Tehát a fedezetes pénz egy közvetítő eszköz, ami áruk, szolgáltatások cseréjének lebonyolítását segíti. Ha nem pontosan egyforma értékek cserélnek egymással gazdát, akkor a forgalomba Riba, azaz uzsora kerül, ami Haram:

Abu Szaid Al-Khudri és Abu Hureira tudósításából:

Allah prófétájának volt egy megbízottja, akit Kahibar kormányzójává nevezett ki. Amikor ez az ember Medinába jött, hozott magával Dzsanibot, egy fajta nagyon finom datolyát. A próféta rákérdezett: „Khaibarban minden datolya ugyanilyen fajta?” (Nem) Mi két Sza’a (mérő) rosszabb minőségűt adunk egy mérő ilyenért, vagy három rosszabbat kettő ilyenért.” Erre a próféta (béke reá): Ne tegyétek ezt, mert ez Riba (uzsora). Adjátok el a rosszabbat pénzért és vegyetek rajta Dzsanibot.” A próféta (béke reá) ugyanezt mondta arra az esetre is, amikor súly alapján kereskedtek datolyával.

Szahih, azaz autentikus
Szahih al-Bukhary 38:499

Kezdhettem volna a Koránnal, ami ad egy általános megfogalmazást az uzsora tilalmára. A Koránból a próféta (béke reá) előállította a hagyományt (hadith). A fenti hadith alapján konkrét esetre vonatkoztatta az 1400 évvel ezelőtti Medinában az uzsora értelmezését. A Korán uzsora, tehát értéket értékkel alapelve maradt, a medinai Szunna értelmezése pedig az élet valamennyi területére érvényes lenne, ha kiterjesztenénk és nem csak dumálnánk róla. Persze, ha leragadunk datolyaládák cseréjénél, akkor Iszlámunk is datolyaláda szinten marad.
Ha az üzleti életben maradunk, a fenti képlet ma bonyolultabb. Nincs olyan értékmérő, tehát pénz, ami fedezettel rendelkezne és biztosítaná az egyenlő értékek cseréjét. A pénz ma nem érték, csupán egy jel, szimbólum, ami az értéket csupán képviseli, de önmaga nem az. Mivel nincs fedezete, ezért azt az értéket, amit képviselni hivatott ez a szimbólum, elő kell állítani. Ezt lehet manipulációval, spekulációval, háborúval, politikával, de mindenképpen Harammal. Ezért bármennyire is igyekszünk, nem tudjuk kikerülni a Haramot életünkből. Akárhány imát mondunk és akárhány Insha Allah hagyja el szánkat, a Haram ott van, ahogy a zsebünkbe nyúlunk és fizetünk. De nem is az a lényeg, hogy kikerüljük, hanem az, hogy tudatosítsuk a tanítást és örökítsük azt át egy olyan nemzedék, vagy kor számára, akik egyszer talán hasznosítani tudják és a világ képes lesz elindulni a Halal felé, ahol végre az érték kap szerepet, nem a hazugság. Ez a Riba (uzsora) lényege.

De létezik nem üzleti világ is, ahol szintén hazudott értékekkel kereskedünk. Ezek az ember-ember kapcsolatok. Hányszor állítjuk be magunkat többnek, mint akik vagyunk, hányszor adunk magunkról valós tartalommal nem bíró információt? Amikor pedig kiderül az igazság, ugyanaz történik, mint az üzleti életben: válság. A recept ugyanaz.

Az emberek közti értékek cseréjében is létezik értékmérő. Ez a szándék, nemeslelkűség, őrizkedés, azaz taqwa. Nem mérhető mérlegen, méterrúddal, literes mérőedénnyel, vagy byte-tal. Mégis ez bír Isten előtt fedezettel és ezen keresztül tűnik el a materiális különbség gazdag-szegény, férfi-nő, bőrszínek, vallások, identitások között és alakul ki egy másik különbség. Ez a köztünk levő különbség olyan fedezetek alapján, ahogy Isten tekint ránk. Ezt nem én állítom, hanem a Korán.
Szegény Isten! Ő is keresheti az elveszett spirituális fedezetet, akár az üzleti világ a magáét. Imádkozom, hogy egyszer mindkét fedezet helyére kerüljön és boldogulást hozzon mindannyiunk számára.