fbpx Elkészült a következő nagy háború forgatókönyve | CIVILHETES

h i r d e t é s

Elkészült a következő nagy háború forgatókönyve

Olvasási idő
8perc
Eddig olvastam

Elkészült a következő nagy háború forgatókönyve

2021. október 13. - 09:45

 

Így nézhet ki a 21. század legvéresebb katonai konfliktusa

A kép illusztráció! - Forrás: Newsweek

Kína már összeállította a Tajvan elleni invázió terveit és rendszeresen gyakorolja ezek kivitelezését. Hiába viszonylag kis terület a de facto önálló országként funkcionáló szigetcsoport, egy ilyen háború során milliós lélekszámú hadseregek csapnának össze, ami rég nem látott intenzitású katonai konfliktust hozhat. Peking gyors győzelemben reménykedik, Taipeinek viszont az az érdeke, hogy minél inkább elhúzza a harcokat és lassan „véreztesse ki” a kommunista Kínát. Így nézhet ki egy testvérháború a Kínai Népköztársaság és a Kínai Köztársaság közt. - írja a Portfolio

Kész az inváziós forgatókönyv


Kínai tengerészgyalogosok egy hadgyakorlaton. - Fotó: US Navy via Commons

Érezhetően nőtt a feszültség a Kínai Népköztársaság (Kína) és a Kínai Köztársaság (Tajvan) közt; számos politikai és katonai vezető arra figyelmeztet, hogy néhány éven belül sor kerülhet a szigetcsoport nyílt inváziójára a kommunista Kína Népi Felszabadító Hadseregének (nemzetközileg használatos rövidítéssel PLA) részéről:

Peking már számos nyugati szakértő és általuk kiszivárogtatott dokumentum szerint rég elkészítette a Tajvan elleni invázió terveit, csupán idő kérdése, hogy megvalósítsa ezeket.

A kínai invázió nagy vonalakban a következő szakaszokból állna:

  1. Tüzérségi-, légi-, és rakétatámadásokkal megsemmisítené a PLA Tajvan kritikus infrastruktúráját,
  2. majd miután jelentősen redukálták a szigetcsoport védekezési képességeit, partra szállnának és ellenőrzésük alá vonják a szárazföldi területeket.

Már a KKP által kiszemelt konkrét bombázási célpontok is ismertek – ezeket Bernard Cole, a National War College professzora publikálta könyvében:

  • az első hullámban a kontinensről, hajókról és repülőgépekről indított irányított rakétákkal, illetve szárazföldi különleges egységek, valamint mikrohullámú fegyverek bevetésével megbénítanák Tajvan légvédelmét, kommunikációs infrastruktúráját és parancsnoki láncát,
  • lebombáznák Tajvan repülőtereit és civil politikai vezetésének székházait – a célpontok közt szerepel például az elnöki iroda, a gazdasági minisztérium és a külügyminisztérium épülete is. Ezek szinte mind Taipei Zsongzseng negyedében találhatók.
  • Ezután a Heng San katonai parancsnokságot semmisítenék meg, amely egy hatalmas bunkerkomplexum Taipei Dazsi negyedében és számos civil épületet is le kellene bombázniuk ahhoz, hogy elérjék.
  • Lebombáznák a Taojuan, Kaosiung és Taicsung városában található regionális katonai parancsnokságokat is.
  • Ezután sor kerülne a logisztikai infrastruktúra megsemmisítésére, vagyis erőműveket, utakat, hidakat, gyárakat bombáznának (kivéve Tajvan atomerőművét, melyet megkímélnének a támadás veszélyessége miatt),
  • végül pedig megsemmisítenék a szárazföldi tajvani haderőt, illetve Cole könyve szerint a lakosság morálját megtörni hivatott módon civileket célzó terrorbombázást is végrehajtanának.
  • A szárazföldi invázióra csak azután kerülne sor, hogy a kínai légierő, haditengerészet és rakétarendszerek minden ellenállást megsemmisítettek.

Míg Cole szerint szerint Kína a tajvani morál megtörése végett a civil lakosságot is szándékosan bombázná, a Japan Times szerint erre aligha kerülne sor, hiszen egy ilyen akció sokat ártana a Kínai Kommunista Párt (KKP) imidzsének, amely a Tajvan feletti hatalom konszolidációja végett humánus országegyesítő képét kellene, hogy adja.

Gigantikus mozgósításra lenne szükség

AZÉRT IS VALÓSZÍNŰTLEN, HOGY KÍNA TAJVAN ELLENI KATONAI AKCIÓRA KÉSZÜL A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN, MERT OLYAN MENNYISÉGŰ HADIANYAG ÉS KATONA MOZGÓSÍTÁSÁRA LENNE SZÜKSÉG, MELYET EGÉSZEN BIZTOSAN NEM HAGYHATNA FIGYELMEN KÍVÜL SEM TAJVAN, SEM MÁS, KÜLFÖLDI SZERVEZET, ENNEK VISZONT EGYELŐRE NINCS JELE.

A tajvani légvédelmi azonosítási zónába röpködő néhány tucat repülőgép, illetve a Fucsien-tartomány partszakaszán gyakorlatozó néhány tengerészgyalogos-szakasz ugyanis finoman szólva is kevés lenne ahhoz, hogy érdemi sikereket érjen el a „renegát tartomány” meghódításáért a kommunista Kína.

A Forbes elemzése szerint a sikeres invázióhoz mintegy 2 millió katonát kellene mozgósítani a PLA- 2,6-3,5 millió főt számláló teljes állományból; ők úgy vélik, legalább ekkora erőre van szükség a 180 kilométer széles Tajvani-szoroson való átkeléshez és Tajvan 14 partraszállásra alkalmas partszakaszának, illetve 10 kikötőjének meghódításához.

Ilyen nagyszámú élőerő mozgatásához Kínának több ezer hajóra lesz szüksége, mellyel a kínai haditengerészet nem rendelkezik. A 2017-ben elfogadott Nemzeti Védelmi Szállítmányozási törvény értelmében viszont a Kínai Népköztársaság civil hajózásai vállalatai és magánszemélyei kötelesek hajóikat a hadsereg rendelkezésére bocsátani, ha ezt igénylik – így pedig máris kielégíthetők a hadsereg tengeri logisztikai igényei.

A PLA már el is kezdte egyes civil hajók átalakítását és megerősítését úgy, hogy azok megfeleljenek katonai feladatok kivitelezésére – partraszálláshoz, katonai járművek szállításához – is. Az átalakított civil hajók egy része már szerepelt is a kommunista Kína Tajvan ellen irányuló hadgyakorlatain.

Természetesen a civil hajók csak kiegészítenék a haditengerészet saját hajóit, melynek modernizációjába jelentős erőfeszítést fektetett Peking az elmúlt évtizedekben. Kína például már hét darab 71-es típusú landolóhajóval és két darab 75-ös típusú kétjáratú támadóhajóval rendelkezik, melyekkel egyes becslések szerint a kínai tengerészgyalogság mind a hét dandárját át lehet juttatni a Tajvani-szoroson.

Az invázió során természetesen kulcsfontosságú szerep jutna a légierőnek és Kína önálló hadászati rakétaerőinek is. A légierő kötelékén belül elsősorban J-20-as, ötödik generációs lopakodó-vadászgépeire és J-10-es többcélú vadászgépeire hagyatkozna a kommunista hadvezetés, melyek segítségével Peking reményei szerint megszereznék a légi fölényt Tajvan ellen. Magát a szigetcsoportot vélhetően elsősorban Hszian H-6-os bombázókkal támadnák, miközben a légvédelmi és kommunikációs rendszerek zavarását J-16D-os elektronikus harcászati gépekkel végeznék.

Ezen kívül számos új rakétarendszert tesztelt a PLA hadászati rakétaereje az elmúlt hónapokban; olyan eszközöket, melyek kifejezetten a tajvani haditengerészet hajóinak és szárazföldi légvédelmi- és stratégiai rendszereinek semlegesítésére szolgálnak.

Tajvan érdeke az elhúzódó invázió

Tajvan persze pontosan tisztában van Peking és az általuk irányított PLA fenyegetésével.

Az elmúlt években rengeteg korszerű katonai felszerelést vásárolt a sziget kormányzata az Egyesült Államoktól: légierejükben most már közel 120 F-16-os vadászgép szolgál, 500 Sea Sparrow vízi telepítésű légvédelmi rakétarendszer védi a légteret, hamarosan pedig várhatóan sor kerül Patriot PAC-3-as rakétavédelmi rendszerek beszerzésére is. Hamarosan megkezdődik a szintén Amerikától vásárolt M1A2T Abrams általános harckocsik leszállítása is, melyből 108 darabot vásárolt a sziget kormánya, összesen közel 1,5 milliárd dollárért. Ezen kívül HIMARS mobil tüzérségi rakétarendszereket és Harpoon partvédelmi rakétarendszereket is vásároltak az elmúlt években.

A milliárdos beszerzések ellenére Tajvan haderejének ütőképessége még mindig eltörpül a kínai mellett; nem számíthat rá a sziget politikai vezetése, hogy ezekkel az eszközökkel önmagukban tartós ellenállást tudnak támasztani egy esetleges kínai invázióval szemben. Ezeknek a fegyvercsomagoknak két funkciója van:

  • Elrettentés – Tajvan reméli, hogy Peking a következő években, évtizedekben is úgy fogja gondolni, hogy az ütőképes amerikai fegyverrendszerek jelentős veszteségeket mérnének a PLA inváziós kontingensére, ezért letesznek a támadó műveletek kivitelezéséről.
  • Politikai gesztus – Taipei egyszerre arra is spekulál, hogy az Egyesült Államok nem hagyja veszni azt a szövetséges kormányt, amely minden évben több milliárd dollár értékben vásárol tőlük fegyvereket.

HA PEKING MÉGIS INVÁZIÓT INDÍT, TAJVAN CSAK AKKOR GYŐZHET, HA MINÉL NAGYOBB VESZTESÉGEKET OKOZ A PLA-NAK AZ INVÁZIÓ SORÁN ÉS A LEHETŐ LEGTOVÁBB NYÚJTJA AZ ELLENÁLLÁST A SZÁRAZFÖLDÖN.

Erre egy három fázisos tervet rakott össze a tajvani hadvezetés, melyet a nemzetközi sajtó „sündisznó-doktrinaként” emleget:

  • Az első szakasz a felderítés és hírszerzés. Mint korábban írtuk, egy Tajvan elleni invázió előkészítése hosszú és látványos folyamat lenne Kína részéről, ez idő alatt a szigetlakók igencsak részletes képet tudnak alkotni a velük szembenálló inváziós kontingens összetételéről, főleg, ha Amerika is segít nekik a hírszerzésben. Szinte pontosan tudja majd tehát Tajvan, hogy milyen támadásra, milyen védekezési módszertannal készüljön.
  • A második szakasz a „vízi gerillaháború” lenne, mely során a tajvani légierő és haditengerészet a lehető legnagyobb veszteséget próbálja mérni majd a PLA tengerészgyalogosaira, hajóira, légierejére és haditengerészetére, mielőtt azok partot érnek. A "gerillaháború" elnevezést azért használják, mert kis csónakokkal, gyalogsági felszerelésekkel és tengeralattjárókkal terveznek meglepetésszerű támadásokat kivitelezni a kommunista haditengerészet vízi eszközeire és partraszálló képességeire.
  • A harmadik szakasz a túlélés. Taipei sem számít arra, hogy partraszállás előtt meg tudják állítani a kommunista haderőt, viszont a sziget terepviszonyait és demográfiai adottságait előnyükre fordítva tartós ellenállást terveznek támasztani a megszállókkal szemben. Taipei azzal számol, hogy igencsak feléjük billen a mérleg nyelve a szárazföldön, hiszen a 400 kilométeres tajvani partszakaszon kevesebb, mint egy tucat helyszín van, ahol landolni próbálhat majd a kínai haditengerészet, ezek is igencsak könnyen védhetők. Ha jelentős veszteségek árán el is foglalja Kína ezeket a partszakaszokat, a tajvani haderő visszavonulna a hegyekbe, dzsungelekbe, ahol bunkerek százaiból kiindulva rajtaütéses támadásokkal folyamatos nyomás alatt tartanák a PLA megszálló erejét. E célra a 165 ezer reguláris katona mellett Tajvan mintegy 1,6-3,5 millió tartalékost is mozgósítani tudna.

TAIPEI AZT REMÉLI, HOGY HA ELÉG SOKÁIG KITARTANAK A KÍNAI INVÁZIÓS ERŐKKEL SZEMBEN ÉS ELÉG NAGY VESZTESÉGEKET TUDNAK RÁJUK MÉRNI, PEKING LETESZ A SZIGET BEKEBELEZÉSI TERVEIRŐL.


Tajvan domborzati térképe. - Kép: Getty Images

Hiába ugyanis a technológiai és létszámbeli fölény, számos konfliktus bizonyította az elmúlt évtizedekben, hogy még egy katonai szuperhatalmat is meghátrálásra kényszeríthet egy kicsi, de motivált, és a helyi terepviszonyokat jól ismerő gerilla-haderő.

Ettől függetlenül Tajvan elsődleges reménye továbbra is az, hogy az Egyesült Államok és a tőlük vásárolt fegyverek elég elrettentő erőt képviselnek majd ahhoz, hogy Kína ne támadja meg a szigetcsoportot. Végül is, eddig bevált a stratégia: Peking 1949 óta beszél arról, hogy erőszakkal szeretné „újraegyesíteni” Kínát, de a mai napig nem került sor komolyabb invázióra.

Peking persze babaléptekben, de sikeresen halad áhított újraegyesítési célja felé: Hongkongot és Makaót már a kommunista anyaországba olvasztották, már csak Tajvan van hátra. A szigetország persze lényegesen nagyobb falat lesz. De hogy sikerrel járhat-e a kommunista Kína egy Tajvannal szembeni katonai invázió során? Reméljük, sose derül ki. Bár jelen kilátások szerint kevés rá az esély, azért még mindig nem kizárható, hogy a Kínai Köztársaság és a Kínai Népköztársaság valamilyen békés megoldást talál együttélési problémáik rendezésére a következő évtizedekben. (Portfolio)


 

Kommentek

h i r d e t é s