„Elmúltnyolcév” – a magyar politikában sokat emlegetett fogalom immár más jelent, a második ciklusát most lezáró Orbán-kormány tevékenységére is használható. A Ténygyár és a ZRI Závecz Reaserch személyes megkérdezéssel végzett kutatása egyebek közt arra kereste a választ, mit gondolnak a magyarok erről második „elmúltnyolcévról”. Kik vannak többen, a vesztesek, vagy a nyertesek?

A magyarok többsége 2014 és 2018 között nem érzékelt változást az élethelyzetében, valamivel többen vannak, akik vesztesnek érzik magukat, mint akik nyertesnek. Ha ezt az adatot a korábbi kormányzati ciklusokat lezáró felmérésekkel vetjük össze, avagy a szokásos magyar panaszkultúrából fakadó várakozásokból indulunk ki, akkor értelmezhetjük úgy is, mint ami inkább a kormánynak kedvez – legalábbis elsöprő kormányváltó hangulatot nem jelez. Különösen igaz ez, ha a következő négy évre vonatkozó várakozásokat vizsgáljuk: érdemben többen vannak, akik helyzetük javulását várják 2018 és 2022 között, mint akik romlásra számítanak. Elképzelhető persze, hogy a megnövekedett optimizmust azok reményei is erősítik, akik áprilisi kormányváltást szeretnének. (Ide kívánkozik ugyanakkor: tíz éve, az akkori kormányzati ciklus utolsó időszakában még 55 százalék várta saját háztartása anyagi helyzetének romlását.)

Sokkal kevésbé lehet büszke a kormány arra az eredményre, amikor a kutatók konkrétan az elmúlt évek kormányzati intézkedéseinek hatásaira kérdeztek rá. Érdemben többen vannak, akik úgy érzik, a kormányzás nekik veszteséget okozott, nyertesnek csak 23 százaléknyian gondolják magukat.

A valódi kormányzati teljesítmény azonban a következő kérdéscsoportok kapcsán rajzolódik ki. A kutatók kétféleképpen kérdeztek rá egyes kormányzati intézkedésekre az "elmúltnyolcévből". Először úgynevezett zárt kérdésként: felsoroltak kormányzati döntéseket, és kíváncsiak voltak, érintette-e a válaszadót kedvezően ezek közül valamelyik. Már itt kiütközött az Orbán-kormány valódi sikere, ami nem is az intézkedésekben, inkább a propagandában érhető tetten. A legmagasabb arányban ugyanis a migránsügy kezelését vélték kedvező döntésnek a válaszadók – köztük sokan olyanok is, akik élethelyzetük okán, vagy lakóhelyük miatt jó eséllyel soha nem találkoztak egyetlen menekülttel sem. Beszédes ugyanakkor, hogy a válaszadók többsége egyetlen felsorolt kormányzati intézkedésnek sem volt érintettje.

A válaszadóknak mindösszesen 43 százaléka mondta azt, hogy legalább egy intézkedés érintette a felsoroltak közül. Ha azonban ebből kivonjuk azokat, akik csak a migránsügy kezelését említették, akkor az arány egyharmad alá csökken: a migránsokat nem számítva csak 30 százaléknyi olyan magyar van, akit érintett valami az "elmúltnyolcév" pozitívnak szánt intézkedései közül.

Hasonló tendencia bontakozik az úgynevezett nyitott kérdésre adott válaszok kapcsán is. Itt a kutatók a válaszadókra bízták, mondjanak olyan kormányzati döntéseket, amelyek számukra szimpatikusak voltak, illetve olyanokat, amelyeket rossznak, veszélyesnek ítéltek. Nos, a válaszadók nagyjából egyharmada sem ilyet, sem olyat nem tudott mondani. Számukra ezek szerint nem volt túl emlékezetes ez az "elmúltnyolcév". A pozitív lista élén megint csak a migránsúgy, illetve a kerítésépítés áll, minden más ezeknél jóval kisebb mértékben nyerte el a magyarok szimpátiáját. Ez az adat egyrészt bizonyítja, hogy a kormányzati propaganda igenis elérte célját, másrészt magyarázza, miért folytat "egy ügyű" és egyszólamú kampányt a Fidesz.

A rossz, vagy veszélyes döntések listáját a stadionépítések ügye vezeti, ettől nem sokkal lemaradva az egészségügy helyzete szerepel. Sokan elégedetlenek az oktatás helyzetével, és nagy számban voltak, akik a korrupciót, az arra gyanút adó eseteket említették a kormány "bűnei" sorában. A válaszadóknak azonban több mint egyharmada nem emlékszik rossz kormányzati döntésre.

Forrás: tenygyar.hu