h i r d e t é s

Engdelmeskedj, de mindegy kinek

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Engdelmeskedj, de mindegy kinek

2020. szeptember 15. - 19:27

 

Ne képzelje magát senki a helyembe és nyilatkozza nevemben azt, amit nem úgy gondolok. Ne hangozzék el olyan hivatkozás, hogy a muszlimok szerint, a magyar nemzet akarata alapján, ez európai emberek értékeit követve stb.

Majd addig szuggerálják a nekünk tulajdonított gondolatokat, hogy a befolyásolható tömeg el is hiszi, hogy így gondolja és irányíthatóvá válik.

Hiába követ a muszlimok tömege kőkorszaki véleménydiktátorokat, az én képem az Iszlámról más.
Hiába döngeti a mellét nemvezetőnk és lép a nemzetközi porondra furfangos magyarként, az én magyar fogalmam más. Hiába hangzanak el hivatkozások az európai értékekről, azok az én fejemben másképp állnak össze.
Nem csak én vagyok így, jól tudom és a „nem trendbe illeszkedőkkel” mindig baj van. Ránk nem hat kellőképpen a hatalom egyik fegyvere, a kommunikáció.

Nem tudom, hogy mások miként üzemeltetik rendszerüket, mindenkinek meg van a maga szisztémája, az enyém a következő.
Én jogokra bontom a világnézetemet. Létezik az én és a többiek közti jogviszony, illetve én és Isten közti jogviszony. Vita esetén ez utóbbi az erősebb. De ehhez, nyilvánvalóan jól kell ismerni mindkét törvénykönyvet és szabályozást. A spirituális vezetők és köztem fennálló kapcsolat is ember-ember kategóriába tartozik. Belső megítélésemben ezt is felülírja az Istennel tartott közvetlen kapcsolat.
Ha jobban elemezzük, akkor a többség is így van ezzel. Csupán Istent más helyettesíti náluk. Mindig van valami láthatatlan, megfoghatatlan a háttérben. Ez az a mítosz, misztérium, amit minden hatalom, hatóság, szervezet előállít. Például a törvény szigora, ami lesújt. Nem látod, csak az emberekkel vagy kapcsolatban, akik képviselik. Vélelem arról, hogy a hatalomban levők értem vannak. Hasonló a vélelem a pénzvilág adakozási hajlamáról. Ezt sem látod, csupán vélelmezed és csalódsz. Ezeket mind emberek képviselik úgy, hogy közted és köztük szakadék tátong. A szakadék mérete változhat, de léte nem. Ugyanis az emberi törvény, hatalom és anyagi jólét elszigetel. Az elszigeteltség pedig növekvő távolságot eredményez. Amikor a távolság áthidalhatatlan, akkor két dolog történhet. Lázadás, vagy enyhítés a szabályokon. Ha pedig beáll a zombiság, akkor további megszorítások következnek.

Szerencsés vagyok. Én sem látom Azt, Akinek törvényét követem, de nincs szakadék köztem és Közte!
Szabályai sem változnak. Nem akaszt hasba reklámokkal, nem küld csekket, nem ad instrukciókat, nem kezel kiskorúként, nem fenyeget, nem írja le szó szerint, mint egy elmebajosnak, hogy mit kell tennem, hanem Jeleket ad. Felnőttként kezel és tudja, hogy a Jelekből értek, hiszen bízik bennem. Így én is Benne! Nem arra törekszik, hogy homályosan lássak és ne lássam hol basz át, hanem megnyitja látásomat. Az a szándéka, hogy felfedezzem világomat és be tudjak abba illeszkedni. Nem végrehajtókat, adminisztrátorokat, fullajtárokat küld a nyakamra, hanem személyesen van jelen minden pillanatban és ha szólítom válaszol. Ha testem visszakerül a földbe, lelkem Vele lesz. Hol lesz akkor az ember, aki a földön basztatott és csak kötelességeimre figyelmeztetett? Hát, ezért nem állok fel, ha a bíróság bevonul, ezért nem vesz hatalmába katartikus érzés, ha egy újabb dakota közmondást hallok. Ez nem engedetlenség és nem tiszteletlenség. Ez más. Ez tisztelete Annak, Aki Örök.
Jobban megbecsülném az emberi képződményeket, ha a hatalom, törvény és pénz nem egy zsarnoki akarat megtestesítője, ítéletgyártás műhelye és elszegényítés, nyomorba döntés eszköze lenne. Ha szűkebb lenne a szakadék, tán hallani lehetne a túloldalon levők panaszát. Erre is van egy tanmese:

A Világmindenség Földi Urát nyugtalanították a birodalom nagyon távoli sarkában lábra kapott elégedetlenségek. Hírét vette, hogy a régió egyik városában a parasztok fellázadtak és megölték az őket elnyomó földesurat.
Az uralkodó elrendelte legmagasabb rangú tábornokának, hogy azonnal fojtsák el a zendülést. „Annyi gyalogost vigyél magaddal, amennyire szükséged van. Vegyél létrákat, melyekkel megmászhatjátok a város falait. Vigyél ágyúkat, hogy porrá zúzzátok azt a helyet. Vigyél magaddal elefántokat, tevéket, hogy minden férfi, nő és gyermek szívébe félelmet keltsetek.”
„Elfelejtette nagyuram az egyetlen fegyvert, ami véget vethetne a vitának még azelőtt, hogy leghatalmasabb fegyvereid tennék meg ezt," súgta az egyik bölcs a király fülébe.
„Mi lenne az?” kérdezte az uralkodó érdeklődéssel.
Egy érzékeny felfogású ember, aki meghallgathatja a helyiek panaszát és ezt követően elfoglalja a helyét, mint földesúr."

Kik, ha lesújt rájuk a zsarnoki elnyomás, megvédik magukat (és egymást). (Korán 42:39)

Négy lehetséges szituáció adódhat, amikor az egyén jogában áll az elnyomóval szemben felkelni: 1. Ha lábbal tiporják jogait. 2. Hozzátartozói jogainak védelmében. 3. Közösségéért érzett felelősség és kötelesség alapján. 4. Bárhol, ahol jogtiprás folyik.

A rossz viszonzása az éppoly rossz, de ki megenyhül, megjavul, bére Allahra tartozik. Ő (Allah) nem szereti a bűnösöket. (Korán 39:40)

Akár egyéni, akár társadalmi szinten állunk ki az elnyomással, törvényszegéssel szemben, nem szabad olyan lépést tenni, ami saját törvényszegésünket eredményezi. Először a törvény útját kell bejárni, ha az nem kínál lehetőséget jogunk van önvédelemre, de csak annyira, amit a helyi joggyakorlat lehetővé tesz. A jóvátételnek figyelembe kell venni az arányosságot, tehát bármilyen sérelem ér, nincs jogom több kárpótlásra, mint a nekem okozott kár. Ha lépéseim bosszúhadjáratok, leszámolások sorát indítja el, akkor jobb nem nekiindulni. A megbékélés és reform útja az, amit szem előtt kell tartani. Lásd: 41:34 és 23:96.

Ki védelmébe veszi (az embereket) miután ártást hozott rájuk, nem érhet el hozzá a (vád) útja. (Korán 42:41)

A vád útja azokhoz ér el, kik ártást hoznak az emberekre, kapzsi vággyal vetik magukat rájuk a Földön Igaztalanul. Ezek ők, kiknek fájdalmas büntetés jár. (Korán 42:42)

Címkék: 

 

h i r d e t é s