h i r d e t é s

Éles kontraszt – Átlagkereset elméletben és gyakorlatban

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam
a- a+

Éles kontraszt – Átlagkereset elméletben és gyakorlatban

2017. július 05. - 06:43

Nincs annál szívderítőbb, mint amikor az ember az élete jobbításáért küzdő kormány által megtámogatott médiából arról értesül, hogy a magyar átlagkereset 2017 áprilisában 17,6%-kkal növekedett, s így elérte a 303.000 forintot.

Míg ellenben látva fizetésnél, hogy verítékes munkával megkeresett bére töredéke ennek a bizonyos átlagnak, mazsola méretűre zsugorodnak bizonyos páros szervei (dolgozó nők esetén természetesen más szervek váltanak térfogatot, de elkerülendő bármiféle szexizmust ezt most nem részleteznénk).

Miközben a fél ország nyomorog és csak 2016-ban 3,6-3,8 millió ember csúszott a mélyszegénység kátránygödrébe, az elemi matematika ismeretével bíró emberben felmerül a kérés, hogyan jöhetett ki egy ilyen, egyébként már-már álomszerű átlag?

Nehéz elhinni ezt a statisztikát. Ha azonban egy kis, ám annál vagyonosabb közösség jövedelmét is számításba vesszük, máris értelmezhetővé válik ez a statisztika.

Tagjai igen illusztris társaság csupa tehetség, élükön természetesen Orbán Viktorral, aki természetesen esztelen törvénykezésében sem feledkezett meg régi jó barátairól. Úgy mint a gyerekkorától ismert gázszerelő zseni Mészáros Lőrinc. A Kettős Mérce szerzője rajta keresztül mutatta be a statisztika egyszerű elemzését.

„Egy egyszerű és szemléletes példával élve tételezzük fel, hogy Magyarországon csak Mészáros Lőrinc él és jómagam. Mészáros Lőrinc vagyona 2016-ban 100 milliárd forinttal nőtt, az enyém nullával. Ebből az következik, hogy átlagosan 50 milliárd forinttal gyarapodtunk (átlagos vagyonnövekedés = [100 milliárd + 0] / 2). Most már csak az a kérdés, hogy én tudok-e örülni a rám eső 50 milliárdos átlagnak, amikor valójában nulla forinttal lettem gazdagabb?”

Mindez sem változtat a felismerés keserű voltán, hogy a kemény munkával az életszínvonal minimumát alig teljesíteni képes réteg helyett azok (első sorban a máig tisztázatlan Fidesz kegyencek) vagyonosodása dobja meg. Lefordítva; minél többet dolgozunk ők annál többet keresnek.

Végső soron azonban okkal érezhetjük úgy, hogy a fentebb taglalt szerveinket egy rejtélyes, az elmélet és a gyakorlat különbségéből, a tehetetlenség inercia-rendszerében jelentkező szingularitás képezte ellenállhatatlan erő húzza két irányba. Ily módon dühös kiáltása sok millió dolgozónak legfeljebb a hallótartományt felülről súroló, néma sikolyban merül ki.