2080-ra 8 millió 685 ezerre csökkenhet Magyarország most 9,85 milliós lakossága, ám abba a létszámba már az is beleszámít, hogy addigra 1,1 millió fölé növekszik a bevándorlók száma – áll az Eurostat most kiadott tanulmányában. Az EU statisztikai hivatala az európaiakról készített egy összefoglaló elemzést, eszerint a betelepülők nélkül, figyelembe véve a születések számának a csökkenését, mindössze 7,5 milliós lehet a magyarság létszáma - írja a vs.hu.

Ami Európát illeti, összesen csaknem 72 millió bevándorlóval számolnak 2080-ig, ők járulhatnak hozzá ahhoz, hogy a most 508 milliós lakosság 65 év múlva már 520 milliós legyen. Vagyis a népességfogyás európai szinten is komoly kockázat, hiszen migráció nélkül 60 millióval csökkenne az unióban élők száma.

Annál is inkább, mivel köztudott, hogy az európai lakosság növekedése már most is a bevándorlásnak köszönhető. Amíg a Föld lakosságának növekedése becslések szerint 2060 körül – tízmilliárdos lélekszámnál – torpanhat meg, Európában ez a pendforduló már 2011-ben bekövetkezett.

És ezzel együtt öregszik a társadalom: míg 1994-ben a legnagyobb létszámban még a 36,2 évesek voltak, húsz évvel később már 42,2 év lett a mediánéletkor.

A legöregebbek a németek: az unió legnagyobb, 80,7 milliós országában 45,6 év a mediánéletkor. Magyarországon ennél jóval alacsonyabb, 41,3 év – örülni azonban nem nagyon van okunk, hiszen ezt részben a magyarok viszonylag alacsony várható élettartama magyarázza. A születéskor várható élettartam uniós átlagban 80,6 év volt 2014-ben (ez csupán a 2002 óta eltelt időszakban 2,9 évet emelkedett), nálunk pedig a KSH adatai szerint 75,8 év.

A fő problémát Európában is a társadalom elöregedése okozza. 2014 elején az uniós lakosság 18,5 százaléka, vagyis 94 millió ember töltötte be a 65. életévét. A németeknél és az olaszoknál a lakosság több mint ötöde tartozott ebbe a korcsoporpa. Az idősek aránya az ezredforduló óta csaknem 22 százalékkal nőtt – ugyanebben az időszakban az unió lakossága mindössze 3,8 százalékkal tudott emelkedni. 

A munkaképes korú lakosság (a 15–64 év közöttiek) létszáma 2011-ben kezdett csökkenni az EU-ban, és – mivel közben a várható élettartam is növekszik – a következő években alaposan ápendeződhet a társadalom. 2014-ben még nagyjából 3,5 munkaképes korú személy „tartott el” egy nyugdíjast, ez a szám csökkenhet a következő évtizedekben.

Fotó: iStockphoto / photobac

FOGY A MAGYAR

A születésekkel kapcsolapan már nincsenek jó hírei a statisztikusoknak. A lakosság reprodukciójához 2,1 szülésre lenne szükség, ehhez képest mindössze két olyan ország (Franciaország, Írország) van az EU-ban, ahol átlagosan kettőnél több gyermeket szül egy nő. Magyarországon mindössze 1,4 ez a szám.

A legtöbb gyerek 1964-ben született a mostani EU területén. Akkor 7,8 millióan látták meg a napvilágot, 2013-ban mindössze 5,1 millióan. Ez azt jelenti, hogy ezer lakosonként már csupán tíz gyermek született, miközben 9,9 ember halt meg.

A lakosság létszámának változása azonban már bonyolultabb képlet. A lengyeleknél például nőtt ugyan a születések száma az elmúlt tíz évben, a lakosság mégis csökkent a nagyszámú kivándorlás miatt. Magyarország pedig abba az országcsoporpa tartozik (a németekkel és a horvátokkal), ahol a népesség csökkenését valamennyire ellensúlyozni tudta a bevándorlás.

A migráció elsősorban a kilencvenes évektől vált a népesség növekedésének a motorjává – állapítja meg az Eurostat. Igaz, az uniós statisztikusok nem csupán a most láthatóhoz hasonló migrációs hullámot emelik ki, hanem például azt is, hogy a német újraegyesítés után sok keletnémet költözött Nyugapa, vagy hogy a volt szocialista országok 2004-es csatlakozása után sokan próbáltak szerencsét valamelyik régi tagországban. Mindez azonban eltörpül a kívülről érkezők száma mellett: a bevándorlók kétharmada az EU-n kívül született. Jelenleg ők teszik ki az uniós lakosság 6,6 százalékát.

Az unión kívül születettek legtöbbje Marokkóból származik, az ő létszámuk a 2011-es népszámlálások idején csaknem 2,3 millió volt. Kétmilliónál többen vannak a törökök is, őket pedig az oroszok követik. Összehasonlításképpen: csak Németországban 2,7 millió lengyel élt ugyanekkor, a briteknél pedig tovább 654 ezren.

A legnagyobb külföldi közösséget Németországban találjuk: létszámuk 2014 elején 9,8 milliót tett ki. A második a sorban Nagy-Britannia, itt 8 millió külföldön született él. A harmadik Franciaország, ahol főleg a volt gyarmatokról érkeztek nagy számban, a tavalyi adatok szerint 7,7 millióan.

Ha a bevándorlók lakossághoz viszonyított arányát nézzük, a legkisebb országok kerülnek a lista élére: a Luxemburgban élőknek például csaknem a fele, 43,3 százaléka született másik országban. Az arányokat tekintve a legkevésbé népszerűbb célpontok között találjuk Magyarországot, Csehországot, Szlovákiát, Lengyelországot, Bulgáriát és Romániát – ezekben az országokban 5 százaléka alatti a bevándorlók aránya. (Romániában még az egy százalékot sem éri el.)

Magyarország más szemponpól is kivételnek számít: azon öt ország között találjuk, amelyekben a bevándorlók többsége egy másik EU-országban született. Ennek a csoportnak a kétharmada romániai magyar. Ha állampolgárság szerint nézzük a bevándorlókat, még kevésbé tűnik vonzó célpontnak hazánk: a nagyjából 4 százaléknyi bevándorló harmada visszatérő magyar.

Nem túl gyakori a külföldiekkel (vagy netán külföldiek között) kötött házasság Európában: ez a házasságkötések 11 százalékát teszi ki. Arányaiban a legkevesebbet a lengyeleknél és a magyaroknál kötnek, itt minden huszadik házasságból mindössze egyben mondja ki a boldogító igent külföldi.

SZINGLIK EURÓPÁJA

Nem meglepő kijelentés: az uniós lakosság döntő többsége – 98,7 százaléka – háztartásban él. A többiek, 6,7 millióan vagy valamilyen intézményben (intézet, otthon, börtön) laknak, vagy hajléktalanok.

Az már meglepőbb, hogy az európai háztartások csaknem kétharmadában egy vagy két fő találunk. Ez az arány 2005 óta 59,2 százalékról 63,2 százalékra növekedett. Az átlagos európai család egyébként 2,4 főből áll.

Magyarországon az egyfős háztartások aránya 30 százalék – ez valamivel kisebb az EU-átlagnál – , és nagyjából ennyi a kétfős családoké is. Budapesten azonban jóval magasabb, csaknem 40 százalékos az egyedül élők aránya, és Békés megyében is relatíve sokan élnek egyedül. (Erre az a magyarázat, hogy országos szinten ezen a két területen a legmagasabb, 18,8 százalékos az idős emberek aránya.)

Régiós bontásban Párizs és Berlin az egyedülállók városa: a lakosok fele magában él. Az országokat tekintve a legtöbb egyedülállót (47,4 százalék) Dániában találhatjuk, míg a legkevesebbet Portugáliában, ahol az emberek mindössze ötöde nem osztja meg az életét senkivel.

Az önállók aránya egyedül Magyarországon csökkent 2005 és 2013 között, de kivételesek vagyunk egy másik tekintepen is: a háztartások száma évről évre nőni tud az európai országokban – kivéve hármat: Dániát, Bulgáriát és hazánkat, ahol nagyjából 0,6 százalékkal esik vissza évente a számuk.

Az egyedülállók között általában több a nő (kivétel csupán Luxemburg a nagyszámú vendégmunkás miatt), a magyarok esetében azonban kiemelkedő a nemek közötti különbség: Lettországhoz, Portugáliához és Szlovákiához hasonlóan itt több mint kétszer annyi nő él magában, mint ahány férfi.

Az egyszemélyes háztartások aránya. A sötétebb szín azt jelzi, hol élnek többen egyedül

Ami a családot illeti, itt is rég túlléptünk már a hagyományos modellen. Amíg 1964-ben még 3,4 millió házasság köttetett Európában, 2011-ben már csak 2,1 millió. Magyarország az egyik legkevésbé házasodó államnak számít, ahol a családban élők mindössze kétharmada kötött házasságot, sőt, a fővárosban ez az arány még a 60 százalékot sem éri el. (Az európai átlag egyébként 71,2 százalék.)

A házasságkötések visszaesésével párhuzamosan nő a válások aránya – a hatvanas évek közepe óta a másfélszeresére. 2011-ben Európa-szerte csaknem egymillióan vetettek így véget a kapcsolatuknak. 

Fotó: Digital Vision / Jeffrey Hamilton

Az európai házastársak több mint fele – 55,8 százaléka – nevel gyermeket (pontosabban egy háztartásban élnek, függetlenül az utód életkorától). Az élettársi kapcsolatok esetében ez az arány valamivel alacsonyabb (46,4 százalék), míg az azonos neműek közötti bejegyzett élettársi kapcsolatokban 42,3 százalék.

A szülők 16 százaléka egyedül neveli gyermekét, közülük csupán minden hatodik férfi. Magyarországon az egyedülálló szülők aránya csaknem 20 százalék, míg Budapesten meghaladja a 24 százalékot, ami magasnak számít Európában.

A gyermeküket egyedül nevelők aránya

KIS LAKÁSBAN ELÉGEDETLENÜL

Az átlagos lakásméret Európában vidéken 103,8 négyzetméter, a kisebb településeken ennél 5 négyzetméterrel kevesebbel kell beérniük a lakóknak, míg a nagyvárosokban 14,3 négyzetméterrel kisebb az átlag. Ezen belül azonban óriási különbségeket találunk. Budapesten a lakások majdnem harmada kisebb 50 négyzetméternél (országosan ez az arány 15,9 százalék). A fővárosok közül egyedül Rigában találunk több kis lakást, a lett fővárosban ezek teszik ki az állomány 55,7 százalékát.

A kis lakásméret is magyarázhatja azt, hogy a magyar gyermekes családok a dánok és a bolgárok után a legkevésbé elégedettek lakáskörülményeikkel: csaknem negyedük érez így, ami az európai átlag duplája. Az elégedetlenség vélhetően tehetetlenséggel is párosul, a magyarok ugyanis a legkevésbé mobil nemzetek között vannak: legyen szó városiakról vagy falvakban élőkről, a lakosság kevesebb mint tíz százaléka költözött másik helyre az elmúlt öt évben, ez az egyik legkisebb arány Európában. Ez nyilvánvalóan azzal is összefüggésben van, hogy a magyarok legnagyobb hányada a saját tulajdonában él.

Itt is a rekorderek között vagyunk: a lakások 91,6 százaléka saját, míg az európaiak 64,3 százaléka él a tulajdonában levő lakásban. A magyarnál csak a romániai arány magasabb, ott 94,7 százalékot mértek. A skála másik végén a németeket és a svédeket találjuk, náluk a lakóingatlanok több mint felét nem a tulajdonos foglalja el.

Óriási különbség van a lakások felszereltsége között is. A lakáson belüli vízöblítéses vécé egyes országokban alaptartozék, miközben a bulgáriai lakások több mint negyedében, Romániában pedig 38,1 százalékukban nincsen. (A rekorder itt is egy romániai régió: az Olt mentén található Olténia egyes részein a lakások alig 45 százaléka rendelkezik benti toalettel.) Magyarországon a lakóingatlanok 5,6 százalékában nincs vécé, ám Észak-Magyarországon ez az arány 9,2 százalék.

A saját tulajdonban levő ingatlanban élők aránya

vs.hu