a meglévő lakásállomány állapota javult, és jóval több a három vagy több szobás ingatlan, mint 2011-ben, viszont ennek ellenére zsúfoltabban lakik a magyar. Eközben a lakásbérlés kicsit elterjedtebb lett, de azért még mindig saját lakásban lakik a többség.

Összeszedtük, mit lehet tudni a magyar lakásviszonyokról a KSH 2016-os mikrocenzusa alapján.

Alig épültek új lakások az elmúlt öt évben

Tavaly október elején a mikrocenzus alapján összesen 4 404 518 lakás és lakott üdülő volt Magyarországon, ami kicsivel, konkrétan 14 ezerrel több, mint ahány ilyen ingatlant a 2011-es népszámláláskor összeszámoltak.

Az elmúlt öt évben sokkal lassabban nőtt a lakásállomány, mint a korábbi cenzusok közötti időszakokban, aminek az a magyarázata, hogy az építőipart nagyon megviselte a 2008-as gazdasági válság, és ebből a gödörből az iparág csak az elmúlt időszakban kezdett el kimászni.

Településtípustól függően ráadásul még nem is minden esetben beszélhetünk növekedésről, ugyanis a községekben összességében csökkent az ingatlanok száma, és ezt a csökkenést ellensúlyozta úgy a városi ingatlanok számának növekedése, hogy összességében növekedésről tudunk beszélni országosan.

Regionális lebontásban is elég nagy különbségek voltak:  Közép-Magyarországon, Közép Dunántúlon, Nyugat-Dunántúlon és Dél-Dunántúlon nőtt a lakások száma, a többi régióban csökkent a lakások száma 2011 óta, és a növekedés ráadásul csak két megyében, Győr Moson-Sopronban és Pest megyében haladta meg a két százalékot.

A megyék közel felében, Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Tolna megyében kevesebb ingatlant regisztráltak, mint 2011-ben: ezekben a megyékben az újonnan épített lakások száma nem tudta ellensúlyozni a megszűnt lakásokét. 

Nőtt az üres lakások száma

2016-ban 2011-hez képest egy, 2001-hez képest viszont már csaknem 3 százalékkal nőtt az üres, nem lakhatási célra használt vagy csak idényszerűen lakott ingatlanok aránya, ami így 12 százalék volt.

Az üres lakások jelenségét a KSH tanulmánya alapján több tényező is magyarázza, például az, hogy:

• fogy a magyar,
• a kistelepülések népessége elöregedik,
• a munkalehetőségek hiánya miatt a falvakból elvándorolnak az emberek,
• és a nagyvárosi lakásokban működő irodák vagy a csak üdülésre használt ingatlanok pedig  mind a nem lakott lakások számát növelik.

A legnagyobb mértékben Borsod-Abaúj-Zemplén, Komárom-Esztergom és Jász-Nagykun-Szolnok megyében nőtt az üres lakások száma, és csak Budapesten, illetve Pest és Győr-Moson-Sopron megyében volt több lakott lakás, mint a legutóbbi népszámláláskor.

Többen bérelnek lakást, de még mindig a saját lakás a legelterjedtebb

A mikrocenzus alapján az is kiderült, hogy 5 év alatt egy kicsit, 1,5 százalékkal nőtt a lakásbérlők aránya: 2016-ban tulajdonosként élt a lakásban a lakók 90, bérlőként 8,3, más jogcímen 1,4 százaléka. Ahogy az ábrán is látszik, ennek ellenére ugyanakkor még mindig a tulajdonlás a lakáshasználat legelterjedtebb módja Magyarországon.

A tanulmány szerint ennek egyrészt az az oka, hogy a jövedelmekhez képest elég magasak a bérleti díjak, miközben szinte elhanyagolható mennyiségben állnak rendelkezésre önkormányzati bérlakások.

Arányaiban a legtöbben Budapesten, a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban bérelnek lakást, a többi városban és a községekben inkább az átlagnál nagyobb a tulajdonlás aránya, és nem annyira jellemző a bérlés.

Több lett a szoba

2016-ban az ingatlanok harmada volt háromszobás, 32 százalékuk pedig kétszobás, de négy vagy annál több szobás lakásból is viszonylag sok volt (29 százalék), miközben a lakásoknak csak 6,6 százaléka volt egyszobás.

Az elmúlt öt évben csökkent az egy- és kétszobás lakások aránya, miközben a négyszobásoké elég nagy mértékben nőtt.

Érdekes, hogy Budapesten nagyobb az országos átlagnál az egyszobás lakások aránya (14 százalék, ami 7 százalékkal nagyobb az átlagnál), míg megyeszékhelyeken, megyei jogú városokban az átlaghoz közeli az egyszobás lakások aránya, a többi városban és a községekben pedig már csak 4,4, illetve 3,2 százalék.

A kétszobás lakások aránya Budapesten, a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban magasabb volt az országos átlagnál. A többi városban és a községekben három és annál több szobás a lakások több mint 60 százaléka.

Szintén érdekes változás, hogy 6 négyzetméterrel nőtt az átlagos lakásméret az országban: tavaly az átlagos lakás alapterülete 84 négyzetméter volt, de ezen belül is kiemelkedően nőtt 100 négyzetméternél nagyobb alapterületű lakások aránya, 2016-ban már minden harmadik-negyedik lakás ilyen volt.

Budapesten az egyszobás lakások elterjedtsége a méreteken is látszik, ugyanis itt a 40 négyzetméternél kisebb lakások aránya háromszorosa volt az országos átlagnak (15 százalék), miközben a 80 négyzetméter feletti lakások aránya alig haladta meg az országos átlag felét.

Budapesten egyébként a legkisebbek országos átlagban a lakások, 69 négyzetméteresek átlagosan.

A kisvárosokban és a községekben viszont a nagyobb alapterületű lakások a gyakoribbak: a községekben a lakások több mint 70 százaléka 80 négyzetméternél nagyobb, és az ilyen lakások több mint fele 100 négyzetméternél is nagyobb.

A lakott lakások átlagos alapterülete Pest megyében a legmagasabb (96 m2), ezt követi Tolna (92 m2) valamint Győr-Moson-Sopron, Somogy, Szabolcs Szatmár-Bereg és Zala megye (90 m2).
Kicsit zsúfoltabban élünk, mint 2011-ben

Bár a lakások átlagos mérete nőtt, ezekben a lakásokban kicsit zsúfoltabban lakott a magyar 2016-ban 2011-hez képest: míg tavaly átlagban 249 ember lakott száz lakásban átlagban, addig ez a szám öt éve még csak 248 volt.

Budapesten voltak átlagosan a legkevésbé zsúfoltak a lakások (215 fő/100 lakás), és a zsúfoltság úgy nő, ahogy egy település lélekszáma csökken: a községekben már 275 fő jutott száz lakásra.

A laksűrűség Szabolcs-Szatmár-Bereg (282), Pest (281) és Borsod-Abaúj-Zemplén (264) megyében a legmagasabb, míg a legalacsonyabb Budapestet (215) követően Békés (234), Csongrád (237) és Bács-Kiskun (244) megyében volt.

Javult a lakások állapota

2011-hez képest a lakások minősége elég sokat javult a felmérés alapján, ugyanis amíg 2011-ben még csak a lakások 91,5 százaléka volt összkomfortos vagy komfortos (a különbség, hogy az

összkomfortosnak központos fűtése van), 2016-ban ez az arány már több mint 94 százalék volt, miközben csaknem 66 százalékra nőtt az összkomfortos lakások aránya 61,4 százalékról.

Mindez egyébként elhanyagolható mértékű változás ahhoz képest, hogy a két legalacsonyabb kategóriába már több mint 30 százalékkal kevesebb lakás tartozik, mint öt éve.

A lakások komfortfokozatát tekintve nagy a különbség az ország keleti és nyugati része között.

Közép-Magyarországon, Közép-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon az átlagosnál nagyobb arányban vannak komfortos és összkomfortos lakások, míg keleten kevesebb az ilyen lakás, de a félkomfortos, komfort nélküli, szükség- és egyéb lakások aránya ezekben a régiókban sem lényegesen magasabb, mint az országos átlag (arról, hogy ezek a fokozatok konkrétan mit takarnak itt olvashat).

A komfort nélküli lakások legnagyobb arányban Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében vannak.

A lakásoknak egyébként közel kétharmada téglából épült, 14 százalékuk volt panel, 13 százalékuk vályog építésű. A legtöbb panellakás Budapesten található, ahol a lakott lakások 25 százaléka ilyen. Ezt követi Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád és Fejér megye, ahol a panellakások aránya 17-20 százaléka között mozog.

A KSH egyébként tavaly készített egy lakáspiaci tanulmányt, amiben a mikrocenzushoz hasonló témák is szerepeltek, de más érdekes részletek is kiderülnek a magyarországi lakhatási helyzetről. Arról a tanulmányról itt írtunk részletesebben.

index.hu