De van egy másik nyomor, amiben nincs lélek. Ebben fogan a bűn, a mohó vágy embertársam, vagy akár saját testvérem eltiprására, kirablására. Ebben már benne van a szerzési ösztön. Ösztönt mondtam, mert minden ösztönnel indul, majd ha belekerül a tudatosság, a tervezés, akkor sokkal veszélyesebbé válik. Amikor visszaköltöztem Európába, itt ezt tapasztaltam. Lelketlen nyomor. Hajlamossá teszi az embereket saját lányuk, húguk eladására nyilvánosházakba, testvérük beszervezésére drog hálózatba, mert ez az egyetlen eszköz arra, hogy kijöjjenek a pénztelenségből és az életben is megtapasztalják azt a létet, amit filmeken látnak.

Te, aki esetleg városban, teszem azt egy lakótelepen élsz és pergeted a megszokottság mindennapjait, sztereotípiákákkal tűzdeled tele életedet, ez a táplálékod, ami ezeken kívül van, azt észre sem veszed. Nem veszed észre, hogy egy puskaporos hordón ülsz. Egy pszichológiai hadviselés központjában vagy, ahol te már egy elbutítási folyamat része vagy. Mondjuk ki, áldozat vagy. Áldozat, mert felfaltak a sztereotípiák, a beleszokott mozdulatsorok. Saját gondolatot már nem is társítasz a mozdulatsorokhoz. Minek? Megkapod azokat készen. Csak be kell kapcsolnod a tévét és más sem hallható, csak mantra, amivel kimossák még azt a keveset is belőled, ami vagy: az önazonosságot, a saját véleményt. Megkapod a minimálbért, nem tudod mit adsz enni a gyerekednek holnap, de ezen is túlteszed magad, még így is jó neked az, ahogy élsz, mert kezded elhinni azt a mantrát, amit minden oldalról hallasz. Kaja, jólét nincs, de itt rend van, ahol nem veszélyezteti létedet migráns, vagy EU. Nem életet mondtam, hanem létet. Életed mér rég nincs. Léted van, hiszen nem gondolkodsz. Gondolkodnak helyetted. Ez a nyomornak egy másik formája, a lelki nyomor. Ebben a spiritualitást felváltja egy vezetőbe vetett vak hit. És kell még valami. Ez egy feltétel, amit megmagyarázok:

Ha egy ember szegény, csak azzal a napjával törődik, amit éppen megél. Ha azt megoldja, békében el van. Ha adsz neki ruhát, megköszöni, hálás. De ha több ruhát, vagy élelmet kap, akkor szekrényt és hűtőszekrényt is kér. Mert az ember sajnos ilyen. Sosem mondja, hogy köszönöm elég, nem kérek többet, hanem ha megnyílnak felé az égi csatornák, akkor követel. És egyre többet követel. Ha megkapja a szekrényt és hűtőszekrényt, elégedetlenkedik, hogy nincs egy rohadt helyiség, ahova ezeket elhelyezze, tehát adj neki egy szobát, vagy lakást, mert tönkremegy mindene, amit tőled kapott. Ha itt megállsz és nem adsz, akkor te vagy a legszemetebb strici. És folytathatnám a követelések listáját, míg eljutunk a házig, autóig stb.
Igen ám, de van olyan vezető, aki tisztában van ezzel a folyamattal és megfordítja azt. Tudja, hogy akkor vagy a legbékésebb, formálhatóbb, manipulálhatóbb, ha semmid nincs. Megfoszt vagyonodtól, egészségedtől és agyadtól. Létezel egy vegetatív létben, ami tömeges szinten kézben tartható. Az agyadat teletömik baromságokkal, de ezzel már nem kell törődj. Elfásulsz, zombi leszel. Ezt a tervezést csak három dolog boríthatja fel. Az idő, mivel senki és semmi sem örök, valamint a tudatosság. A harmadik, ami a legfontosabb, Isten. Az Ő kezében van az időzítés.

وَمَثَلُ الَّذِينَ كَفَرُواْ كَمَثَلِ الَّذِي يَنْعِقُ بِمَا لاَ يَسْمَعُ إِلاَّ دُعَاء وَنِدَاء صُمٌّ بُكْمٌ عُمْيٌ فَهُمْ لاَ يَعْقِلُونَ ﴿١٧١﴾

Kik tagadnak olyan, mint aki mekeg, mivel nem hall, csak hangos hívást, szólítást (hallja). Süketek, némák, vakok, így nem fogják fel. (Korán 2:171)

A tudatosságot némely forradalmár öntudatra ébredésnek nevezi, de maradjunk az eredeti jelentésnél. Ha ugyanis tudatosodnak az okok, akkor egy rácsszerkezet mentén találkoznak az azonos létben vegetálók gondolatai. Azért mondom rácsszerkezetnek, mert ezt nem ideológiák, vallások, elvek alakítják ki, hanem a közös sors. Ez a közös sors az, ami a saját gondolati hátteret felébreszti és önt egy közös tégelybe minden nyomorult részéről mohamedi, jézusi, marxista, liberális vagy éppen helyi hagyományokat idéző gondolatokat. Hirtelen nem lesz fontos az eltérő gondolati háttér, hanem egy közös sors szelektál. Ezeket a gondotokat ezért szélsőségesnek, radikálisnak és minden jóérzésű emberre veszélyesnek ítéli meg a hatalom.

A jóérzésű ember definícióját azonban nem tudjuk. Egyet tudunk, hogy nem mi vagyunk azok, hiszen erről szól a kommunikáció. Így leszünk egy országban, kontinensen vagy akár a föld egészén kivetettek, holott mi vagyunk azok, akiket kiraboltak és még gondolati szinten is rabszolgaságba kényszerítettek.

Amikor pedig átlépi a tudatosság azt a küszöböt, hogy a hatalomra, vagy akár hatalmakra veszélyessé válik, akkor leül a bölcsek tanácsa és megbékélésre szólít. Összehívják a muszlim, keresztény, bal és jobboldali gondolkodókat, Gandhi, Martin Luther King követőket, alpinistákat, biciklistákat, ebtenyésztőket és mindenkit, akik ebben a pánikhangulatban csillapítani képesek a felbőszült tömegeket. A tudatosságot akarják befolyásolni, hirtelen vett mohamedi, jézusi, marxi és ki tudja, honnan vett bölcseletekkel, a létet nem! A lét marad olyan szar, amilyen volt, de ez már okos nyomor. Ember akar a nyomorban állelkületet meghonosítani. Hogy kezdtem a cikket? Az afrikai nyomorral, aminek lelke van, tehát nyugodt. Afrikai nyomor a minta, azt kell létrehozni.

Amíg elveken vitatkozunk, mit cserélünk mire, hogy mossuk az agyakat, addig elsikkad a lényeg. Szegény, kisemmizett tömegek és egy szűk, de nagyon gazdag réteg között feszülnek ellentétek. Tök mindegy melyik elvrendszerhez nyúlunk, ez az állapot, ha nem ezen elvek árulói hirdetik, akkor rossz és borulni fog. Nem a békéltető tárgyalások, okosságok kitalálása a megoldás, hanem valami teljesen más.

وَإِذْ يَعِدُكُمُ اللّهُ إِحْدَى الطَّائِفَتِيْنِ أَنَّهَا لَكُمْ وَتَوَدُّونَ أَنَّ غَيْرَ ذَاتِ الشَّوْكَةِ تَكُونُ لَكُمْ وَيُرِيدُ اللّهُ أَن يُحِقَّ الحَقَّ بِكَلِمَاتِهِ وَيَقْطَعَ دَابِرَ الْكَافِرِينَ ﴿٧﴾

Allah megígérte nektek egyiket a két (ellenséges) hadból. De ti azt akartátok, hogy legyen tiétek az, amelyik fegyvertelen. Allah azt akarja, hogy jusson érvényre az Igazság az Ő Szava által és tépje ki a hitetlenek gyökerét. (Korán 8:7)

Badr előtt két alternatíva állt a Muszlimok előtt Medinában, hogy megvédjék magukat a Mekkai Quraish fojtogató szorításától, akik a Szíriával folytatott kereskedelem miatt kiapadhatatlan forrásokkal rendelkeztek.

1. Ami kevés veszéllyel járt volna, ugyanakkor gazdag zsákmányt ígért, ha rajtaütnek Quraish Szíriából Mekkába visszatérő karavánján, amit Abu Sufyan vezetett negyven fegyvertelen ember kíséretében.

2. A másik, hogy hagyják a zsákmányt és megütköznek Quraish 1000 jól felfegyverzett harcosával, akik Mekkából feléjük tartanak. A Muszlimok csupán 300 harcost tudtak kiállítani, akiknek rossz fegyverzetük volt. Ha vereséget mérnek Quraishre, az megrendítő erejű csapást jelentene a Mekkai autokráciára. Allah segítségével győztek, az Üzenet megalapozódott és soha többet nem vesztett erejéből.

لِيُحِقَّ الْحَقَّ وَيُبْطِلَ الْبَاطِلَ وَلَوْ كَرِهَ الْمُجْرِمُونَ ﴿٨﴾

(Azért), hogy érvényre juttassa az igazat és meghiúsítsa a hiábavalót, akkor is, ha iszonyodnak ettől a bűnösök. (Korán 8:8)

Mihálffy Balázs