A világ közvéleménye csak 2016-ban, a kolumbiai elnök Nobel-békedíja kapcsán döbbent rá, hogy valami végérvényesen megváltozott ebben az országban, ami már nem az a földi pokol, ahogyan sokan tekintettek rá. Olyan hihetetlen társadalmi változások zajlanak ott le, melynek hatására lezárult egy fél évszázados, kegyetlen polgárháború, a drogbárók körül elfogyott a levegő, a bűnözés elképesztő mértékben visszaesett, a turizmus és a gazdaság pedig beindult. A kolumbiai emberek kezdik érezni, hogy van jövőjük. Ám, hogy mi áll ennek a sokak által „kolumbiai csoda” kifejezéssel illetett folyamatnak a hátterében, arra most kaptuk meg azt a kézzel fogható bizonyítékot, ami itt Európában is egyértelműen demonstrálja, mi köze van mindehhez a szcientológusoknak.

Annak a naprakész megfigyelőnek, aki elfogulatlanul és a folyamatok teljes ismeretében szemléli az eseményeket, már az is beszédes információ volt, hogy a mélyen katolikus ország vallási státuszt adva, hivatalos egyházi elismerésben részesítette a Szcientológia Egyházat Kolumbiában. Az elmúlt hónapban pedig a kolumbiai országos rendőrség nevében Carlos Ramiro Mena tábornok a magas rangú "Jaime Ramírez Gómez Vezérőrnagy Transparency medál"-lal tüntette ki a Szcientológia egyház nemzetközi vezetőjét, David Miscavige-et, mellyel kézzelfoghatóvá vált, mi is történt valójában Kolumbiában.

Természetesen, itt a bolygó másik felén egy átlagosan tájékozott ember számára – aki csak a hírekből, meg a hollywoodi filmeken keresztül értesül arról, mi is történik ott a Karib-tenger és az Amazonas-medence közötti, kontinens méretű hegyekben, és az országnyi lakosú nagyvárosokban – mindez csak egy egyszerű, vitrinben mutogatható kitüntetés. Nekik nem feltétlenül jelenti mindazt, mint amit a kolumbiai embereknek. Carlos Ramiro Mena tábornok a következő szavakkal fejezte ki, mit jelent neki és az országnak ez a medál:

Az országos rendőrség elismeri és köszönetét fejezi ki mindazért a tanításért, motivációért és tiszteletért, amelyet David Miscavige nyújtott nemcsak minden rendőrtisztnek és kolumbiai katonának, hanem minden állampolgárnak, akiknek hasznára váltak L. Ron Hubbard tanításai és humanitárius programjai.

Köszönjük azt a felbecsülhetetlen segítséget, amit új társadalmunk felépítésében nyújtottak, és köszönjük, hogy ennek a munkának a részesei lehettünk.

Tanítás? Motiváció? Humanitárius program? Közös munka a rendőrökkel? Mi volt ez az egész?

Annyi történt, mint minden nyitott egyház tagjaival történik szerte a nagyvilágban. Azon túl, hogy egy hívő a saját vallásos tevékenysége során megtalálja a lelki békéjét, tisztában van azzal, hogy az élet nem áll meg a saját egyháza falain túl. A spirituális életet élő ember megnövekedett felelősségérzete minden konstruktív vallás esetében azt eredményezi, hogy természetszerűleg megpróbál segíteni azoknak az embertársainak is, akik vallástalanok, és azoknak is, akik egy másik vallásban találták meg vagy keresik lelki békéjüket. Nem térítéssel, hanem azzal a szándékkal, hogy azokat a tapasztalatokat, melyeket szerzett, megpróbálja szekularizált formában megosztani a szélesebb társadalom elesettebb tagjaival, hogy azok jobban boldoguljanak az életben. 

Ez történt a drogbárók uralma alatt élő és polgárháború sújtotta Kolumbiában is, ahol a morál és józan ész nélküli társdalom hétköznapjaiba beleszületett és belefásult lakosság egy olyan kultúrában nevelkedett, ahol a jóról és rosszról alkotott elképzelések csak valami ködös, a gyakorlatban megvalósíthatatlan fogalmak voltak szinte mindenki számára. Mindegy, hogy a családjuk révén a kormányhivatal embereihez, a drogkereskedőkhöz, a termesztőkhöz, vagy épp a rendőrökhöz volt több közük.

Talán ezért volt ennyire fogékony pár rendőri vezető arra a szcientológusok által indított humanitárius programra, ami L. Ron Hubbardnak, a Szcientológia vallás alaptójának egy kizárólag a józan ész alapján íródott erkölcsi útmutató füzetére épül. Az Út a Boldogsághoz elnevezésű füzet 21 pontban foglalja össze, azokat a mindenki számára elfogadható általános értékeket, amelyek betartása szükséges egy boldogabb élet eléréséhez.

A program lényege az, hogy a válság sújtotta területeken az önkéntesek füzetosztást szerveznek az utca emberének. Céljuk, hogy az Út a Boldogsághoz általános alapelveket és azok miértjeit közérthetően megfogalmazott 21 pontja egy kis józanságot vigyen oda, ahol a szükség, a válsághelyzetek és a kilátástalanság miatt már csak az elkeseredettség szűrőjén keresztül reagálnak az emberek szinte bármire.  

A kolumbiai áttörést az okozta, hogy egy, ennek a füzetnek a hatását már korábban megtapasztaló rendőrtábornok, aki egy Bogotában készülődő, drogkereskedők által szított lázadás megakadályozásával volt megbízva „lesz, ami lesz, veszíteni nem veszíthetünk vele” alapon úgy döntött, hogy a szcientológus önkéntesekkel és a parancsnoksága alatt álló rendőrökkel közös füzetosztásba kezd. Így kezdetben kiosztottak 50.000 példányt Az Út a Boldogsághoz füzetből a lázadók között. 

A felkelés pedig elmaradt, az emberek békében és maguktól, saját belátásukból hazamentek. 

A Kolumbiai Védelmi Miniszter ezek után a hadsereg hivatalos programjaként vezette be az Út a Boldogsághoz-t. Majd számos ilyen, sőt jóval nagyobb szabású békés utcai programot hajtottak végre. A szintén megfáradt és fásult rendőröknek pedig oktató programokat szerveztek e füzet alapján a szcientológus önkéntesek segítségével. A több mint egy évtizedes együttműködés eredménye ma már a kolumbiai történelem része.