagyó válogatást nyújt,

amely a Római iskola (pl. Aba-Novák Vilmos, Kontuly Béla, Molnár C. Pál), Szalay Lajos, Kondor Béla, Borsos Miklós, Tóth Menyhért, Csernus Tibor, valamint Péreli Zsuzsa és az elmúlt évtizedek számos más kortárs alkotójának műveit mutatja be.

A Biblia az európai kultúrában mindig többet jelentett egy könyvnél: az európai művészet történetében közel kétezer éven át a Biblia eseményeinek, szereplőinek vagy a hozzájuk kapcsolódó morális tartalmaknak az ábrázolása állt a középpontban.

Képzőművészeti interpretációiban a Biblia a közös kultúrkincs egyetemes forrása, ismert és mégis számtalan jelentésrétegben értelmezhető. Történeteit a művészek kezdettől fogva aktualizálták, jelenidejűvé tették.

A 20. századi modern művészetben megőrződött a Biblia minden korábbi felhasználási módja, de a súlypont a közösségi szempontok felől az individuális megközelítések felé tolódott: a bibliai szereplők az alkotó szubjektív világának megfelelően sorskérdésekkel és drámai léthelyzetekkel szembenéző személyiségek.

A képeken ritkán jelenik meg a művész, mivel az egész kép a művész önkifejezése. 

Ezzel összefüggésben felértékelődtek az olyan bibliai témák, amelyek egzisztenciális problémák felvetésére adtak lehetőséget: így például a Bűnbeesésben a tudás, Káin gyilkosságában az erkölcs, Jákob alakjában a hit, Jónás történetében a kötelesség, Krisztus passiójában az áldozat, az apostolok személyében a hűség dilemmái.

Ezen felül korunk minden bibliai témájú alkotása egyben Isten kereséséről, a hit felé törekvésről és az emberlét mélységeiről is szól.        

A magyar képzőművészet elmúlt száz évében rendre születtek (és születnek ma is) olyan alkotók, akik képesek a Bibliát úgy interpretálni, hogy az több legyen puszta illusztrációnál.

Az ő munkásságuk teremtette meg az alapot ahhoz, hogy a reformáció fél évezreddel ezelőtt elindult hitújításának emléket állító kiállítás-sorozat és a hozzá kapcsolódó kötet gondolata egyáltalán megszülethessen.

Szalay Lajos, Borsos Miklós, Tóth Menyhért, Kondor Béla, Csernus Tibor, Péreli Zsuzsa és más művészek munkái nyomán mélyebb értelmet nyer az isteni teremtés, könnyebben eljutnak hozzánk Krisztus tanításai, és jobban átérezzük azt a szenvedést, amit azért vállalt a keresztfán, hogy halálával megváltsa az emberiséget.

Tanúi lehetünk Ábrahám hitének, aki az Isten parancsára egyszülött fiát is feláldozná, látjuk Jákobot küzdeni az angyallal, szinte halljuk a hegyibeszédet, amely azóta is életünk erkölcsi alapja és átérezzük azt a drámai átalakulást, ahogy a vakító fénytől lováról leeső Saulusból Paulus lett.

A sorsfordító események, belső vívódások, súlyos döntések és áldozatvállalások lehetősége most is benne van az emberek mindennapjaiban.

A képzőművészet csak eszköz, hogy felszítsa a gondolatot, amely végrehajtja a belső átalakulást, a lélek reformációját. Hit, történelem és művészet így kapcsolódik össze egyetemes egységgé ebben az 500. évforduló tiszteletére rendezett kiállításban, és a tárlathoz kapcsolódó REFORMÁCIÓ 500 – A BIBLIA NEM MINDENKIÉ című kötetben.

A kiállítás kurátorai: Fertőszögi Péter, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke,   valamint Kosinsky Richárd, Marosvölgyi Gábor és Szalay Ágnes, az Alapítvány művészettörténészei

A tárlat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Várkert Bazár közös szervezésében jött létre, és 2018. január 14-ig látogatható.