A világ nyelveinek többsége azonban nem ilyen. Az arabban is nyilvánvaló, hogy mikor, milyen nemű ember érintett a mondanivalóban. Ez a Próféta (béke reá) egyik feleségének is feltűnt.
A 33:35 vers kinyilatkoztatását illetően a szövegmagyarázók kommentárjai több verzióra hivatkoznak, amelyek jelentése és tartalma hasonló, csupán a meghivatkozott személyekben van különbség. A leggyakrabban használt értelmezés, Tabari szerint Umm Szalamához, a próféta feleségéhez köthető az alábbi tartalom. E verzió szerint Hind bint Abi Umayya, közismert néven Umm Szalama így szólt a Prófétához: „Miért nem említi a Korán a nőket soha úgy, mint a férfiakat?" Ugyanezen a napon, Zuhr ima idején a Próféta a következő verset intézte szószékéből: „Ó, emberek - ya ayyuha nnas - íme, ezt mondja Isten a Koránban ...” (Tafszir at-Tabari, hadisz Ibn Shayba tudósítása alapján).

Muszlim férfiak és nők: hívő férfiak és nők, jámbor férfiak és nők, igaz férfiak és nők, állhatatos férfiak és nők, alázatos férfiak és nők, adakozó férfiak és nők, böjtöt megtartó férfiak és nők, erényüket megőrző férfiak és nők, Allahra sokat emlékező férfiak és nők, előkészítette nekik Allah a megbocsájtást és a hatalmas bért. (Korán 33:35)

Egy másik, viszonylag jól ismert verzió az állítást Umm Ammara al-Anszariya-nak tulajdonítja, aki a hivatkozás szerint ezt mondta a Prófétának: „Azt látom, hogy minden a férfiaknak kedvez és nőket alig említik az isteni szavak!" (Tafszir al-Qurtubi, hadisz Tirmidhi tudósítása alapján).

Annak ellenére, hogy a tudósok véleménye eltér a kifogás női felvetőjével kapcsolatban, egyértelmű, hogy a tartalom ugyanaz. A nők kifejezték elégedetlenségüket a Prófétának (a Korán meghagyásairól, amely - véleményük szerint - figyelmen kívül hagyják őket). Sőt, tekintettel a történetre vonatkozó különféle forrásokra, nagyon valószínű, hogy nem egyetlen személy, hanem több nő képviselte ugyanezt a sérelmet.

Azt akarták, hogy a szent szövegben rögzítsék az egyenlőséget az örökkévalóság számára, holott tisztában voltak azzal, hogy a Korán mondanivalója semleges, annak ellenére, hogy férfiakat szólít meg, ugyanúgy érinti a nőket is. Ugyanakkor, a történelem adott pillanatában előítélettel érezték szemben magukat. Ezért egyértelmű szándékkal, nyíltan kifejezték aggodalmukat az egész közösség előtt, hogy megerősítsék az egyenlőség helyzetét.

A fenti kinyilatkoztatás megtanította nekik, hogy emberek, akik szabadnak születtek és az Iszlámban soha nem fogadhatnak el más alárendeltséget, csak az Istennek való alárendelést. Ugyanez a kinyilatkoztatás tudatosította bennük, hogy felelősségteljes, autonóm teremtmények és eszerint kell viselkedniük. Emberek, akik szabadon kifejezhetik kifogásaikat, tiltakozhatnak és követelhetnek hitük nevében. Ezen alapelvekre hivatkozva kritizálták azt, amit a szent szövegben kissé férfias jelentéstartalommal érzékeltek. Egy szemrehányást fogalmaztak meg, ami az isteni igazságosság mély meggyőződéséből fakadt!
El tudnánk-e képzelni egy ilyen forgatókönyvet a mai muszlim társadalmakban anélkül, hogy zajos tiltakozó áradat, vagy ami még rosszabb, vérszomjas bosszúhadjárat indulna el? Elképzelhető-e ma, a „modern” korban, melyben élünk egy ilyen felvetés, amikor egy egyszerű vallási vitát elindító lépés is rosszallást vált ki, amikor a vallási értelmezések megkérdőjelezésének puszta gondolatát szentségtörésnek, blaszfémiának tekintik?

A közösség asszonyainak sérelmével szembesülve, a Próféta nem adott akkor konkrét választ. Ehelyett csöndben maradt, mély könyörületes csendben. El tudnál-e képzelni egy mai hittudóst hasonló reakcióval?
A fenti vers tartalmazza az Isteni akarat tanúságtételét a muszlim nők óhajának beteljesülésére, hogy ünnepélyesen megemlítsék, megtiszteljék és az örökkévalóság számára elismerjék őket Allah Könyvében. Ebben az áyában a szóhasználattal Isten kifejezetten megkülönbözteti a két nemet annak érdekében, hogy hangsúlyozza az egyenlőségre törekvő látásmódot.

Egy másik esetben, Umm Szalama mély sajnálatát fejezte ki a Korán hallgatásáról a nők Mekkából Medinába történt menekülésével, azaz a hidzsával kapcsolatban is, ami az Iszlám történetének meghatározó szakasza volt.
A hagyomány arra utal, hogy Umm Szalama kérdést intézett a Prófétához: „Miért a férfiakat dicsőítik a hidzsrában hozott áldozatáért (menekülés) és nem a nőket!” Ennek okán nyilatkoztatott ki a következő vers:

Elfogadta tőlük Uruk, (és így szólt): „Nem veszejtem el tettét annak, ki tett közületek, akár férfi vagy nő. Ti egymás (számára) vagytok. Akik menekültek, kiűzettek házaikból, az Én utamon gyötrődtek, harcoltak és megölettek, hát Én leveszem róluk rossztéteményiket és bizonyos, hogy bevezetem őket, az Égi Kertekbe, mik alatt folyók futnak, viszonzásként Allahtól.” Allah! Nála a legszebb viszonzás. (Korán 3:195)

Az Iszlámban a nemek egyenlősége nem csupán elismert, hanem előírt. Ha a nemek közti különbség, ami a természettől fogva adott, nem számít spirituális ügyekben, akkor nem tehető különbség az élet más területén sem, akár rang, vagyon, etnikum, szín, születési hovatartozás stb. tekintetében.

Isten igazságos. Bár Isten szavainak célja az összes emberhez szóló megnyilatkozás, függetlenül attól, hogy nők vagy férfiak, válaszolt Umm Szalama felvetésére megismételve, hogy nők és férfiak minden tekintetben azonosak mind spirituális, mind politikai elkötelezettségüket illetően.
Szomorú azonban látni, hogy néhány klasszikus magyarázat szövege teljes mértékben ellenzi a Korán mindkét nem közötti harmónia, egység és egyenlőség koncepcióját.
Hittudósok, akik saját kulturális szemléleteik rabjai azt bizonyítják, hogy képtelenség ezeket verseket másféle módon értelmezni, mint a megszokott, archaikus látásmód, annak ellenére, hogy többékevésbé elismernek bizonyos egyenlőséget spirituális tekintetben. Arról az egyenlőségről van szó, melyet a szent szöveg vég nélkül ismétel!
A számukra kétértelmű versekkel szembesülve megkerülik a Korán egyenlőséget hirdető képét, majd belekényszerítik a Szöveget egy diszkriminatív és megalázó jelentéstartalomba, melyet ők rendelnek hozzá. Ezt a nőgyűlölő értelmezést adják át egymásnak a muszlimok egymást követő nemzedékei, az ebbe illeszkedő olvasásba zárják be magukat, végül ez lépett a Korán valós üzenete helyébe, majd megváltozhatatlan Iszlám elvvé vált. (Asma Lamrabet)

Nem foglalkozom azzal, hogy mi történik a valóságban férfiak és nők között. Hiába hoztok fel elrettentő tartalmú eseteket az Iszlám Világból és máshonnan. Meggyőződésem, hogy az ember belső spirituális világa alakítja végül racionális világát. Ha a spirituális világ törvénye rossz, akkor az ember racionális világa nem lehet jó! Azt kívántam bemutatni, hogy az Iszlám spirituális terében működő törvényekben a férfi-női jogok kérdése rendezett. Ha esetleg úgy tűnne, hogy nincs így, akkor hasonlítsátok össze a többi hasonló Szentírással, vagy „modern” országod gyakorlatával. Ha a valóságban más a helyzet, ne a törvényt támadjátok.
A konverteknek és reverteknek azt üzenem, ne keseredjetek el, jó hitet választottatok. A hittel nincs baj, csak azokkal, akik nagy pofával hirdetik, tanítják.