Ma, Debrecenben a kormányhivatal előtt tüntettek az ESZOSZ botrányban érintett Hajdú-Bihar -; Jász--Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei károsultak.

Nem ünnepelni, nem vigadni jöttünk. A demonstráción elmondtuk, hogy az ESZOSZ csúnyán becsapott, átvert bennünket, a szép ígéreteikből nem lett semmi. A szövetkezet vezetői szóba sem állnak velünk, sőt még ők vádaskodnak. Ezt nem hagyhatjuk és nem is hagyjuk. Az elmúlt másfél hónap akarva, nem akarva rádöbbentett bennünket arra, hogy igazunkért meg kell szólalnunk, össze kell fognunk, mert akkor erősebbek leszünk, és el tudjuk élni, hogy a nyakkendős, úri huncutokkal szemben is győzhetünk.

Elmondtuk a tüntetésen, hogy többségünk már harmadik hónapja nem kapott bért, közel ezer társunknak a szövetkezet felmondott, de munkajogi helyzetét nem rendezte. Pár napja sokan kaptunk az ESZOSZ-tól levelet, amelyet ha aláírunk, társak leszünk a törvénytelenségeikben, illetve lemondunk minden jogunkról, követelésünkről. Július közepe óta harcolunk igazunkért, az elmaradt bérünkért, de eredménytelenül. Családjaink éheznek, többségük még kenyeret sem tud venni, az éhhalál küszöbén vannak.

A mai tüntetés résztvevői nyílt levelet írtak Orbán Viktor úrnak, a Magyarország miniszterelnökének. Kértük miniszterelnök urat intézkedjen, hogy elmaradt juttatásainkat a lehető legrövidebb időn belül--mi szeretnénk, ha még az iskolakezdés előtt - megkaphassuk. Megírtuk, hogy a gyors kormányzati segítség nekünk és családjainknak az életet jelenti.

Tájékoztattuk a miniszterelnök urat arról is, hogy mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a program folytatódjék, hiszen dolgozni szeretnénk, nem akarunk kegyelemkenyéren élni. Kértük segítsen abban is, hogy egy új pályázat keretében, egy másik, korrekt pályázó vállalja, hogy foglalkoztat bennünket.

Debrecen, 2015. augusztus 26.

Tóthné Gábor Ildikó
ESZOSZ-károsultak szóvivője

-----------

Nyílt levél

Orbán Viktor úrnak, a Magyarország miniszterelnökének

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Közel 2800, Hajdú-Bihar-; Jász-Nagykun-Szolnok-; és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szegény ember és családjuk érdekében fordulunk Önhöz.

Tudjuk, hogy az ország vezetőjeként elfoglalt ember, a poszt, amit Ön betölt, rengeteg elfoglaltsággal jár. Ennek ellenére kérjük, olvassa el levelünket, és személyesen intézkedjen ügyünkben. 

Valamivel több, mint fél évvel ezelőtt, a munkaügyi központok hatékony közreműködésével kerültünk kapcsolatba, majd egy felvételi eljárás során munkaviszonyba az Első Magyar Környezettudatos Szociális Országos Szövetkezettel / továbbiakban ESZOSZ/. Mi, valamennyien alacsony iskolai végzettségű emberek vagyunk, egy részünk hajléktalan, sokan közülünk roma származásúak. Munkanélküliek voltunk, közmunkából, segélyből tengődtünk, míg az ESZOSZ ajánlatával nem találkoztunk. 

A szövetkezet egy  TÁMOP pályázat keretében, hátrányos helyzetű, alulképzett munkavállalók foglalkoztatására, 2,9 milliárdos vissza nem térítendő EU-s támogatást nyert el, azzal, hogy a program sikeres lebonyolításához további 2,5 milliárd forint önerőt biztosítanak. Velünk a munkaszerződést szintén a  munkaügyi központokon keresztül kötötték, hosszú távú munkát, tisztességes fizetést, oktatást, útiköltség térítést, gyermekek után járó kedvezményt, étkezési hozzájárulást ígérve. Ez valóságos álom volt a számunkra, örömmel és nagy várakozással írtuk alá a munkaszerződést, készen álltunk a tisztességes munkavégzésre. Mi, közel háromezren dolgozni akartunk,  munkával akartuk eltartani a családunkat. Hittünk a szövetkezet vezetőinek, nem is mertünk arra gondolni, hogy számukra mi csak eszközök vagyunk abban, hogy különböző úri huncutságok segítségével az EU-s támogatást megkapják.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A részletekkel nem szeretnénk Önt untatni, hiszen a pályázatról döntő állami szerveknél minden szükséges irat, dokumentum valószínűleg elérhető, az Ön rendelkezésére áll. Ott folytatjuk, hogy az álomból való ébredésünk olyan volt, mintha egy nagy bunkóval fejbe csaptak volna bennünket. A munkaszerződés aláírását követőn mintegy két hónap után szomorúan kellett látnunk, hogy az ESZOSZ vezetői becsaptak, átvertek bennünket. Az ígéreteikből nem tartottak be lényegében semmit, többségünk számára nem volt munka, június óta nem jutunk a bérünkhöz, a szövetkezet vezetői számunkra elérhetetlenek, olyanok mintha nem is léteznének. Nem vesznek bennünket emberszámba, a honlapukon vádaskodnak, a mi "morális" hozzáállásunkkal magyarázzák a program sikertelenségét. 

Az elmúlt hónapban minden, számunkra elérhető hivatalos szervet megkerestünk, petíciót adtunk át Rácz Róbert úr, kormánymegbízott munkatársának, Szabolcs megyei sorstársak Czomba Sándor államtitkár úr segítségét kérték, a Hajdú-Bihar megyei károsultak nyílt levélben fordultak a megye fideszes országgyűlési képviselőihez, kérve segítségüket. Villámcsődületet tartottunk mindhárom megyében, s a mai napon a három megye károsultjainak képviselői tüntetnek Debrecenben, a kormányhivatal előtt.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Nem tudjuk Ön volt e már olyan élethelyzetben, amikor levegőnek nézték, amikor az illetékesek még csak arra sem méltatták, hogy válaszoljanak a megkeresésére?  Mi, így jártunk. Sehonnan sem kaptunk választ, mindenütt süket fülekre, érzéketlen politikusokra, közszolgákra találtunk. Különösen megdöbbentő a számunkra, hogy a munkaügyi központok mossák a kezeiket, szerintük nekik a mi ügyünkben nincsen dolguk. Nem értjük, hogy egy hivatal, amelynek éppen az a feladata, hogy rajtunk és a hozzánk hasonló dolgozni akaró embereknek segítsen, hogyan lehet ilyen lelketlen? Valószínűleg iktattak vagy kiiktattak bennünket, egy akta és teher vagyunk a számukra.

Miniszterelnök Úr!

Mi szegény emberek vagyunk, de szeretnénk emberhez méltó körülmények között élni. Nem élősködni akarunk a társadalmon, munkát szerettünk volna, hogy eltarthassuk családunkat. Most sem  munka, sem  megélhetés nincs a számunkra. Közel három hónapja nem kaptunk bért, tartalékaink sohasem voltak, egyik napról, a másikra élünk. A családok többsége éhezik, ahogyan az országgyűlési képviselő uraknak írtuk, sok család az éhhalál küszöbén van, a felnőttek inkább nem esznek, csak, hogy gyermekeiknek tudjanak naponta egyszer enni adni. Mivel munkaviszonyban állunk, így sem közmunkára, sem szociális segélyre nem vagyunk jogosultak. Lopni nem akarunk, de akkor mit tegyünk, hogy legalább egy szelet üres kenyeret tudjunk gyermekeinknek adni?

Augusztus 26 -a  van, jövő héten kezdődik az iskola. A "rendes" családokban ilyenkor már készülnek a tanévre, csomagolják a füzeteket, vásárolják az iskolatáskákat, tanszereket. Mi itt állunk nyomorultul, munka és jövedelem nélkül, úgy látjuk, sorsunk a hivatalos állami szerveket nem érdekli. Mi nem akarunk politikai csatározásokban részt venni, mi nem azzal akarunk foglalkozni, hogy kik állnak esetleg a szövetkezet vezetői mögött, nem a mi dolgunk eldönteni, hogy mennyire volt megalapozott a szövetkezet pályázata, amely alapján elnyerte a milliárdokat. Mi csak egyszerűen dolgozni, és élni akarunk, szerény körülmények között, de emberként.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Ön is családapa, Önnek is vannak még kiskorú gyermekei, akikről gondoskodnia kell. Hisszük, hogy  az ország vezetőjeként és szülőként is átérzi helyzetünket, megérti, hogy önhibánkon kívül milyen kilátástalan helyzetbe kerültünk. Végső kétségbeesésünkben fordultunk segélykiáltásunkkal Önhöz. Több ezer család számít arra, hogy Ön nem egy aktaként tekint ránk, hanem szerencsétlen helyzetünket átérezve, azonnali segítséget ad a számunkra. Mi iskolázatlan emberként járatlanok vagyunk a kormányzati ügyekben, de azt tudjuk,  országunk miniszterelnökének lehetősége van arra, hogy intézkedjen, hogy az ESZOSZ károsult munkavállalók a lehető legrövidebb időn belül, mi szeretnénk, ha még az iskolakezdés előtt,  hozzá juthassanak az elmaradt bérükhöz, az ígért juttatásokhoz. A gyors kormányzati segítség nekünk és családjainknak az életet jelenti.

Miniszterelnök Úr!

Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a program folytatódjék, hiszen dolgozni szeretnénk. Biztosan van arra mód, hogy egy új pályázat keretében, egy másik, korrekt pályázó vállalja, hogy foglalkoztat bennünket. Ebben is kérjük az Ön támogatását, segítségét.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Higgye el, nem fordultunk volna Önhöz, ha láttunk volna más lehetőséget, ha érzékeltük volna, hogy van komoly szándék a helyzetünk gyors rendezésére. Kérjük, segítsen nekünk, érje el, hogy hozzájussunk az azonnali segítséghez.

Megértését, segítő támogatását köszönjük.

Debrecen, 2015. augusztus 26