Az édesapa fia súlyos egészségkárosodottan született, de az orvos-szakértői felülvizsgálatokon nem akarják elismerni a valós állapotát a felnőtt fiúnak. Az édesapa azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy tegyük közzé a nyílt levelét. A levelet változtatás nélkül közöljük:

"Nyílt levél: A Rokkantakat Felülvizsgáló Szakorvosokról - Mindenkinek!

Nem lehet szavakba önteni, hogy a (Little kórban) agyi bénulással született 23 éves nem csak járni képtelen beteg, hanem az Országos Egészségügyi Orvosi Bizottság egyes szakorvosai szerint éppen, hogy csak vízen járónak nem titulálták még a beteget, akinek mindenhez, a helyváltoztatáshoz is más személy segítsége szükséges.

Akinek több, az ügyben állást foglaló, a nevüket elhallgató orvososok szerint is folyamatosan és szándékosan alul minősítik az állapotát. Akinek a betegség kezdetének időpontját folyamatosan egy közeli, valótlan időponttal jelölik, nem pedig a valóssal. Vagyis eddig minden határozatukban 2017. év valamelyik hónapjára jelölik, nem pedig a születési évére.

Akinek az állapotromlására hivatkozva a kért szakvizsgálatát a beküldött leletek és az általunk jelzett jelenlegi állapotát, figyelmen kívül hagyva, a sokkal korábbi, már akkor is valótlan tartalmú, "Irat alapján vizsgálva,", döntöttek az állapotáról. "A szociális szükségleteinek kielégítése – a természetes támaszok segítségével és a szociális ellátórendszer igénybevételével megoldható."- ezt írták.

Nem tudtuk meg, hogy mire gondoltak. Azt viszont igen, hogy rokkant-járadék szándékos kizárásával pont az ellátórendszer az, ami megnehezíti a beteg állapotát. Ugyanis, az ellátás nélkül hagyott beteg mindennapi ellátása is veszélybe kerül. Emiatt sokszor, csak mások segítségével, sok nélkülözés mellett is, csak kevesebb kezelésekre tudjuk
eljuttatni, a minden napra kiírt kezelések helyett.

Akinek állapotát egyes ambuláns orvosok úgy is jelölik, hogy "Rövidtávon segédeszköz nélkül jár, hosszabb távon aktív kerekesszékkel és triciklivel közlekedik a beteg, Vagy még durvább jelölés: "karjaival egyensúlyozva járókerettel néhány lépést meg tesz a beteg."stb.

Sőt, papíron már annyira járni tudott a Dyscalculiás beteg, hogy a 12-km-re lévő településen lévő "iskolába is bottal járt." Persze ugyanazon a papíron azt is jelölik, hogy "Nagyfokú végleges járásnehezítettsége van, egyéb járássegítő eszközzel hosszabb távú helyváltoztatásra képtelen," illetve, "A minden napi életvitelében kifejezetten segítséget igényel." Illetve, "a beteg gyermekkora óta kerekesszékre szorul." Itt mondom el, hogy a beteg segítség nélkül felállni, vagy segítség nélkül más helyre átülni és járni képtelen, illetve a sérült folyamatosan gyengülő bal keze miatt a tolókocsit is képtelen használni, így csak a jobb kezét, de azt is csak evésre tudja használni.

Természetesen, volt olyan orvos is, aki nem félt leírni a valóságot, aki részletesen megírta a beteg jelenlegi, valós állapotát. Ezt, a többi eredménnyel együtt beküldtük a következő szakorvosi vizsgálathoz arról, hogy a beteg mozgásszervi károsodása miatt: az illemhely használathoz, tisztálkodáshoz, öltözködéshez, lakáson belüli és mindenféle helyváltoztatásához más személy segítségét igényli. Sem takarítani, sem főzni, sem közlekedni, sem mosni, sem a mindennapi ügyintézést nem tudja elvégezni. Tehát, önálló életvitelre képtelen.

Mondanom sem kell, hogy sem a vizsgálata, sem a beküldött dokumentumok figyelembe vétele nem történt meg, ugyanis a betegnek I. fokú határozatukban ugyanannyi 60% rokkantságot állapítottak meg, mint amennyit az előző években is jelöltek a határozaton.

Azt is elmondom még, hogy a beteg születésekor olyan súlyos fokú gyógyíthatatlan betegséget szerzett, ami miatt az ápolási díjas hozzátartozónak már sok évvel korábban kiemelt ápolási díjat állapítottak meg. Sajnos 2014-ben egy lakcímváltozáskor azt megszüntették. Ezt követően már, csak az alacsonyabb összegű ápolási díjat állapították meg annak ellenére, hogy a beteg állapota a folyamatosan növekvő súlya és egyéb problémák miatt, azóta is csak romlik.

Persze ezt, "csak én" feltételezem, na meg a nevüket elhallgató és az ügyhöz nem köthető orvosok, hogy nagy valószínűséggel, azért csökkentették az ápolási fokozatát, mert a csökkentett ápolás díj már nem indokolja a beteg rokkantsági-járadék igényre való jogosultságát.

Ami a legdurvább a dologban, hogy a születésekor az agyi bénulásából és a kétoldalú bénulás miatt keletkezett bajokat, és az, azóta napvilágra került egészségkárosodásait, nem mindet veszik figyelembe. A több mint 20 diagnózis megléte mellett is folyamatosan csak megszokott 2-3-at jelölik meg az orvos-szakértői felülvizsgálatok eredményeiben. Ezekkel még nem érhető el a szükséges 70% mértékű egészségkárosodás, melyre rokkantsági járadék járna.

(Megjegyzem: hogy a nevüket elhallgató orvosok elmondásai alapján az eddig látott, meglévő diagnózisok fele is elegendő lenne a beteg rokkant-járadékának megállapításához.)

A kiemelt ápolási díjnál, a II. fokra beadott kérelmünkben tájékoztattuk a bizottság szakorvosát, hogy egy kedvezőtlen "másodfokú" elbírálás esetén, nagy nyilvánosságot kérünk az ügynek, a beteg nem valós tartalmú állapotának jelölése miatt. A születésétől és az azt követő időszakban folyamatosan szerzett betegségek, és az elmúlt hónapokban kiállított orvosi leletek szándékos figyelmen kívül hagyása miatt keressük a jogorvoslatot. A hazug, a vizsgálat nélküli, valótlan tartalmak jelölése miatt. A beteg valós egészségkárosodását, állapotát papíron meghazudtoló vélemény feltüntetése miatt. Minden általam értesített sajtó és média jelenlétében a bírósághoz fordulunk, ahol már nemcsak a beteg korábbi éveinek sérelmére elkövetett tettek felelősségre vonását, kártalanítását, de a Független Igazságügyi orvos-szakértő kirendelését is kérjük.

(Megjegyzem, hogy a jelenlegi nyílt levelem írása előtt a II. fokú kiemelt ápolási díjat elutasító határozat miatt a Munkaügyi Bíróság felé továbbítva lett az orvos-szakértői bizottság határozata.)

Továbbá, amennyiben ezek után, ha még szükség lesz rá, értesítem az ombudsmant és minden olyan illetékes szervet,
akik érdemben foglalkozni tudnak az üggyel. Mindez, ha nem elég, akkor tolószékbe ültetem a halmozottan sérült gyermekemet a média jelenlétében. Már felvettem a kapcsolatot velük. A nagy nyilvánosság előtt - az igazságosabb elbírálása érdekében - a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáig fogom tolni a kerekesszékben ülő fiamat.

Egy ilyen út megtételére, már így is többen, a hasonlóképpen elutasított betegek hozzátartozói jelentkeztek, mint követők. Lássa mindenki, milyen hazug irományokkal lehetetlenítik el a rokkantakat azért, hogy ne kaphassanak megfelelő pénzellátást.

Természetesen a későbbiekben, ha szükséges lesz, az 5 oldalas, részletes fellebbezést is megosztom a nyilvánossággal.

Az általam jelzett hivatkozásokat szükség esetén orvosi dokumentumokkal is bizonyítani tudom.

Tisztelettel,

Egy súlyosan fogyatékos beteg fiú édesapja: B. István"

Jól teszi ez az édesapa és a többi hasonló cipőben járó család is, ha felemelik a szavukat az embertelenség ellen! Főleg azért is, mert egyes orvos-szakértők nem a beteg érdekét nézik, hanem a kiszolgáltatottak és a védtelenek ellen fordulva hoznak meg kegyetlen orvos-szakmai döntéseket. Hol vesztették el a Hippokratészi esküjüket?

Lehet, hogy az ilyen orvosok embertelensége nemcsak egy strasbourgi sétát érne meg, hanem egészen Hágáig kellene menetelniük a rokkantaknak tiltakozásképpen.