h i r d e t é s

Egy tartózkodás margójára – Miről szól a Fidesz által felállított Nemzeti Összetartozás Éve?

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Egy tartózkodás margójára – Miről szól a Fidesz által felállított Nemzeti Összetartozás Éve?

2019. június 27. - 14:09

 

Alább olvashatják Bősz Anett, a Magyar Liberális Párt országgyűlési képviselőjének nyílt levelét Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár részére.

Tisztelt Államtitkár úr!

Nagy örömömre, a kormány köreiben számon tartják a Nemzeti Összetartozás Évével kapcsolatos tartózkodó szavazatomat, ami megtisztel. Minek után Ön e döntést negatív színben, mintegy nemzetellenességként tüntette fel a 2019. június 25-i ülésnapon, Hollik István képviselőtársam napirendi felszólalására adott válaszában, kérem, olvassa el az alábbi, 2019. június 19-i keltezésű cikkemet, melyet e témakörben írtam. Megváltoztatja majd az álláspontját a döntésem hátterét illetően, ebben szinte biztos vagyok, hiszen - ahogyan kifejtem - előremutatónak tartom a gondolatot, hogy a Kárpát-medencei magyarok kölcsönösen segítsék egymást, és végre egy közösségnek érezhessék magukat, ugyanakkor, a jelenlegi magyar kormány e szép és nemes célt rendkívül rosszul és rosszra használja.

Amennyiben mégsem változna írásom láttán a szavazatomról alkotott képe, kérem, tegyen egy új kísérletet a szavaim értő olvasására, és nézzen végig az eddigi, nemzetpolitikai köntösbe öltöztetett, kirekesztő magatartásra, valamint arra a korrupcióra, amit az Önök kormánya immár nem pusztán az országhatárokon belül, de azon kívül is folytat. Írásomban egy konkrét példát is említek erre, a Bethlen Gábor Alapot.  

Egy tartózkodás margójára – Miről szól a Fidesz által felállított Nemzeti Összetartozás Éve?

Előremutatónak tartom a gondolatot, hogy a Kárpát-medencei magyarok kölcsönösen segítsék egymást, és végre egy közösségnek érezhessék magukat. Ugyanakkor évek óta látható, hogy a mai magyar kormány nacionalizmusa sajnos kirekesztő, a kisebbségekkel és az elesettekkel való bánásmódja Európában vállalhatatlan, így képtelen a szomszédos országokban hiteles szereplőként fellépni a külhoni magyarok érdekében, hiszen maga sem tartja szem előtt a többségi társadalmon kívül rekedt emberek és csoportok jogait és méltóságát. Ez így nagyon nehéz.

Akkor is nehéz volt, amikor az ukrán nyelvtörvény ellen igyekezett fellépni Szijjártó Péter: a Moszkvával barátkozó Budapestre aligha hallgat Kijev, különösen úgy, hogy magunk sem teljesítjük az uniós alapvetést, az egyenlő méltóság és egyenlő bánásmód elve nem valósul meg hazánkban.

Ezen felül, az Orbán-kormány és a parlament költségvetési bizottságának kormánypárti többsége az eddigi, határon túli magyarság segítésére, sportoktatására, egyéb oktatási tevékenységre szánt összegekről sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani az ellenzék érdeklődésére, hogy ezek a hazai adófizetők által megtermelt forintok nem lesznek a korrupció martalékává. (Lásd: Bethlen Gábor Alap)

Örömmel támogatnám a Nemzeti Összetartozás Évét, és jónak tartanám azt is, ha végre lenne egy olyan kormányunk, amely nem alá-fölérendeltségi viszonyokban gondolkodik népek és társadalmak közt, hanem megtanulná, hogy a „mind elférünk egy asztalnál” szemlélete sokkal előbbre visz.

Elég megnézni a II. világháború utáni Európát, és azt az építkezést, amit korábban egymással háborúban álló népek véghezvittek. Így kéne itt is, főképp azért, mert nem pusztán a magyarok, a szlovákok, a románok, az ukránok, a szászok, a szerbek, és számos más nemzetiség szenvedett a határok ide-oda húzásától, és attól is, hogy az éppen aktuális államigazgatás nem a másikkal való kiegyezésre, és a vele való békében élésre sarkallta az akkor „nyeregben levőket”, hanem épp az ellenkezőjére.

A jelenlegi kormányban nem látom a szándékot, hogy e folyamatot XXI. századi, európai módon írja felül.

Arra pedig, hogy a nacionalizmus kirekesztő formáját, valamint a korrupció válogatott módjait támogassam, egészen biztosan nem tudok igent mondani.

Nemet pedig már csak azért sem, mert én magam is vágyom egy olyan világra, ahol békében megtartható olyan év, ahol a külhoni és magyarországi magyarok közösen tudnak építkezni, fejlődni, ünnepelni, hogy összetartozunk - természetesen történelemhamisítások nélkül, melyeket az ’56-os emlékévben számos esetben láttunk. Sajnos, a jövő évre nézve, nem látom biztosítottnak ezt sem - mondom ezt úgy, hogy a nemrégiben elszállított Nagy Imre szobor helyén bumlizom át majdnem minden nap, ahol akkora Trianon emlékmű épül, amekkora miatt még a szomszédos utcából is hozzá kell csapni a Vértanúk teréhez egy kis területet.

Gondolom, kitalálták: nem a por zavar ebben a történetben....

Tisztelettel várom válaszát.

Bősz Anett

független országgyűlési képviselő

Magyar Liberális Párt - Liberálisok 


 

h i r d e t é s