Feltéve persze, ha nem egy szélsőséges elveket valló történelemtanár agymosásán estek keresztül, vagy álltak annak ellen azt megelőző évek során. Több mint egy évtizeddel az érettségit követően is érdekes vállalkozásnak tűnik számunkra kitölteni ezt a feladatot.

Mutassa be a források és ismeretei segítségével a népfelség érvényesülését a mai Magyarországon! Válaszában térjen ki a választójogra, a választások alapelveire és az országgyűlési választások rendszerére, a népszavazásra és az országgyűlés jogkörére és feladatára!

A kérdéskör megértéséhez szükségünk van adekvát példákra, melyek személyes élményeinket határozzák meg. Milyen változások tanúi lehettünk iskolai éveink, tanulmányaink során és azok, hogyan hatottak előmenetelünkre?

E kérdés mentén elindulva az Alaptörvény beiktatásának körülményei sarkalatos pontoknak minősülnek. Mert bár a népfelség, a vox populi elvét hirdeti, a dokumentum megalkotása, beiktatása és működése nem feltétlenül erről tanúskodik.

A legfeltűnőbb körülmény az Alaptörvény számos alkalommal ismételt módosítása, amely egyértelműen megkérdőjelezi nemcsak a jogbiztonság, de jogállamiság biztonságát. Más szóval azt a nép alapvető jogainak biztonságát.

A választójog helyzete ehhez mérten sem tisztázott. Példának okáért a határon túli magyarok szavazati joga jó eséllyel aláássa a köztehervállalás feltételeit. Miért kéne olyan emberek szavazatát figyelembe venni, akik nem Magyarország fennhatósága alatt élnek? Mert ebből fakadóan befizetett adóikkal sem járulnak hozzá annak működéséhez. Így, a következmények felelősségét teljes mértékben a Magyarországon élőkre korlátozza. Az elszámoltathatóság ezzel meghiúsul.

A választási törvény módosítása olyan jelenség, amiről erősen megosztott a közvélemény. Ez a kijelentés már önmagában is a népfelség hatókörébe tartozik, így az is kérdéses, hogy akár kétharmados többséggel bármely párt dönthet-e annak megváltoztatásáról. Olyan kétharmados többségről van szó, amely a bárminemű, az elszámoltatásra tett kísérletet visszautasít. Ennek és a mindenfajta civil szervezetek ellen tett erőszakos fellépések, zaklatások tükrében okkal következtethetünk arra, hogy a nép akarata nem érvényesül.

A népszavazás, mint döntési forma működése két adekvát eseten figyelhető meg. A vasárnapi boltzárról tartani kívánt népszavazást szervezett módon gátolták meg a Nemzeti Választási Iroda aulájában megjelent kopaszok. Céljuk ismert, megbízójuk nem, noha a kormány nem egyszer került kapcsolatba velük.

A Momentum Mozgalom az olimpia megrendezése ellen tervezett népszavazási kezdeményezése már egy komplikáltabb eset. Mert bár a szükséges számú aláírás több mint kétszeresét gyűjtötték össze, az ügyben illetékes döntéshozók visszaléptek a pályázattól. Ebben az esetben egy sajátos törvényi helyzet alakult ki, bár a népszavazási kezdeményezés okafogyottá vált, a törvény értelmében ettől függetlenül ki kellett volna írni, ezzel is elismerve a népakarat iránti tiszteletet. Ez eddig sem történt meg.

Az országgyűlés jogköre helyett a házelnök, Kövér László a sajtóval szemben tanúsított magatartása sokkal érdekesebb. Kövér ugyanis előszeretettel tiltja ki az újságírókat a parlamentből, ami a sajtószabadság durva megsértése. Márpedig a társadalom jogbiztonsága a sajtószabadság között nem várt, de feltétlen összefüggés mutatkozik. Így a független sajtó leépítése, az ellenük elkövetett hitelrontás, nem más, mint alapjogaink súlyos megsértése.

Az oktatás szintén jó ellenőrzőpont a népfelség vizsgálatában. Ahogy azt megtanultuk, nem feltétlenül bölcs dolog egységesített oktatásba kényszeríteni a felnövekvő generációt. Mert olyan szelekciót eredményez, amit egy fogyatkozó társadalom nem engedhet meg magának. Ehhez képest bevezetni egy központi fenntartórendszert olyan súlyos működési hibákhoz vezet, amiknél az olyan alapellátmányok is gondot jelentenek, mint a WC-papír.

Az hogy a tankönyvek kilencedikig ingyenesek, első meglátásra kedvező szándéknak tűnhetnek, azonban a tankönyvek minősége közel sem felel meg a 21. század kívánalmainak. Ez pedig a társadalom komoly kárt képező körülmény, hiszen az utánpótlás – akikre nem mellesleg a korábbi generációk eltartását is kirótta a kormány – nem lesz értékes munkaerő.

Mindezek tükrében – nem említve az egészségügy kritikus állapotát – nem az a kérdés, hogy Magyarországon hogyan érvényesül a népfelség, hanem hogy beszélhetünk-e egyáltalán népfelségről.

Kíváncsian várjuk, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma megküldje a javítási-értékelési útmutatót, melynek értelmében kollégánk bizonnyal megbukna a történelemvizsgán