Ha viszont voltál ilyen helyzetben, nem kell elmagyarázni, miért képes egy ember olyan őrültségre, hogy egy kanállal 50 méteres alagutat vájjon szabadulása érdekében. Márpedig egy bezárt test, vagy elme szabadulni akar.
Annak idején ezért habzsoltuk az életet, amikor egy hét elteltével felhúztak két napra a tárnából. Tudtuk, hogy ez a két nap adatott meg a szabadság megélésére, melyet minden áron meg akartunk ki akartunk élvezni. Két háborús ütközet között sem fogja vissza magát az ember.
A járvány idején meghirdetett bezártság sem fokozható egy határon túl, mert az élet élni akar még akkor is, ha ez a test halálát követeli! Ösztönösen szabadulni akarunk! Eljön „a minden le van szarva” állapot és kitörünk!
Vannak tudatmódosító szerek, alkohol, drogok és más. Amellett, hogy ezek addiktívak, tehát hozzájuk lehet szokni és legyűrhetetlen igénnyé válnak, valamilyen élethelyzetből hoznak felszabadulást. Ha rövid időre is, de lerombolják a bezártság falait. Ha nem így lenne, nem szoknának rá az emberek. Tehát, amikor elítéljük ezek használatát, mindig csak az egyik oldalt helyezzük mérlegre, a fogyasztó oldalát. A körülmény okát, amitől valójában menekül az illető, kevesen vizsgálják. Ahogy Afrikában is kevesen fogták fel, hogy a HIV/AIDS terjedésének alapvető oka nem az, hogy basznak a feketék, mint a nyulak, hanem az életkörülmény, ami csak két napot ad az életre és nincs garancia arra, hogy lesz-e még újból két nap? Feljövünk-e még egyszer, meghalunk-e egy ütközetben, éhen döglünk-e jövő hónapban, elvisz-e az ebola, hoz-e valami embertelen döntést a diktátor? Ha a mérlegnek ez az oldala kalkulálható, rendezett lenne, a feketék is meggondolnák, hogy tervezzenek-e jövőt vagy sem, és egy tervezhető jövő érdekében biztos másképpen gondolkodnának.

Eljutottunk a gondolat bezártságáig. Ez szörnyűbb talán, mint a fizikai, mert ettől megszabadulni csak saját elméd, tudatod nevelésével lehet, amiből egyre kevesebb van. Nem azért, mert te vagy a hülye, hanem azért, mert fokozatosan hülyévé tesznek. Amikor goebbelsi módszerekkel beléd sulykolnak egyszerű, de fülbemászó gondolatokat, akkor vigyázni kell. Mindenki tud ilyenekre példát mondani az aktuális politikából. Nem nehéz, hiszen a csapból is ez folyik. Egyszerűen nem hagynak teret és időt arra, hogy mással foglalkozz, a végén pedig meghülyülsz, majd azt szajkózod, amit beléd kódoltak. Ha beszopod, növeled a zombik táborát, akikre a törvényeket hozzák. Mert a törvényt csak zombikra alkalmazzák, kiváltságosokra soha, vagy nem tudtad? Így van ez adóval, kötelezettségekkel, mással. Ha pedig ezt felismered és szabadulni akarsz, akkor sortűz elé állsz. Félelemkeltéssel nyomják el benned a természetes módon szunnyadó szabadulási vágyat. Ugye észrevetted, hogy ott van ez a szabadulási vágy? Vajon ki táplálta beléd ezt az érzetet? Allah (SWT). Az Ő kódja él ott legbelül és súgja, hogy valami nincs rendben, szabadulnod kell!

Létezik egy másféle gondolkodási diktátum, ami szabad véleményalkotást hirdet, de ha eltérsz az övétől, akkor ellenség vagy. Tehát kommunikációjában szabadságra buzdít, de csak az általa kódolt szabadság szerint. Így van az, hogy pl. az USA-t a demokráciák csúcsának, az emberiség érdekeinek védelmezőjének KELL tekinteni. (Most nem az amerikai emberekről beszélek). Miért kell nekem elfogadni egy államot olyan mintaként, ami csak az elmúlt száz évben több tucat háborút vívott, azonban olyan kurva erős, hogy egyet sem nyert meg. Arra viszont volt ereje, hogy romboljon. Miért minta az, ami lépései mögé egy népbutító hazugságot tesz megdönthetetlen bizonyítékként, sőt, még fizetőeszközének, a dollárnak a fedezete is hazugságon alapszik. Miért tekintsem erősnek, amikor belső válságát sem képes leküzdeni és eddig elért, vitathatatlan vívmányait hagyja romba dőlni? Az USA egy kiemelés volt, de hasonlókat tudnék felsorolni bármely más mai nagyhatalommal kapcsolatban, ahol a gazdasági dominanciára, katonai erőre alapozzák befolyásukat, megítélésüket.
Az, hogy mit ér ez a hatalmi arrogancia, a történelem adja meg a választ. Ebből a szempontból teljesen mindegy ki az elnök, miniszterelnök az USA-ban, Kínában, Oroszországban, az EU-ban, de akár kis hazánkban. Ugyanis elnök, miniszterelnök a látható tartományban lévő szereplők, akik előadják a darabot. Biztos, hogy sok múlik a performance minőségén, ezt láthatjuk a Trump vs. Biden ütközésen, de a dolgok lényegét a helyzetek adják, melyeket nem ők komponálnak. Ők csupán meg szeretnék oldani a helyzeteket, hol úgy, hogy szót fogadnak a helyzetek létrehozóival, hol úgy, hogy szembe szállnak velük. Könnyen eldönthető, hogy ki lesz sikeres. Gyakorlatilag a pénzügyi háttérhatalom, titkosszolgálatok és bizony, sokszor az alvilág a láthatatlan tartományban sodor, alakít szituációkat, melyeket a látható tartományban a zombik számára csak úgy tudnak elmagyarázni, ha egy „apparátus” tovább tompítja elemzőképességüket, óriási marhaságok elhitetésével.
Nos, itt lép be a képbe az apparátus. Ők fedik el a láthatatlan tartomány lényegi történéseit és nyitják résnyire az ajtót, amiről azt hisszük, hogy ez az összes fény, ami azon átjön. Elhisszük, hogy ami általunk látható, az igaz.
Az apparátus értékrendszerével van a baj. Romlott. Nem kicsit, nagyon. Az apparátusról beszéltem és nem az értékteremtő kultúrákról, melyeket az adott országok polgárai valaha létrehoztak. Vajon ma is folyik-e kultúra teremtés? Igen, biztos vagyok benne, de ezt nem az apparátus hozza létre. Az apparátus ezekben akkor vesz részt, ha rövidtávon haszna van belőle. Főleg akkor, ha ez a kultúra mintaként szolgál számára, melyet sablon gyanánt másokra erőltethet. Az apparátus szemlélete érdek orientált, még úgy is, ha ezzel értékeket bont le.

Végül eljutottunk a vallási, ezen belül az Iszlámon belüli kötöttségekhez, melyeknek nem szabadna lenniük. Mielőtt felszisszennél, gyorsan leszögezem: nem a vallási előírásokra célzok, melyeket mi Fard, Farida (فريضة و فرض ( néven tartunk számon. Gondolkodásról beszélek. Arról a gondolkodásról, ami rögzíti az agyat egy olyan sémához, ami emberi. Valaha élt gondolkodók mintáiáról szólok, akik az adott időben és helyen hatalmasat alkottak, de mindaz csak ott és akkor volt igaz. Ma már nem. Azokról a mintákról is beszélek, melyeket ma alakítanak ki politikailag determinált műhelyek, majd ezek terjesztésére állami pénzen szponzorált konferenciákat rendeznek, médiumokat üzemeltetnek. Ezek is csapdák, melyek szárnyadat épp olyan hosszúra engedik nőni, ami e sablonokba belefér. Ha ezen túlnő, visszavágják. Talán Iszlámon kívül máshol is ez a trend?

Döntened kell saját felszabadításodról és arról is, hogy melyik térbe szabadítod be magad. Egy evilági érdekeket szem előtt tartó, értékeket semmibe vevő, vagy egy evilági és túlvilági érdekeket követő pályát jársz-e be, melyek valós értékekre alapozottak? Az első az örök nyugtalanság, elégedetlenség, „mindig többet akarok” tere, a másik a belső békéé, melyben lelked megnyugvásra lel.
Az igazi minták benned vannak. Ha gyakorlod előhívásukat, lehull a homály szemedről és Allah (SWT) kiszabadít börtönödből, majd engedi látni a szemfényvesztést, melyben élsz.