...és akkor pofán vert a szegénység
Orbánéknak sikerült konzerválni a nyomort, a reménytelenséget és a kilátástalanságot!
Tudtam és tudom, hogy létezik szegénység. Azt is tudtam és tudom, hogy vannak emberek ebben az országban, akik ezt el is mondják. De látni és érezni, az valami leírhatatlan.
Szombaton délben elindultunk Ózdra. Azért Borsodba utaztunk, mert az ország dél-keleti részében, Jász-Nagykun-Szolnok- és Hajdú-Bihar megyében többször járunk. Ott is rémesa helyzet, de ha lehet ilyet mondani, Borsod sokkal rosszabb. A táj mesés, az emberek kedvesek, élet meg nincs. Gyerekkoromban minden nyáron több hetet töltöttem el Ózdon, nagyon kíváncsi voltam, hogy mi történt arrafelé az elmúlt 20 évben.
Több, mint 70 fényképet válogattam ki a tegnapi termésből, amelyekkel díjat nyerni nem fogunk, de hitelesen bemutatja azt a fokú szegénységet, a kormány általi leszartságot és azt a nihil-közeli állapotot, amelyeben az ország ezen részét is tartja a Nemzeti Együttműködés Rendszere.
Puffogtathatnék közhelyeket, hogy szegény emberek mindig voltak, meg idézhetném azokat az elmebeteg gondolatmeneteket, amelyek arról szólnak, hogy "dolgozni kell és nem segélyért kuncsorogni" meg, hogy "én nem fogom őket eltartani" és a többi hasonlót.
Nyolc éve ígérnek 1 millió munkahelyet, de ahogy ezeket a képet újra visszanézem, ide szinte semmi nem jutott az ígéretekből! Ezeket az embereket becsapták és sorsukra hagyták!
Hatvannál lekanyarodtunk az autópályáról és balra fordultunk Nagybátony felé, a 21-es úton. Azután a 23-as úton haladtunk Ózd felé, majd Farkaslyukon és Szilvásváradon át Egerbe értünk. Mondhat bárki bármit, a tájba, környezetbe és az országba, beleállt a rohadás. Nem az emberek igénytelenek, hanem a kormány, a kormányok mondtak le róluk!. Ez minden méteren érezhető. Aki tehette elvándorolt, aki nem tudott, az maradt.
Minden tiszteletem azoké az embereké, akik kitartanak a szülőföldjük mellett!
Az első képeket Nagybátonyban készítettem, amikor sorompót kaptunk. Nézzék meg a vasúti jelzőket a mocskos szerelvént, ez nem Európa.
A néptelen is kihalt falvakban, ahol a többségnek legfeljebb egy rozsdás bicikli jut, traffipaxolnak a rendőrök, de Ózdig két VÉDÁ-val is találkoztunk.
A házak üresen állnak és a képen látható sárga már összedől, de az utcafronti abalak jobb oldalán még olvasható az eladó tábla.
Identitástudat-növelés Bükkszenterzsébeten
Nincs munka, nincs jövő, de hullamzó nemzetiszín fakerítés és "NEM! NEM! SOHA!" az van.
Romos, düledező házak mellett vezetnek a térkövezett járdák.
Szombaton délig van nyitva a bolt, legközelebb hétfőn nyit.
Ezen a képen nagyon látszik a NER. A boltnak kidől a fala, bezzeg a Trafik!
Borsodnádasd
Ez a lelketlen fal már gyerekkoromban is megvolt. Azóta itt-ott beszakadt.
Járdánháza. Itt már nagyon izgatott voltam, akárcsak gyerekkoromban, mindjárt Ózdra érünk.
Ózd
Az emberek közvetlenek és nagyon kedvesek. A helyzetük viszont reménytelennek tűnik.
Itt aztán megállt az idő
A kép bal oldalán, a szürke autó vonalában volt a Centrum Áruház, amelyet ma kínai. Gyerekkoromban egy vadonat új Trabant volt a bejárat fölött, ma semmi.
A tízemeletesek aljában kialakított üzletek homlokzati festése változott csak.
Szemben az SZDSZ tudósai által szétvert magyar ipar emléke látható.
Balra még megvan az oxigéngyár hűtőtornya
Velence-telep széle, Szenna felé
Seznna
Gyerekek fociznak Velencén
Ózd egyik főutcája, szinte nincs forgalom
Ritkán látok olyan lakótelepet, ahol választani lehet a parkolóhelyek közül - nincs autója az embereknek.
Főutvonal mellett is parkolási kánaán van. Drága autók nincsenek, újból is nagyon kevés. Jellemzően 10-15 éves olcsóbb autókkal járnak az emberek.
Ózd egy másik főutcája. Gyerekkoromban itt erős volt a forgalom, most meg csak mi megyünk.
A héten sok cikk jelent meg az országban mérhető vásárlóerőről. Az étterem, ahol nagyon olcsón ettünk nagyon fonomat, az asztalokon hirdeti Valenti-napi programját. Budapesten 10 buszjegyet nem adnak az egész estés, vacsorás program áráért.
Életem eddigi legnagyobb mélytányérja, a legendásan finom Kohász levessel.
Ózd városközpontja, a Gyujtó
Farkaslyuk, Szilvásvárad felé vettük az irányt.
Szilvásvárad
Lovasstadiont és ipari épületet tervezett ide az Orbán-kormány és sajnos már majdnem teljesen kész van. Környezetkárosítás a javából, ízlés és ész nélküli beruházás, pénzégetés a javából!
Szilvásváradra érve, amikor megláttuk Orbánék elmebeteg rettenetét, felrehúzódtunk és összenéztünk. Nem írom le, mit mondtunk egymásnak.
Engem hőkozpontra, kollégámat ipari csarnokra emlékeztette az épület, amely nem más, mint...
... Szilvásváradi Lipicai Lovasközpont.
De gyalyatető tövében épül lovas-stadion is. Lényegtelen minek hívják ezt a szart.
Ízléses híd a patakon. Hogy törne el keze annak, aki jóváhagyta a terveket és engedte, hogy megépüljön. Undorító lett Szalajka-völgy bejárata.
Galyatető, stadion
A végére egy kép a szilvásváradi kisvasútról.
Ha még mindig kitartóan olvas, kérem gondolkozzon el az alábbiakon!
Tényleg jó irányban és jó dolgokkal fejlődünk?
Tényleg erre van szüksége az országnak?
Nagyon nagyon fontolja meg, hogy megérdemli-e a Fidesz azt, hogy újabb 4 évig kormányozzon!