A kiállítás kapcsán beszélgettünk a művésszel, Dr. Fekete Józseffel.

Mióta fest?
Gyermekkorom óta érdekel a művészet, és képeimet már az általános iskolai tanáraim is elkérték, mert tetszett nekik, persze akkor még csak zsírkrétával alkothattam, mert szegény sorsú gyerek voltam. Hátrányos helyzetem miatt nem mehettem gimnáziumba, mert a magyartanárom, aki az iskolai párttitkár is volt egyben, azt mondta, ha jelentkezni merek, ellehetetlenít, így kerültem Csepelre fémöntő szakra a Kossuth Lajos Ipari Szakközépbe. Itt az öntödében viaszból szobrokat faragtam, majd azt rézből kiöntötték nekem, mert sokaknak tetszett. Kispapként inkább a kiadványszerkesztés érdekelt, majd Oxfordban a kolostorban megint kaptam egy olajpasztell zsírkréta készletet, és újra elkezdtem alkotni. Sajnos ezen képeimet is szétosztogattam, és ma már csak egy írországi tájkép maradt meg. Képeimre először Dr. Váralljai Csocsány Jenő oxfordi szociológus professzor figyelt fel, aki egyben görög katolikus pap is, és bátorított, illetve megkereste rendi elöljáróimat, hogy az Oxfordi Egyetemre tudna nekem ösztöndíjat szerezni, de akkori tanulmányaim miatt ez nem valósulhatott meg. Ezután hosszú szünet következett, és csak az ezredforduló táján kezdtem újra alkotni. Mivel a Gábor Dénes Főiskolán számítógépes grafikát is oktattam, illetve korábban a Mi Otthonunk magazinnál is dolgoztam, ezért fotók átalakításával, montázsok és figyelemfelkeltő képek reklámcélú szerkesztésével is foglalkoztam. A munkám miatt szinte játszva sajátítottam el a grafikai programok alkalmazását. Esztergomban a Polgármesteri Hivatalban iskolai okleveleket, köztisztviselői igazolványt, plakátot  és a 2003-as Esztergomi Rally verseny oklevelét is én szerkesztettem. Folyamatosan tértem át az olajfestészetre.

Hányadik kiállítása? Esztergomban hányadik?
Első kiállításom 2004-ben lett megrendezve az akkor még álló Zöld Házban. Azóta még hat önálló kiállításom volt Esztergomban. Párkányban illetve Tokodaltárón is volt egyéni kiállításom, illetve több közös kiállításom is volt a Szikra Művészeti Stúdióval közösen, melynek egyik társalapítója is voltam. A felvidéki Bátorkeszin, Maróton, Kesztölcön és sok környező településen társkiállító voltam.   

Melyik a kedvenc képe?
Igazán nehéz erre válaszolni, hiszen mindig újabbak készülnek, és bár sok olyan van, ami nem igazán adja vissza azt, amit ábrázolni szeretnék, azért van, amikor úgy érzem, sikerült valami mélyebb mondanivalót megragadni. Szeretem a naplementéket és az éjszaka fényeit, de talán a Párkányt és Esztergom déli részét ábrázoló viharos kép a kedvencem. Nem törekedem a valóság szolgai másolására, bár készítettem néhány ilyen képet is, mert ezen képek alapján ítélnek meg, de inkább valami mélyebb érzést szeretnék vászonra vinni.

Mikor készült az első? Mikor az utolsó?
Az első olajfestményemet 2007-ben festettem, de sokáig ragaszkodtam a fotógrafikai megoldásokhoz, ezért csak lassan álltam át a festészetre, mert szerintem a művészet önkifejeződés is egyben, és nyitottnak kell maradni más technikák felé is. Az utolsó képem a mostani kiállításom előtt pár nappal készült csak el. A család, a  munka és  tanulmányaim mellett nagyon nehéz időt szakítani egy olyan tevékenységre, ami nagy odafigyelést és sok időt igényel. A mostani kiállításom napján volt a Pázmány Jog- és Államtudományi Karán a védésem jogász képzésen, tehát a jövőben már több időm lesz festeni.

Miért Esztergom a témája?
Ez a  város áll a legközelebb a szívemhez. Ez a magyar egyház és egyben hazánk első fővárosa. Keszthelyi Ferenc bérmakeresztapám, a korábbi váci megyés püspök többször elhozott ide nagyobb egyházi rendezvényekre, majd a kötelező sorkatonai szolgálatom előtt is itt volt az egy hetes lelkigyakorlatom.  Itt voltam kispap a rendszerváltozáskor, az azóta elbontott moziba jártam filmeket nézni , popcornt venni az ottani furcsa árustól. Oxford és az egyetemi évek után feleségemmel itt telepedtem le, itt születtek a  fiaim,  és az itteni hegyek és völgyek, kanyargó folyók és ősi történelem adták vissza az ihletet. Szeretem ezt a várost, és remélem, itt még sok szépséget sikerül megtalálnom és megfestenem.