Vártam a koszt, a lelketlenséget, az ideges orvosokat, a fertőzött betegeket, meg mindent, amit az ember el tud képzelni.

Könnyű volna leírni egy rémtörténetet, de minden alapot nélkülözne. A kórház általam megismert részlege tiszta volt, emberi körülményekkel. A négyágyas szoba amelynek e 24 órát lakója voltam, az utcai állandó szirénázásokat kivéve élvezhető volt.
Térjünk vissza az elejére, kéthete kedden jelentkeztünk beutalóval egy barátommal a kórház rendelőintézeti részlegében urológiai vizsgálatra, a reggeli szokásos nem kis csapattal közösen. Az ügyintézés két ablakon keresztül, a magyar szokásoknak megfelelően, normális ütemben haladt, hiányoltam a sorszámot, de így sem volt zavar.

A két ügyintéző igazán kedvesen és türelmesen intézte a betegek és a vizsgálatra jelentkezők ügyeit. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 46 éve nem voltam betegként korház közelében! Látható volt, hogy a várakozók két csoportra oszthatók, a gyakorlattal rendelkezőkre és az újakra, akiknek az eligazodás problémát okozott. Én ebbe az utóbbi csoportba tartoztam.

Az érkezéstől számított 55. percben orvoshoz kerültem, aki elvégezte rajtam a szükséges vizsgálatokat és diagnosztizálta a bajomat, és közölte, hogy a műtét elkerülhetetlen.

Beleegyezésem után végigjáratta velem a szokásos vizsgálatokat, amelyek közül először a vérvételnél tapasztaltam, hogy hiány van a szakképzett ápolónőkből, de ez nem járt együtt a minőségromlással, mert a munkát végző hölgy igazi, őszinte kedvességgel végezte a dolgát, sorszám szerint.
11 órára végeztem minden szükséges vizsgálattal, majd az orvossal való rövid találkozás után műtéti időponttal távoztam a kórház rendelőintézetéből.

A március 22-i felvétel már kicsit bonyolultabb volt, mert egy ember megbetegedett, ezáltal a betegfelvétel átrendeződőtt, a rendelőintézeti részlegből az osztályra, ahol látszott, hogy nem ez az első eset amikor megosztják a munkát. Fél 9-re már volt ágyam, aláírattak velem egy halom papírt a betegjogon keresztül, a műtéti beleegyezésen át, az értesítendő családtagig, mindent.

Egy kedves, ötvenes hölgy olyan kellemes laza szakszerűséggel és humorral intézte az ügyet, hogy az embernek kedve lett volna még vele maradni. Az ápolónők fegyelmezetten végezték a dolgukat, ropogós tiszta ágynemű, tiszta kórterem, szekrények, igaz kulcs nem volt hozzá, de a biztonságot a kulturált szobatársak szolgáltatták!

Injekció, nyugtató tabletta, vérnyomás-mérés, gyors cukorkontrol, és már jött is a guruló ágy, irány a műtő. Egy rövid ideig tartó napozás után az előtérben, majd bevittek a műtőbe, ahol könnyed emberi hangon ment a kommunikáció az orvossal és az asszisztenciával. Vissza a kórteremben, felügyelet rendszeres az ápolónők részéről, majd a rendszeres vizitek, átadás-átvétel, az előírásoknak megfelelően.

Mivel Oláh Imre főtörzsőrmester megtanította, hogy a kaszárnya nem szálloda, az étkező meg nem étterem, számomra biztosított ételek elfogadhatóak voltak annak ellenére, hogy magamnak sosem főztem volna hasonlót.

Alvás, reggeli vizit, majd zárójelentés és elbocsájtás. Próbáltam pénzt adni az ápolószemélyzetnek, de nem adtak módot rá, az orvos kizárt minden olyan helyzetet, aminek kapcsán bizalmasan hálapénzt fizethettem volna, pedig szándékom volt, olyannyira, hogy a pénzt borítékba bekészítettem, lehet ezzel törvényt sértettem.

Azonban azt is el kell mondani, hogy embertelen mennyiséget dolgoznak az orvosok és az ápolószemélyzet, érezni, hogy a kiesett magas szakképzettségűeket nagyon nehezen tudják pótolni azok, akik még itthon maradtak, vagy nem mentek nyugdíjba. Az orvosok szinte égnek a feszültségtől. Az egyik ápolónővel beszélgetve elmondta, hogy ide nem csak fizetésemelés, hanem ember is kell, közmunkások lézengenek feladat nélkül, miközben a szakápoló közlekedik az osztály és a labor között. Azt is elmondták, hogy itt az urológián még iszonyatos erővel fenntartják a kórházi állapotokat, de a baleseti sebészeten erre nagyon kicsi az esély.

Számomra az világossá vált, hogy a szocializmus egészségügyi dinoszaurusza, koncepció, pénz és személyzet nélkül az utolsókat rúgja, sajnos azt nem látni, hogy mi jön helyette, mi lesz a folytatás!