A Mangusta egyik vezetőjét egy dél-afrikai-brit tényfeltáró csoport nagyszabású orosz-angolai államadósság-lebontási bizniszben emlegeti, a másikról pedig a lengyel sajtó írta, hogy strómanolt egy Donald Tusk-közeli médiaüzletet. Most a kormánybarát “polgári underground” hazai szócsövének számító Mandiner megvásárlásáról tárgyalnak.

A 24.hu és a HVG is a TV2-közeli IKO-csoporthoz köti cikkeiben a luxembourgi Mangusta Invest SA-t. Ez az a titokzatos cég, amely a HVG szerint 1,7 millió eurós kölcsönt nyújtva segítette, hogy Tombor András, Orbán Viktor miniszterelnök volt tanácsadója megszerezze a Vajna-féle TV2-nek beszállító reklámcéget, az Atmedia Kft.-t.

A Mangustának tavaly december óta jelzáloga volt a cégjegyzék szerint Tombor vállalkozása, a Visus Invest Vagyonkezelő Kft. üzletrészén. A Magyar Közjegyzői Kamara hitelbiztosíték-nyilvántartó adatbázisa ugyanakkor nem mutatja a mangustás tartozást, ezzel szemben látszik egy 4, illetve egy 6 milliárdos banki teher. Az elsőt tavaly tavasszal, még Tombor cégének tulajdonszerzése előtt jegyezték be, az utóbbit már utána, tavaly decemberben.

Az Atmedia ugyanakkor remekül prosperál, 2015-ben 9,2 milliárd forint árbevétel mellett több mint félmilliárdos profitot termelt.

A Mangusta januárban kisebbségi tulajdont is szerzett az Atmediában, a Tombor-cég üzletrészét terhelő jelzálog azonban maradt. A tulajdonszerzést a friss Cégközlönyben lehet olvasni.

Az Atmedián kívül féltucat magyarországi cégben vált érdekeltté a Mangusta 2015 őszétől fogva, vagyis nem sokkal azelőttől, hogy Andy Vajna megszerezte a TV2-t. Valamennyi kötődik a Rákosi Tamás milliárdos nevével fémjelzett IKO-csoporthoz.

Az IKO korábban az RTL Klub fő műsorszállítója, 2011-ig részvényese is volt, majd tavaly átállt a konkurens TV2-höz. Amely ekkor már Andy Vajna kasznióoligarcha és filmes kormánybiztos fennhatósága alatt állt.

„Belgium, Luxemburg, Magyarország. Mindig mozgok” – ezt Rákosi mondta a Napi.hun olvasható interjúban. Szülei disszidensek voltak, így Belgiumban nőtt fel, innen alapos ismerete a Benelux államokról. Az IKO egyik fő háttércége, az Opticorp SA szintén luxemburgi.

Adósságlebontás, fegyverek és rengeteg pénz

Kézenfekvő tehát a médiában sejtetett következtetés, hogy a Mangustához is lehet köze Rákosinak. De nem biztos, hogy ez a helyzet, az sem zárható ki, hogy az IKO-csoportba érkeztek új befektetők.

Az elérhető cégadatbázisok sajnos nem mutatják a Mangusta Invest részvényeseit. Az igazgatók felsorolásával kell beérni, azonban ez sem mondható érdektelen listának.

Egyikük, Joelle Mamane nevére rákeresve a Corruption Watch nevű brit-dél-afrikai hátterű civil korrupcióellenes csapat oldala előkelő helyen szerepel a találatok között. Joelle Mamane-t a kulcsfigurák között mutatják be egy nagyszabású, 1996-os angolai-orosz államadósság-lebontó ügyletet ismertető tanulmányukban.

Angola 5 milliárd dollárral tartozott a vele még a szovjet időkből eredő baráti viszonyban álló Oroszországnak. A tárgyalások és végül a mutyi is hasonlatos a magyar államadósság-lebontáshoz: politikusok alkudoznak, politika-közeli beszállítók pedig degeszre tömik a zsebeiket. Angolában például az 1,5 milliárd dollárra lealkudott adósságon ködös vállalkozások kerestek az oldal szerint.

Elsősorban az úgynevezett Abalone Investments, amit a Corruption Watch a Moszkvában született franko-izraeli Arkagyij Gajdamak (Arcadi Gaydamak), illetve a nemzetközi Forbes milliárdosai között jegyzett, Putyin-párti orosz politikus-oligarcha, Vitalij Malkin érdekeltségeként jellemez.

A Corruption Watch szerint az Abalone dollár-százmilliókat keresett az adósságbizniszen. Méghozzá úgy, hogy kérdéses, végeztek-e érdemi munkát az extraprofit ellenében.

Gajdamakot szintén angolai fegyverüzletek (az ún. Angolagate) nyomán, távollétében 3 év letöltendő börtönre és 350 ezer eurós büntetésre ítélte a francia bíróság 2011-ben adócsalás miatt. Az Angolagate a francia politikai élet egyik legnagyobb botránya volt a kétezres években, az ex-belügyminiszter Charles Pasqua volt a főszereplő Gaydamakékkal.

Interkulti közvetítés nyomkövető karperecben

Gaydamak 2015 novemberében váratlanul feladta magát Párizsban, és bebörtönözték. Tavaly márciusban szabadult, elektronikus karpereccel, elméletileg azért, hogy egy interkulturális, vallások között közvetítő projekten dolgozzon.

Gaydamak cégeinek, köztük az Abalonnak dolgozott Joelle Mamane pénzügyi főnökként, a Corruption Watch szerint a tulajdonosok legmegbízhatóbb emberei közé tartozott.

A mostanában zsidó jótékonysági szervezetekben felbukkanó Mamane-t ugyanakkor nem a legelismerőbben jellemzi egy ortodox izraelitáknak készült tanácsadó oldal. Ráadásul utóbb Gaydamakkal is megromlott a kapcsolata. A Paris Match cikke szerint 2015-ben a férfi több feljelentést tett Mamane és társai ellen, akik a vagyonát korábban adóparadicsomokba mentették, többek között épp azért, mert a franciák nyomoztak utána.

Tusk-közeli lengyel reklámüzlet

A Magyarországon terjeszkedő Mangusta igazgatója még Lionel Elie Mamane, illetve Marie-Laure Aflalo is. Ők alighanem mindannyian rokonok egyébként, akad forrás, amely Joelle Mamane-t is Aflalo vezetéknéven említi.

Marie-Laure Aflalo neve a lengyel sajtóban jelent meg. A Niezalezna.pl a Gazeta Polskára hivatkozva írta 2013-ban, hogy egy luxemburgi cégen keresztül ő és Philippe Aflalo állnak a Cam Media nevű lengyel vállalkozás mögött, amelyik ekkor már évek óta sorra nyerte a kormányzati hirdetési megrendeléseket.

A Cam Mediában az akkori, Donald Tusk (jelenleg az Európai Tanács elnöke) vezette jobbközép kormányhoz közel állók kaptak sportállást. Az anyacég, a luxemburgi Cam West SARL Aflalóék érdekeltsége – írta a lengyel újság.

A puszta névazonosság kizárható, az egyéb személyes adatok egyeznek, illetve a két cég, a Mangusta és a Cam West ugyanarra a luxembourgi címre van bejegyezve – erről az Átlátszó is meggyőződött a cégpapírokból.

Mindenesetre izgalmas a nagypályás nemzetközi ügyeskedők magyarországi friss aktivitása: Tomborral kapcsolatban nem ez az első eset, hogy Európa pénzügyi és cégjogi paradicsomaiban jegyzett társaságokban felbukkanó befektetőkkel emlegetik együtt a nevét.

Őt sejtettük például, de nem csak mi, hanem mint kiderült, az eladó Geomédia is, a Népszava kiadójának „liechtensteini” felvásárlási kísérlete mögött is. Az az ügylet végül meghiúsult, de híreink szerint Tombor nem tett le a médiabeli terjeszkedésről.

Úgy tudni, újra van esély például arra, hogy megköti a régen beharangozott megállapodást a Mandiner megszerzéséről.

Neve elhallgatását kérő, rálátó bennfentes forrásunk a Mandiner eladásáról annyit mondott, hogy “tényleg kiújultak a tárgyalások, de most hirtelen lettek más érdeklődők is, még semmi nem dőlt el véglegesen”.

Szerző: Rádi Antónia, Közreműködött: Dobsi Viktória / atlatszo.hu (Az írás eredetileg 2017. február 6-án jelent meg. - a szerk.)